Whitewolf ||BEFEJEZETT✔||

Part 1

 Mindenki ismeri a híres szoknyapecér Sirius Black-et de mi van velem az ikerhúgával aki az árnyékában él? Nem mintha panaszkodni szeretnék nem kell engem se félteni de azért vágytam én is arra a figyelemre amit ő kapott az iskolában. Néha szeretnék olyan lenni mint ő mármint az nem hiányzik hogy otthon engem is vérárulónak nevezzenek meg a család szényenének de na ezt mindenki megérheti.

- Kopp, kopp!-ahhh emlegetett szamár.

- Gyere!-hangzott a válaszom majd a párnám alá rejtettem a naplóm. Még sose írtam naplót de nyáron kaptam a legjobb barátnőmtől és gondoltam miért ne?. Azóta sokkal könnyebek voltak a családi pillanatok mert volt valami aminek kiönthettem a lelkem legmélyét is.

- Még két nap és megszabadulunk ebből az otthonnak nevezett börtönből-emlékeztetett hogy otthon nem látnak minket vagyis inkább őt túl szívesen.

- Alig várom hogy újra találkozzak a fiúkkal na meg persze Lily-vel.-álmodoztam arról hogy végre a megnyugtató Roxfort fala között tanulok és csak úgy létezek.

- Mi az ott a párnád alatt? - kérdezte majd jobban szemügyre vette a párnám alól kilógó napló sarkát.

- Semmi!! - kiáltottam rá majd idegesen próbáltam elrejteni a könyvet.

- Na add csak ide - és egy mozdulattal kirántotta a kezemből és olvasni kezdte.

Csak ennyi kellett ahhoz hogy elszakadjon a cérna. Könyörgöm nekem is lehet magánéletem.

- Invito napló!- és hopp a napló a kezembe röppent. De már késő volt.

- Megyek levelet írni Remusnak - röhögte majd kiviharzott a szobából.

- Ennyivel nem úszod meg Bolhás! - kiáltottam utána femyegetve.

Ennyi kész végem volt Sirius valószínűleg elolvasta a véleményem az egyik legjobb haverjáról (ami nem mellesleg nem rossz vélemény... na jó talán kicsit bejön nekem) és most leírja neki. A depressziómat egy kopogás vágta el.

- Ide figyelj te utolsó szemétláda Bolhás! - kezdtem el a fenyegetésemet.

- Csak én vagyok az - intett a kisöcsém. Regulus-szal igen jó kapcsolatot ápoltam. Én voltam a mindig megértő nővér ő pedig a mindig kedves kistesó.

- Na mesélj - huppantam le az ágyra - Mi újság?

- Nem akarok visszamenni a Roxfortba! - bökte ki.

- De hát miért?

Belekezdett mondókájába. Észre se vettem hogy megszólalt a vacsorát jelző csengő. Kezdődik a rémálom, levonszoltam magam a lépcsőn és leültem a helyemre. A szüleimtől csak megvető pillantásokat és szégyenkezést kaptam köszöntőül.

- Nektek is jó estét. - mondtam majd enni kezdtem.

- Nem hiszem el! - idegeskedett az apám - Csak egyszer érkezne időben.

- Estét! - morogta a bátyám majd leült és enni kezdett.

Olyan nagy csend volt hogy az evőeszközök csörömpölése is fülsüketítően hatott.

Már a lefekvéshez készülődtem amikor Sirius nyitott be.

- Sajnálom. Nem írtam neki levelet de nem értem ez mióta megy köztetek?

- Nincs köztünk semmi! És ne gondolkozz Bolhás nem áll jól - mondtam majd az arcába csaptam az ajtót. Te jó ég miért nem lehetnek lány testvéreim. Mély mélázásomból az ablakom előtt álló görbe csőrű bagoly nézett rám. Ezer közül is megismertem volna a Lupin család baglyát. Levettem a lábáról a levelett adtam neki enni majd elengedtem. Már éppen készültem átvinni Sirius-nak a levelet mikor megláttam rajta a nevemet.

                                               Kedves Melissa!

Azért neked írok mert egy igen fontos és személyes kérdéssel fordulok hozzád. A bátyád úgy is kiröhögne ezért a kérdésem a következő: Szerinted hogyan válhatnék fontossá egy lány számára? Nagyon közel áll hozzám és nem akarom megbántani de mégis hogyan mondhatnám el neki az érzéseimet?

Nagyon megköszönném ha válaszolnál!

Ölel: Remus

A vérnyomásom az egekbe szökkent és a szívem irtózatosan gyorsan vert. Talán én vagyok az a lány? Ugyan már Meli ne hülyéskedj rád se nézne!!

Leültem az asztalomhoz pennát ragadtam és írni kezdtem. Dőltek belőlem a szavak de ekkor rájöttem: ugyan már ez nem a naplód nem írhatod ezt.

                                                                                       Kedves Remus!

Nem igazán vagyok otthon az ilyenekben de egyet tudok tanácsolni. Ne zúdíts rá egybe mindent részletes adagold be neki. Én csak ennyit tudok mondani.

Ölel: Meli

Nah ez az év is jól indul. Ezzel a gondolattal aludtam el. Másnap egy borzasztó ébrsztőre keltem.

Sziasztok! Remélem tetszik ez a fejezet. Nem vagyok valami író de egészen jól sikerült összehozni. Na de ha bármi ötletetek van nyugodtan írjatok!

Lovee!