Véremet adom BEFEJEZETT

Áldás

Már lassan három hónapja tértem vissza Erdélybe. Az első két hát nehézségei után szinte úsztam a boldogságban. Vlad nagyon figyelmes volt velem. Minden szabadidejét velem töltötte. Amikor az ügyei miatt nem ért ra akkor a váltók falujában időztem, legfőképpen a gyerekekkel játszottam.
Valaddal rengeteget beszélgettünk, főleg a halandóságomról. Igyekezett meggyőzni hogy had változtasson át, amit nem akartam. A kijelentésemre egy ideig tombolt, de megeggyeztünk hogy átváltoztathat, de kell egy kevés idő amíg beleszokok a dolgolba és csak utána tesz vámpírrá.
-Harry!!!!! - ugrott a nyakamba Monica az egyik váltó kislány. - Gyere játszani! - rángatott a gyereksereg felé. Elkezdődött a a kaotikus játék. Az összes gyerek mindig mást akart játszani, ezért szinte percenként változott higy éppen mit játszunk.
Már vagy egy órája folyt a játék mikor kezdtem rosszul lenni. Eleinte nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, gondoltam csan a reggeli huánya mitt lettem rosszul. Kicsit megálltam hogy hátha elmúlik, de csak rosszabb lett. Olyan fájdalom nyilalt a gyomromba hogy összegörnyedtem. A fájdalom egyre csak erősödött. A gyerekek is észrevették hogy valami baj történt és minden körém sereglettek, amitől nem kaptam levegőt. Még éppen hallottam hogy Arden az apjáért kiált utána elnyelt a sötétség.

Olyan erős hányingerre keltem hogy úgy pattantan ki az ágyból mint a rugó, és azonnal a fürdőbe rohantam hányni.
-Minden rendben kincsem. - simogatta Vlad a hátam közben. Miután végeztem egy csepp erő sem maradt bennm. Vlad felemelt  és visszavitt az ágyba.
-Jobban vagy? - simított végig a homlokomon.
-Nem.
-Hamarosan jön a gyógyító. Elég nehéz taláni valakit aki gajlandó a vámpírokhoz önként jönni.
-Nincs szükségem gyógyítóra. Csak egy kis gyomorrontás.- makacskodtam.
-Akkor csak az én megnyugtatásom miatt renben?
-Oké.
-Köszönöm. - kaptam egy finom csókot. Nem vártunk sokat és megjelebt Alec egy idős férfival.
-Jó estét Aston gyógyító vagyok. - mutatkozott be. - Mi a fiatalember panasza?
-Csak egy kis gyomorrontás. - Vlad erre mérgesen nézett rám.
-Eléjult és hányt is. - az öreg bólintott és elkezdett megvizsgálni. Vagy fél órán keresztül bökdösött meg piszkált mire abbahagyta.
-Nincs semmi probléma, csak a fiatalember állapotos.
-M mmi?? De én fiú vagyok! - hitetlenkedtem és ránézten a páromra, aki megkövülten állt az orvos mögött.
-Ön egy nagyon erőteljes varázsló. Az ilyen hatalmas mágia még a férfiaknál is lehetővé teszi egy gyermek kihordását. Nagyon ritka, de nem egyedülálló. - totálisan le voltam sokkolva. A bénultságom addig tartott míg megint rám nem tört a hányinger.
A fürdőböl visszatérve Vlad még mindig lefagyva szobrozott.
-Körülbelül az 5. hétben lehet. Felírok néhány bájitalt ami megkönnyíti az életét, és egy étrendet amit követnie kell. Pár hét múlva visszajövök és ismét megvizsgálom. - az idős gyógyító távozása sem zökkentette ki Vladot a révületéből.
-Vlad? Haragszol? - álltam kedvesem elé félve.
-Mi? Nem!! Hogy haragudhatnék? - karolta át a derekamat mosolyogva. -Te egy csoda vagy! - csókolt meg.
-Mit fogunk most tenni?
-Most? Beszerezzük a bájitalaidat és felkészülünk a babánk érkezésére. -hiába mosolygott valahogy nem éreztem azt hogy nagyon örülne a dolognak.

Már vagy egy hét eltelt a gyógyító látogatása óta, de Vlad még mindig különösan viselkedett. Teljesen szétszórt volt és sokszor nem figyelt oda mikor beszéltem hozzá. Lehet hogy én is kissé türelmetlenebb voltam a kelleténél, de a rosszullétek kissé kikészítettek.
-Tudid mit? TAKARODJ!-kiáltottam rá eggyik éjszaka mikor mefint észrevettem hogy nemnfigyelt arra amit mondtam.
-Mi a baj kincsem? - nézett rám értetlenül.
-Tudom hogy nem akarod ezt a gyereket!
-Honnan veszet ezt a badarságot?
-Mióta megtudtad furcsa vagy, nem figyelsz rám. Folyton elrévedsz, és nem reagálsz ha beszélek hozzád. -eredtek el a könnyeim -Nem tudtam hogy ez megtörténhet! - már zokogtam. Szükségem lett volna a támogatására. Akartam a gyerekünket, de egyszerűen nem fért a fejembe hogy történhetett a dolog. Muglik között felnőve ez lehetetlennek számított.
-Bocsáss meg. - vont az ölébe -Egyszerűen csaknidő kell hogy felfogjam apa leszek. Már hogy rád talaltam is csodaszámba megy. Az higy megajándékozol engem egy ilyen csodával, egyszerűen hihetetlen. Még mindig azt várom hogy egyszer felébredek ebből a csodás álomból. - miközben mondta mélyen a szemembe nézett és az arcomat cirógatta. Hittem neki.
-Akkor akarod a babánkat?
-Hogy akarom e? Ennél semmit sem akarhatnék jobban a világon! Ez egy hatalmas áldás!