Véremet adom BEFEJEZETT

Váltók

Amint kiértünk a kastélyból, azonnal csináltam egy zsupsz-kulcsot ami visszvitt minket Erdélybe. Kissé távolabb érkeztünk mint ahová szerettem volna, de legalább volt egy kevés időm összeszedni magamat.
A kastélyba már a saját lábamon sétáltambe. Mario még a kastély előtt leszakadt tőlünk, Alec pedig egyből a trónterembe vette az irányt én pedig követtem. Miközben Alec a bebocsátásra várt, én nagy levegőkkel próbáltam lenyugtatni a zakatoló szívemet.
A terembe lépve nem csak Vlad, hanem több jól öltözött vámpír tartózkodott a terembe. 
-Á Alec, visszatértetek. - szólt kísérőmhöz, engem viszont egy pillantásra sem méltatott.
-Igen királyom. - hajolt meg előtte.
-Minden rendben ment? - Alec bólintott, majd Vlad intett a kezével hogy távozhat. Azt vártam hogy elmegy mellettem, de mikor mellém ért megfogta a kezem és húzni akart magával.
-Vlad! - próbáltam magamra vonni a figyelmet, ami nem sült el túl jól.
-Mégis mit képzelsz magadról? - ordított rám, és egy pillanat alatt mellettem termett, majd lekevert nekem egy pofont. Az ütés erejétől elvesztettem az egyensúlyomat és elestem. A szívem teljesen összetört. Rá sem nézve Vladra felálltam és kifutottam a teremből, ki a kastélyból.
Futottam amíg a lábam bírta, majd a földre rogyva próbáltam elállítani az orromvól patakzó vért, ami a pofon hatására indult el. Sírni nem volta hajlandó, így is túl meglázottnak éreztem magam, nekm akartam még szánalmas is lenni.
Hangokat hallottam magam mögül, de nem fordultam meg, nem vilt kedvem senkivel sem beszélni.
-Harry, mit keresel itt? Veszélyes neked éjszaka egyedül az erdőben! - hallottam meg Mario hangját.
-Nem akarok a kastélyba lenni! - suttogtam a váltónak.
-Itt nem maradhatsz, gyere nálam alhatsz. - nyújtotta a kezét. Tudom higy észrevette a vért és az arcomat, de nem kérdezett semmit amiért hihetetlenúl hálá voltam neki.
Egy kis séta után elérünk a faluba, ami meglepett. Az erdő mélyén ritkán találni ekkora falvakat.
-Ez itt a váltók faluja. - kezdte magyarázni - Sokféle váltó létezik. A farkasok vannak a legöbben, majd a tigrisek, hiénák, van pár rókánk és hiúz váltónk is. A rendszer a faluba hierarchikus, mindegy melyik fajhoz tartozol, ha elég erős vagy senkinsem parancsolhat neked.
-Azt hittem hogy nem keverednek a fajok. -hökkentem meg.
-A természetben nemnis, de mi nem csak állatok vagyunk. Alapvetően embernek születünk, csak 1 éves korunk után kezd kialakulni az állatin formánk. - ez meglepett.
Ahigy a faluban haladtunk, rengetek gyereket láttam játszani, kind emberi mind állati fomába, ami melegséggel töltött fel. Éppen az egyik kisrókát figyeltem ahogy egynlabda után rohan, mikor valami ledöntött a lábamról. 
-Arden! Óvatosabban! - dorgálta meg Marioa a rajtam trónoló kistigrist, aki csak ezkezdte a farkát csóválni mint egy macska. Annyira édes látvány volt, higy nem bírtam megállni és elkezdtem a fúlét vakargatni, ami dorombolásra késztette.
-Ő a fiam Arden. Ne haragudj hogy rádugrott. - meglepedtan néztem rá.
-Az gondolkozol hogy lehet tigris? - mosolygott rám - Az állati alakunk a személyiségükkel egyezik, nem a szüleinkkel.
Minél több dolgok tudtam meg erről a világról, annál csodálatosabban éreztem.
-Arden, mássz le Harryről. - próbálta leszedni rólam a fiát, ami csak azt ereményezte hogy belém eresztette a karmait.
-Nem akarok! Olyan jó illata van. - mondta már emberi alakba. 
-Ne haragudj Harry. - sóhajtott nagyot Mario.
-Semmi gond. A kisfiad tündéri. -néztem végig a kb 5évesnek kinéző gyereken, aki mintha Mario kicsinyített mása lett volna.
Mivel Arden nem akart tőlem elszakadni, inkább én is vele mentem járszani a többi gyerek közé. Az önfeledt játék hatására teljesen elfelejtkeztem Vlad viselkedéséről. A szívembe a fájdalom csak akkor tért vissza, mikor ismét egyedül maradtam. Megfogadtam higy nem fogok sírni, de néhány makacs könnycsepp kicsorult a szememből.