Véremet adom BEFEJEZETT

Egyedül

Mióta megtudtuk hogy gyerekünk lesz, már majdnem eltetl két hónap. Vlad szinte soha nem hagyott magamra, amikor csak tehette velem volt. Ez néha kissé feszéjezett, mivel mindig mellettem volt, de soha nem volt hajlandó szeretkezni velem. Az volt mindig a kifogása, hogy nem akarja a babánkat veszélyeztetni.
-Harry! - hallottam meg párom kétségbeesett kiáltását.
-Itt vagyok. - dugtam ki a kezem a vastag függöny mögül, amit azért húztam az ablak elé hogy nehogy egy kevés fény is bejusson a szobába.
-Mit keresel itt? - ölelt magához majd kiemelt az ablakból.
-Csak egy kis napsütésre vágytam.
-Rendben, de már nincsen nap. Miért nem jöttél elő?
-Csak elgondolkoztam. - sóhajtottam egy hatalmasat.
-És micsodán?
-Rajtad és rajtam. Néha úgy érzem hogy már nem is akarsz engem.
-Honnan szedted ezt az ostobaságot? - fortyant fel.
-Má nem akarsz velem szeretkezni!
-Jajj kicsikém. Csak a babát féltem. Amikor mellettem vagy alig bírom türtőztetni magam, de nem akarom hogy bármi bajotok legyen. - simított a hasamra, ami már kezdett egy picikét nagyobb lenni.
-De nekem szükségem van rád! Egyébként is, az orvos is mondta legutóbb hogy semmi akadája.
-Csak aggódom! - persze tisztában voltam vele hogy kindennél jobban félt minket, de akkor is vele akartam lenni.
-Kérlek! - nyújtottam felé az ajkaimat, amire azonnal lecsapott. A csók közben elkezdtem a mellkasát simogatni.
Éreztem hogy valami megváltozott Vladban, és már nem bírta visszafoni magát. Két hónap után végre érezhettem magamban.

-Ez annyira jó volt! - nyújtóukodtam kéjesen a csodás szeretkezésünk után.
-Igen. - csókolt meg -Ne haragudj hogy olyan buta voltam. Majd megőrültem érted, de féltem.
-Semmi baj. De mort már nem fogsz megfosztani a szeretkezéseinktől ugye?
-Dehogy! Ezek után hogy is tudnálak? - ennek bizonyítására újra a mennybe repített.

A rákövetkező majdnen két hónap csodálatos volt. Vlad többé nem fogta vissza magát, már nem féltette a fiúnkat, mivel időközben kiderült hogy egy pici fiú növekszik bennem.
Mikor kiderült, Vlad egy kicsit elszomorodott, amit nem tudtam mire vélni. Napokig bántott a dolog, de aztán kiderült hogy nincs semmi okom az aggodalomra, mivel csak annyi volt a probléma, hogy kislányt szeretett volna.

-Milyen nevet szeretnél adni a fiúnknak? - kérdeztdm miközben az ágya feküdtünk és a hasamat simogatta.
-Nem tudom. Arra gondoltam , ha majd megszületik és meglátjuk tudni fogjuk ki ő.
-csókolta meg a már egyre domborofó hasamat.
-Ez jó ötlet! - lelkesültem fel.
-Van egy rossz hírem. Pár napra el kell utaznom. Néhány vámpírvezér lázadozik, emiatt Amerikába kell mennem. - mondta kissé csüggedten. Nem örültem neki, de megértettem hogy nem hanyagolhatja el a kötelességeit.
-Nem maradsz sokáig ugye?
-Nem, csak pár napról lenne szó. Amint tudok jövök vissza hozzátok.
-Renben. - csókoltam meg , és ezzel lezártnak tekintettem a témát.

A következő éjjel Vlad el is indult. Alecet a kastélyba hagyta hogy vigyázzon rám, de ez nem segített a hiányérzetemen, ami azonnal megrohant amitn Vlad kitette a lábát a kastélyból.