Véremet adom BEFEJEZETT

Egy kis gyengédség

Az ébredés nem volt túl kellemes, az egész testem merev volt, viszont ami a legnagyobb meglepetést okozta hogy fájdalmaim nem voltak.
A szememet kinyitva azonnal észrevettem az ablaknál álló sötét alakot. Már éppen megszólítottam, mikor hirtelen felém fordult.
-Sajnálom a történteket. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a megszállottad az a varázsló. - abban a mély hangban tengernyi megbánás rezgett.
-Nem a te hibád. - tényleg nem az övé volt. -Voldemort egyszerűen teljesen kiszámíthatatlan és hatalom éhes. - ráztam meg a fejem lemondóan.
-De az én hibám -csapott dühösen az ágy végére, amitől az eltört én pedig kigurultam belőle. Szinte még a földre sem értem és már fel is kapott onnan.
-Bocsáss meg nekem. -temette az arcár a hajamba amitől azonnal vörösség kúszott az arcomra.
-Vlad, nem haragszom rád. - karoltam át a nyakát, ami olyan érzéssel töltött el mintha hazaértem volna. A kezei szinte már túl erősen is szorítottak, amitől egy kicsit felnyögtem.
-Elnézés, nem akarok fájdalmat okozni.  - lazított a szorításán. A kezei megmozdultak, azt hittem le akar tenni, de csak az ággyal szemközti karosszékhez ment és leült, persze velem az ölében.
-Nem okoztál fájdalmat, csak kicsit merev a testem. Miért nincsenek fájdalmaim? - az eseményeket figyelembe véve hatalmas fájdalmaimnak kellett volna lennie.
-Kaptál a véremből. - szorította össze a száját.
-Ugye nem lettem vámpír? - a pánik kihallatszott a hangomból.
-Nem, dehogy, csak a gyorsabb gyógyulás miatt kaptad. - nyugtatott meg- Annak még nem jött el az ideje.
A szemöldököm felhúzva kérdőn néztem rá, de persze nem akarta megmagyarázni, inkább adott a számra egy pillekönnyű csókot, amitől ismét elvörösödtem. Egyszerűen nem tudtam hogy a fene történt velem, még nem volt 24 órája hogy ismertem, de úgy vonzott engem mint lepkét a fény.
-Mi történik velem? - reménykedtem higy legalább ő tisztában van vele.
-Még nem jött el az ideje hogy elmagyarázzam. Ha vége a háborúnak és visszatérsz hozzám mindent el fogok neked mondani. - a szemében végtelen gyengédség volt, amitől a szívem kétszer gyorsabban kezdett verni. Persze meghallotta és vigyorogva simított végig ah arcomon, majd kaptam még egy gyenge kis puszit a számra.
Teljesen elvesztettem az időérzékem, csak élveztem a közelségét semmivel sem törődve, amíg egy hangos kopogás nem zavart meg minket. Fel akartam kelni Vlad ölébő, de a derekamnköré csavarta a kezeit amivel elérte hogy maradjak, persze nem küzdöttem ellene. Miért is tettem volna, mikor magam sem akartam felkelni onnan?!
-Gyere be Alec. - kiáltotta, mire Alec már előttünknis termett.
-Kész vagyunk mindennel uram. - hajolt meg előtte.
-Renben, holnap éjszaka indulhattok. Mot távozz. - intett a kezével és Alec azonnal távozott.
-Holnap éjszaka indulnotok kell. - szomorúan  bólintottam.
-Nem elküldeni akarlak, hanem azt higy minél előbb visszatérj. - beszéd közben nyugtatóan simogatta a hátama, amitől kellemes bizsergető érzés járta át minden porcikám.
-Néhány dolgot megtudtam Voldemortról,  könnyebb dolgod lesz vele.
-Mit az? - fekkeltette a kiváncsiságom.
-Majd holnap Alec elmondja, veled megy hogy  vigyázzon rád. A másin testőr akit melléd adok Mario, ő egy farkas váltó.
-Vérfarkas? - néztem rá értetlenül, soha nem hallottam azt a szót vérfarkasokra használni.
-Nem, váltó. A váltókat nen befolyásolja a hold, bármikor alakot tudnak váltani és ne arra a félig ember korcsokra gondolj, ők teljesen farkasok lesznek. - eltátottam a számat, ilyenről még soha nem hallottam.
-Ez a világ teljesen más mint amit te ismersz, de lesz majd időd erről is mindent megtudni, most pihenned kell. -mondta majd ugyanúgy a karjába tartva engem átvitt egy másik szobába és lefektetett az ágyra.
-Aludj - csókolt homlokon - Nekem még van egy kis dolgom, ha felkeltél itt leszek.
Valamit csinálhatott velem, mert szinte azonnal elnyomott az álom