Színjáték (Lmbtq történet)[BEFEJEZETT]

7. fejezet

Luca szemszöge:

-Soproni, olyan a fejed mint egy székrekedéses kacsának!-ordított rám Ördög, mire kamerás mellett álló Kitti elröhögte magát. Igazából csak annyi történt, hogy elfintorodtam a csészémben lévő folyadék szagától. Nem kávé volt, az biztos.

-Most pedig felvétel újra és ezúttal meg is issza!-parancsolt rám a rendező.

-Lehet egy kérdésem?

Ördög bólintott.

-Egyáltalán mi ez?

-Kávé.

-Ami egy évig érlelődött a raktárban lefőzve-tette hozzá vicceskedve Kitti.

-Szigeti, amennyiben jelenleg nincs dolga, csendben nézi a jelenetet!

-Oké, mérgezze csak meg-vonta meg a vállát a riválisom.

Újrakezdődött a jelenet, én pedig a lélegzetemet visszafojtva megittam a löttyöt. Nem akarok beszélni az ízéről. Miután leállt a felvétel, kiköptem egy csapba.

-Jót hánytál, székrekedéses kacsa?-kérdezte kuncogva Kitti.

-Nagyon vicces-válaszoltam a szememet forgatva-Jobban átgondolva, lehet hogy hagynom kellett volna neked is. Milyen udvariatlan vagyok, hogy meg sem kínáltalak.

-Pedig alig vártam, hogy megkóstolhassam.-felelte ő ironikusan.

-Talán a mosdókagyló szélén még maradt neked egy kicsi, ha ennyire ragaszkodsz hozzá.-mosolyogtam rá gonoszul, majd ott hagytam, mennem kellett visszaöltözni a rendes ruhámba.

A forgatások után a Danival való találkozómra mentem. Megígérte, hogy elkéri annak a srácnak a számát. Remélem nem futamodott meg. Így is elég kevés ideje van a szerelmet keresni. Egyetemre jár, mellette pedig egy cukrászdában dolgozik, hogy legyen valami pénze. Ez van, én leléptem hamar és belevetettem magam az álmaimba, Dani meg csak tanul, egyenlőre biztos cél nélkül.

-Na, mesélj!-kértem Danit, amikor már mind a ketten a plázában sétáltunk.

-Nem fogod elhinni, de megtettem-kezdte izgatottan.-Képzeld, vasárnap még bementem dolgozni és ott volt, egy spanyolkönyvvel a kezében. Valahogy nagyon nem érthette amit olvasott, mert ráncolta a homlokát. Amikor jött kérni a sütit, megkérdeztem, hogy nehéz-e a spanyol nyelv, hogy? Képzeld, pont egy évvel alattam jár és nem nagyon érti. Önszorgalomból és nem ártana neki egy kis korrepetálás. Én meg felajánlottam, hogy segíthetek. Hallod? Megtettem! Megadta a telefonszámát és csak közepesen éreztem magam égőnek közben. El tudod ezt hinni? Amúgy meg Patriknak hívják.-hadarta el egy szuszra.

-Ez tök jó!-mondtam, amikor sikerült felfognom a sok információt. Nem mintha gyenge lennék szövegértésből, csak Dani iszonyatosan gyorsan tud beszélni, ha ideges vagy izgatott.

-És írtál már neki valamit?

-Aha, kábé annyit, hogy majd megbeszéljük, mikor tudok neki segíteni.

-Már az is jó. Mondjuk én lehet, hogy egy kicsit megijednék, ha egy eladó random odaszólna a tanulással kapcsolatban és számot akarna cserélni-tettem hozzá.

-Megijeszthettem?-kérdezte idegesen Dani, mint aki ezen nem is gondolkozott.

-Kizárt.

-Mért vagy ebben olyan biztos?

-Mert kábé annyira vagy ijesztő, mint egy lepke-közöltem és kuncogva beleittam a turmixomba, amit még az egyik árusnál vettem.

Hazaértem, rendeltem egy pizzát és megnyitottam a sorozatomat, gondolva, hogy úgy is egész este arra fogok bambulni. Igen, tudok róla, hogy baromi egészségesen élek. Ekkor azonban rezgett egyet a telefonom, jelezve, hogy üzenetem érkezett. Sóhajtva elővettem, Kittire számítottam. Azonban egy teljesen másmilyen sms fogadott, egy ismeretlen számról.

,,Szia Luca! Tudod, én vagyok Reni. Tudom, hogy egy ideje nem beszéltünk, de most újra a környéken vagyok és gondoltam találkozhatnánk. Csak úgy lazán. Persze még lehet belőle valami érdekes, már ha érted mire gondolok. Reni"

Rettegve meredtem a pár sorra. Igen, Reni az ex-em. De nem akármilyen. Igazi pszichopata. Folyamatosan kihasznált, többször fizikailag is bántott. Egyszer például felmarkolta a kulcsokat és lazán bezárt két napra a lakásba, mert nem azt tettem amit akart. Nem tudom mi lett volna velem, ha nem kellett volna elköltöznie. Egy szó, mint száz: nem töltött el megnyugvással, hogy újra errefelé van. Úgy döntöttem, megpróbálom lerendezni. Írni kezdtem:

,,Reni! Én már tovább léptem, sok dolgom is van. Ha nem gond, inkább kihagynám a találkozót. Luca"

Pár perc múlva már érkezett is válasz:

,,Ne is próbálj átverni! Rákérdezek: vagy most valakivel? Mert amennyiben nem, én nem tudok okot, hogy miért ne próbáljuk meg újra"

,,Márpedig vagyok valakivel"

Amint elküldtem, meg is bántam ezt az üzenetet. Tudtam, hogy mit fog válaszolni. Szeret biztosra menni.

,,Szívesen megismerném. Holnap a kedvenc klubbunkban? Ne feledd, tudom hol laksz..... :)"

A frászt hozta rám. A mosolygós fejről pedig csak a fenyegető vigyora jutott az eszembe. De most már bele kellett mennem. Miért nem gondolkozom mielőtt cselekszem? Hogy lehetek ekkora idióta?

,,Hatkor jó lesz?"

,,Persze, már alig várom"

Leraktam a telefont és az arcomat a párnába temettem. Ezzel most aláírtam a halálos ítéletem. Hacsak, nem szerzek valakit, hogy eljátssza a barátnőmet. De mégis ki vállalná el, hogy egy olyan lány közelébe megy, aki kidobta a szomszéd macskáját a hatodikról, mert véletlenül bement a lakásába? Kész, meg fogok halni. Most kéne végrendeletet írnom nem? Hát, ha nem akarok idő előtt elpusztulni, szereznem kell egy barátnőt. De gyorsan.

Tudom, hogy sokáig kimaradtam, de közeleg a félév vége és a tanárok egy csomó dolgozatot találtak ki, hogy le tudjanak minket zárni. Ha vége lesz a hajtásnak, igyekszem gyakrabban hozni a részeket. Rengeteg tervem van még.