Véremet adom BEFEJEZETT

Másnap

Másnap reggel már az ébredésem pillanatában megjelentek az ágyamnál, és áttoltak egy szinte teljesen üres szobába.
Az ágyam mellett egy fém tálca lebegett, amin rengeteg bájital foglalt helyet.
-Mr Potter, hamarosan megkönnyebbülhet. Sajnos mivel egy vámpír ivadékát hordja, a nomális magzat elhajtás nem működne. Sajnos fel kell vágnunk a hasát, és úgy kiemelni a magzatot. - erre elkezdtemnőrülten rángatni az engem rögzítő köteleket, ami semmit sem ért.
-Ne aggódjon, semmit sem fog érezni. Ez a bájital teljesen el fogja önt tompítani.  - mutatta fel az említett bájitalt, majd meg sem próbálva a számba erőltetni, azonnal belevarázsolta a gyomromba.
A bájital szinte azonnal elkezdett hatni. A fejem egyre ködösebb lett. Hiába próbáltam vele küzdeni, hasztal volt.

A bájital hatására szinte nem is érzékeltem a körülöttem álló varázslókat, de nem is érdekeltek.
A kábulaton keresztül egyszer csak megéreztem egy gyenge kis hangocskát. Elsőre nem értettem hogy mit is hallok. Még néhányszor elismételte a gyenge hang, és akkor megértettem.
-Mami! - hallottam meg egyszer csak tisztán. Ez a kis hang akkora erőt adott nekem, hogy nehezen ugyan, de sikerült kitörnöm a bájital okozta kánulatból.
Szinte azonnal a hasamra tévedt a tekintetem, amin a gyógyító már vágott egy darabot. A düh és a feltés teljesen elárasztotta az elmém. A varázserőm akaratlanul is kitört. Mindentkit elrepített a közelemből. Az épület elkezdett remegni, és vakolat darabog potyogtak a plafonról rám.
A varázserőm segítségével elszakítottam a köteleimet, és óvatosan, a sebet fogva felálltam az ágyról.
Ahigy haladtam kifelé az ispotályból, mindenkit megöltem aki az utamba került.
Alig értem ki az épületből, mikor a szerkezete megroppant, és az egész összedőlt.
Teljesen ki voltam merültve. Hiába értem ki, tudtamnhigy nem fogok Vladhoz visszajutni, nem volt már elég erőm hozzá.  Az utolsó gondolatommal bocsánatot kértem tőle és a fiúnktól is, majd elájultam.