Véremet adom BEFEJEZETT

Dühöngés

Mikor felébredtem már majdnem lement a nap. Meg akartam próbálni még aludni egy kicsit, így magamra húzva a takarót fordultam volna be a fal felé, mikor meghallottam egy puffanást. Azonnal felültem és kirobbant belőlem a nevetés. Az ágy mellett a földön egy kicsi tigris feküd, a szemei hatalmasra voltak tágulva a meglepetéstől. Méltatlankodva morgott egyet, mire lenyúltam és a karomba zárva kezdtem dédelgetni, Arden pedig belefúrta az orrát a nyakamba.
Vagy egy órát játszottam a kis gézengúzzal, persze csak miután sikerült kibékítenem, mikor megheleng Mario és vacsorázni hívott. Nagyin meglepődött hogy a fiát a szobámba találta, de csak megcsóválta a fejét és kiment. Kisvártatva mi is követtük. Anne, Mario gyönyörű róka felesége elénk tette a reggelit, mi meg rávetettük magunkat mint az éhezők.
Már majdnem befejeztük az evés mikor Alec jelent meg az ajtóban. Amint megláttam minde étvágyam elment.
-Vissza kell vigyelek a kastélyba. A király tombol. - mondta sajnálkozva. Mivel nem tehettem más visszaindultam vele, de előtte még megölelgettem a tiltakozó kisfiút.
A kastélyba érve Alec bevezetett egy fényűző szobába, amire azt mondta higy az enyém, majd magamra hagyott. Elkezdtem körülnézni a szobába, szinte minden aranyozott volt, még az ágy lábai is. Épp a fürdőbe akartam bemenni, vagyis csak reméltem hogy a fürdő, mikor nagy durranással kivágódótt a szoba ajtaja.
-Mégis mi a francit képzelsz magadról, hogy csak így lelépsz? - dühöngött Vlad. Nem akartam tovább dühíteni, inkább összhúztamnkicsit magamnés hallgattam.
-Nem beszélsz? Jólvan, leszarom. - majd fugyelmeztetés nélkül a nyakamba harapott és elkezdte a véremet szívni. Már kezdtem szédülni mire hajlandó volt abbahagyni és kiviharzott a szobából.
-Ne haragudj rá. Most sok a gondja, de hamarosan vége, bírd ki addig. - mondta Alec, közben segített lefeküdni. - Holnap éjjel el kell mennem. Ha valami gond van, keresd Ericet. - még egyszer végigsimított a homlokomon majd elment.
Próbáltam türelmes lenni. Vártam mikor fog Vlad lenyugodni, de  minden éjszaka csak dühösen berohant evett és távozott. Minden egyes alkalom után egyre gyengébbnek és elcsigázottnak éreztem magam, de mindig az ágy mellett állva vártam. Nem akartam megadni neki azt az örömet, hogy gyengének lásson.
Majd két hétig bírtam, mire elérkezett az éjszaka mikor már a kezemet sem bírtam felemelni. Szinte már vártam higy mindennek vége legyen, nem akartam tovább szenvedni. Magamban boldog életet kívántam Vladnak, hiába a viselkedés akkor is szerettem, és inkább lehunytam a szemem és vártam hogy minden erő kiszálljon belőlem.

Vlad

Vlad dühöngött, vagyis inkább tombolt. A rohadt nemesek egy maréknyi renegát vámpírt nem képesek eltakarítani. Jobban mondva nem is akartak tőlük megszabadulni a seggfejek, inkább ráhagynak mindet mintha nem lenne jobb dolga. A legnagyobb probléma visuont az, hogy a késlekedés miatt a vadászok sorra találjám meg a vámpírok lakhelyeit, amit a renegátok akik sorra ölik az embereket meglátogatnak. Sok helyen a vadászok gyermekeket is megöltek, ami borasztó veszteség mivel kevés a gyermek a vámpírok között.
Éppen a tanácsával vitázott arról mit kellene tenni, mikor megérkezett Alec a társával. A haragja miatt nem tudott a társára figyelni, ezért mikor félbeszakította akaratlanul is bántotta a fiút, amit később meg is bánt. A tanácskozás után bocsánatot akart kérni tőle, de sehol nem találta a palotába.  Alec felvilágosította hogy a váltók falujában van, amitől a dühe mégjobban fokozódott.
-Holnap éjszaka haladéktalanul hoz a kastélyba! - parancsolta a testőrének. - Utána indulsz a határra. Kapsz egy csapatot, rendeétek le a dolgot a renegátokkal.
Alec meghajolt és távozott hogy felkészüljön az indulásra.
Vlad nem pihent nappal sem. Maga mellett akarta tudni a párját, dühítette higy a fiú inkább máshol akart lenni és nem vele. Alig bírta kivárni hogy visszatérjen.
Másnap éjszaka mikor  Alec visszérkezett a párjával, azonnal odarohant hogy lássa. Mikor felelősségre vonta a fiú az inkább hallgatott, ő pedig úgy gondolta hogy megtanulja a fiú a leckét ha csak iszik belőle és ott hagyja.
A vadászok és a renegátok gondja egyre csak fokozódott, amitől Vladnak egy nyugodt perce sem volt. Mindig valaki zaklatta vagy a tanácsa, vagy a nemesek követeltek tőle lehetetlent, ami teljesen kihozta a sorából. A a napok csaknteltek, de a problémák egyre csak fokozódtak.
A párjából minden éjszaka táplálkozott, de ki kellett zárnia magából a fiút, különben nem tudott volna a dolgaival foglalkozni, állandóan vele akart volna csk lenni.
-Királyom, mindent megoldottunk. - érkezett vissza egy éjszaka Alec és a csapata.
-Végre! Mi a fene tartott eddig? - a választ már nem is várta meg, azonnal a párja mellett akart lenni. Bocsánatot kellett kérnie a viselkedése miatt, és ki is akarta engesztelni a fiút.
A szobához érve nem akart megint berontani a fiúhoz, inkább kopogott. A kopogásra viszont válasz nem érkezett, ezért benyitott.
A párja az ágyban feküdt, de ahigy kinézett Vladot letaglózta. A fiú rettentő sovány volt, bár előtte sem volt rajta túlnsok hús, a szemei alatt hatalmas karikák az arca beesett. Vlad azonnal az ágyhoz rohant, amire a fiú kinyitotta a szemét.
-Kicsikém, bocsáss meg. - fogta meg a kezét.
-Nem vettem észre higy nem csak a véred szívom, hanem az életenergiád is. - a fiú halványan elmosolyodott és ismét lecsukta a szemét. A szívverése kezdett egyre jobban lassulni, amitől Vladot a pánik járta át.
-Ne ne ne.. Ne tedd ezt velem kicsikém. - konyörgött neki, közben a fogaival feltépte a csuklóját és próbált egy kis vért erőltetni a párja torkába, nem sok sikerrel.
-Kérlek nyeld le kicsikém, kérlek. - könyörgött a fiúank. Percekig próbálkozott mire sikerrel járt.