"A szavak késként fúródtak az idősebb szívébe, mégsem érzett fájdalmat. Pont az ellenkezője történt. Melegség járta át a testét, olyasmi, amilyet korábban még nem érzett, és hirtelen minden megszűnt létezni, csak ők maradtak a világon. Ő és Felix. Eltűnt az a Hyunjin, akit Felix megismert. Vagy inkább csak hitte, hogy megismert. Mert ez volt az igazi Hyunjin, ez a törékeny, keszekusza érzelmekkel teli szeretetteljes fiú, aki itt feküdt az ölében, és úgy pillantott fel rá, mintha most venné őt észre először. És Felix is így érzett. Most látta meg Hyunjint először igazán."