Véremet adom BEFEJEZETT

Álmok

A saját ordításomra ébredtem, ami még Mariot is a szobába vonzotta. Láttam hogy  értetlenül állnak az ágyam mellett, de egyszerűen nem tudtam kiszakadni a lidércnyomásból.
Alec megpróbálta megérinteni a vállam, de reflexből olyan messzire húzódtam tőle, amilyen misszire csak lehetőségem volt.
-Harry, nem akarlak bántani. - mondta halkan, majd lassan elkezdett felém közelíteni. Mikor hozzámért egy kicsit összerándultam, de már nem éreztem menekülési kényszert.
-Mit áltmodtál?-kérdezte a szemembe nézve,  és mindkét vállámat kicsit megszorítva.
-Újraéltem az egészet. - gördült le a könnycsepp az arcomon. Szerencsére nem kellett neki többet magyaráznom. Mikor kicsit megnyugodtam, elengedte a vállam és Mariora nézett. A néma kommunikációt egyből megértve átváltozott farkas alakba és felugrott mellém az ágyra.
-Az a tapasztalatom, higy az állatok általában biztonságot nyújtanak a zaklatott lelkeknek. - magyarázta kérdő tekintetemre. Az ágyon újra ekhelyezkedve arcomat a sűrű bundába temetve megpróbáltam visszaaludni, ami nagy meglepetésemre sikerült is.  A továbbiakban nyugod és pihentető volt az alvás.
Annyira jó meleg és napfényillat vett körül alvás közben, higy rettentő nehezemre esett felkelni.
-Harry, indulnunk kell! - robogott be Ron a szobámba. Amikor meglátta higy egybhatalmas farkast ölelve fekszem kővédermedt és még a száját is altátotta. Annyira komikus  látvány nyújtott, higy elnevettem magam. Annyira nevettem higy még Hermione is berohant a szobába és szinte ugyan az volt a reakciója mint Ronnak.

Bocsánat ez egy kicsit rövid lett.