Véremet adom BEFEJEZETT

Gyógyulás

Mikor felébredtem az erős hangoktól e fejem majdnem szétszakadt. Próbáltam maga mélyen belefúrni a párnába hogy tompítsam a hangokat, de egy kéz végigsimított a homlokomon, amitől minden eltompult.
-Ideje felébredned kedvesem. - hallottam meg azt az utánozhatatlan hangot.
-Hagyj. - ütöttem el akezét - Most nem tudok neked vért adni, nem érzem jól magam. - nyöszörögtem.
-Nem is kell. Egy darabig biztosan nem fogsz vért adni. - szomorodott el a hangja, amitől muszáj volt felpillantanom rá. Az arca bűnbánó volt, amit igazából nem értettem.
-Az én hibám higy ilyen állapotba kerültél. -magyarázta - Annyi gondon volt, hogy ki kellett téged zárnom, aminek a vége az lett hogy nem csak a vérde de az energiád is folyamatosan csapoltam.
-Nem érdekel!  - csattantam fel.
-Kérlek kincsem! Tudom hogy hibáztam, nem fogok többé ilyet csinálni. Soha nem zárlak ki annyira hogy ne vegyem észre mit teszek.- könyörgött.
-Hát nem érted? Leszarom hogy  mit veszel el tőlem. Mindenemet neked adom. A viselkedésed amit tanusísották felém mióta visszajöttem, rosszabb mintha teljesen szárazra szívtál volna. -magyaráztam neki. Az arcát elnézve nagyon rosszul érintette a dolog, de nem akartam megkönnyíteni az életét. Az utóbbi kát hét számomra pokoli volt.
-Mit tehetek? Mond meg, bármit megteszek hogy kárpótoljalak! - nem válaszoltam neki, inkább csak elfordultam és a fejemre húztam a párnát.
Még egy darabig az ágy mellett ült, majd mikor világossá vált számára hogy nem akarok vele beszélni, nagyot sóhajtva kiment.
Pár perccel a távozása után Alec óvakodott be a szobámba, amire egy kicsit jobb kedvre derültem.
-Hogy vagy? - kérdezte miközben elfoglalta az ágy melletti széket.
-Szörnyen. - fintorodtam el.
-Azt elhiszem. Majdnem belehaltál a királyunk felelőtlenségébe. Mire észrevette mit tett, már majdnem elveszítettúnk. Rengetek vért kellett kapnod ahhoz hogy viszonylag életben tartsunk. Még orvost is kellett hozzád hívnunk.
-Nem lettem vámpír ugye? - estem kétségbe.
-Dehogy. Akaratodon kívül nem akart átváltoztatni, éppen csak annyi vért kaptál ami életben tartott. Az orvos azt mondta hogy sok pihenés és tápláló ételek. - az étel gondolatára megkordult a gyomrom, mire Alec kinevetett.
-Azonnl hozok neked valamit. - majd már ott sem volt. Mikor visszatért a kezében egy ínycsiklandozó leves tartott, amire azinte azonnal rávetettem magam.
Még napokig nem tudtam felkelni az ágyból. Vlad minden este órákat ült az ágyam mellett, de soha nem voltam hajlandó hozzá szólni.
Egy hét is eltelt mire nomálisan tudam már sétálni úgy hogy nemnkellett minden harmadik lépésnél leülnöm. Ez egyik ilyen sétámat szakítottam meg Alec.
-Egyre jobban vagy. - mosolygott rám, és lerakta az ételt amit hozott az íróasztalra.
-Igen. Szeretnék lemenni a váltók falujába. - néztem rá mosolyogva.
-Holnap le tudlak kísérni. - hatalmas mosolyt villantottam rá, majd leülten megenni a hozott ételt.
Szinte aludni sem tudtam, annyira vártam már hogy végre kiszabaduljak a négy fal közül.