Véremet adom BEFEJEZETT

Kezdet

Az eső kegyetlenül zuhogott, már teljesen átáztam, a cipőm cuppogó hangot hallatott minden egyes lépésnél, ez kevésbé volt zavaró, mint a vállamban lüktető fájdalom. Ha lett volna időm megnézni a vállam, biztos hogy Ron hatalmas ujjainak lenyomatát találtam volna ott. 
Az elindulás előtti veszekedésünk nem volt szép, de biztosra vettem hogy nem akart bántani, csak nem szerette volna hogy a vesztembe rohanjak, de nem volt más választásom. Dumbledor halála után a háború rosszabra fordult, a világos oldal elvesztette a vezetőjét, én és a barátaim pedig bujkálni kényszerültünk. A horcruxokat nem találtuk, és fogalmunk sem volt róla hogy merre is kell őket keresnünk. Az egész világot bejártuk de nem találtunk semmi nyomot, mikor Erdélybe keveredtünk és meghallottuk a pletykát hogy Voldemort alkut akar kötni a vámpírok királyával.  A szövetség megkötése előtt nekem kellett felkeresbem az uralkodót, ha Voldemortnak sikerül az oldalára állítania a vámpírokat akkor az egész varázsvilág elveszett, és ettől rettegtem.
Ron és Hermione persze nem akarták hogy elmenjek, ezért hatalmas veszekedés kerekedett, aminek a nyomát a vállamon viseltem. A vitát persze én nyertem és most a vámpírkirály otthona felé tartottam.
A kastélyhoz érve meglepve vettem észre hogy sehol egy őr, ezért megpróbáltam kinyitni a kaput, ami persze nem volt egyszerű de egy kis varázslattal sikerúlt megoldanom. Éppen csak néhány lépés tettem az előcsarnokba aztán minden elsötétült.
Nem tudom meddig voltam eszméletlen, de mikor felkeltem már száraz ruha volt rajtam és egy puha ágyban feküdtem betakarva. Pár perce lehettem ébren mikor meghallottam az ajtó nyikorgását.
-Ó hát végre felkeltél. - monta az érkező.  Mikor ránéztem szinte a lélegzetem is elállt. Az ajtóban egy kb 160cm magas vékony alkatú és szőkehajú fiú állt. Az arcát mintha egy szobrász faragta vola, tökéletes volt a telt ajkától kezdve a kis fitos orráig, még az álla vonala is irigylésre méltó volt.
-Öltözz fel, a király látni akar. A szekrénybe találsz ruhákaz. - mondta, majd szó szerint kiszökdécselt az ajtón.
Nagynehezen feltápászkodtam a pihe ouha ágyból, ami elsőre nem sikerült meet a fejembe hatalmas fájdalom hasított, majd a szekrénybe benézve kiválasztottam magamnak egy sötétkék garbót és egy fekete nadrágot. Gyorsan felöltöztem, majd a szoba egyik felén elhelyezett tükörbe megnéztem magam. A látvány nem derített jobb kedvre, főleg ha felidézem az előbbi látogatómat. A fiú gyönyörű volt, hozzá képest én csak egy kis girbyónak számítottam az idétlen szemüvegemmel és a megzabolázhatatlan madárfészekkel a fejemen. Az egyetlen dolog amivel viszonyleg elégedett voltam mindig is, az a szemem, bár a hatalmas fekete karikák nem illettek alájuk. Mivel nem tudtam mit tenni inkább elindultam az ajtó felé, majd óvatosam kidugtam rajta a fejem és körúlnéztem a folyosón. Az ajtó egy felén egy férfi várakozott türelmetlenül.
-Menjünk. - lökte nekem, majd gyors léptekkel elindult a folyosón.
Az arcára csak egy pillantást tudtam vetni, de ugyan olyan tökéletesnek látszott mint a látogatómé, csak férfiasabb kiadásban. Amíg a király felé tartottunk, vagyis reménykedtem benne, volt időm vezetőmet megszemlélni, bár csak hátulról. A hatlmas termete ami elérte körülbelül a 2 métert is rémisztően hatott, de a hatalmas izmai amiket a szorosan testére tapadó ruhái látbi engedtek még elrettebtőbbek voltak.
A folyosó után levitt egy hatalmas lépcsőn, majd egy sötét fából készült ajtó előtt megállt. Az öklét felemelve kétszer megütötte az ajtót, ami magától elkezdett kinyílni. Dobogó szívvel vártam hogy mit fogok az ajtó túloldalán találni. Szinte mindenre felkészültem, de amit az ajtó túloldalán megláttam még a vért is megfagyasztotta az ereimben.
A hatalmas csarnok közepén egy trón állt, ami előtt egy nő feküdt több vámpírral a testén és körülöttük mindenhol vér. A trónon egy hosszú sötét férfi éppen felemelte a fejét az ölében tartott nő nyakáról, és lassan élvezettel kezdte nyalogatni a szájáról a vért, valszószínűleg nem akarta hogy kárba vesszen.
-Megérkezett a vendégünk. - a mély hangtól az összes szőrszálam égnek állt, de nem a félelem miatt.