Véremet adom BEFEJEZETT

Félelem

Már három napja elhagyta Vlad a kastélyt és a hiánya már szinte felemésztett. Alig bírtam kivárni hogy végetérje a nappal, mivel az ígérte éjfélre visszaékezik.
A napok alatt szinte alig bírtam valamit is aludni, de az utolsó nappal már annyira fáradt voltam hogy szinte azonnal elaludtam ahogy ágyat éreztem magam alatt.
Arra ébredtem hogy valaki befogta a számat, amitől bepánikoltam és elkezdtem kapálózni, aminek az lett a vége hogy egy hatalmas ütés éreztem a fejemen.

Fejfájásra ébredtdem. Meg akartam dörzsölni a homlokomat, de hiába próbáltam a kezem emelni. Kinyitottam a szememet, és remülten vettem észre hogy egy ágyhoz kötöztek. Kétségbeesetten kezdtem a végtegjeimat rángatni, nem túl nagy sikerrel.
Már úgy éreztem hogy közel járok a célhoz, mikor nyílt az ajtó és egy fehérköpenyes férfi jött be.
-Á Mr Potter hát felébredt. Hogy érzi magát? Én Swayer gyógyító vagyok.
-Hogy kerültem ide? És hol a fenébe vagyok? - kérdeztem dühösen.
-A barátai hozták be. És a St Mungoban van. Ne félje hamarosan elengedjük, csak meg kell önt szabadítanunk a magzatától.
-NEM.
-Értse meg Mr Potter. Az a magzat vezsélyeztetni az életég. Ráadásul egy vámpír hatalma alatt áll. Csak jót akarunk önnek. Amint kitisztult az elméje ön is egyet fog érteni velünk.
-Hagyjanak békén! Haza akarok menni! - követeltem, amire persze csak egy sajnálkozó nézést kaptam.
-Most megvizsgálom, utána a barátai szeretnék önt látni.
A vizsgálatot gyorsan elvégezte, ellenőrizte a köteleimet, majd kiment.
Ron és Hermione szinte azonnal az orvos távozása után érkeztek.
-Engedjetek el! - kiáltottam rájuk.
-De Harry, nyugodj meg. Mi csak jót akarunk neked. - próbált nyugtatni Hermione.
-Igen haver. Biztos hogy nem önszántadból maradsz azokkal a borzalmas vérszívókkal.
-Vlad nem borzalmas! Szeret engem! És szereti a kisbabánkat is!
-De az a kisbaba meg fog téged ölni!
-NEM!
-De! Az egy vámpír gyerek! Egy halandó nem marad életben ha megszüli egy vámpír gyerekét! - nem hittem Hermione egyetlen szabának sem. Hiába volt okos, a tudása csak könyvelből származott.
-Nem érdekel. Vlad és az én kicsikém. Bármit megtennék értük.
-Mindegy. Majd ha kitisztult az agyad te is rá fogsz jönni hogy nekünk van igazunk. Holnap megszabadítanak a gyerektől és minden rendbe jön. - mosolygott rám, majd inkább magamra hagytak.
Teljesen kétségbe estem. Meg kellett védenem a babámat, de nem tudtam hogyan szabadulhatnék ki.
Kétségbeesésemben mindent megpróbáltam, de a másnap túl gyorsan érkezett el.