Színjáték (Lmbtq történet)[BEFEJEZETT]

15. fejezet

Luca szemszöge:

Hűha. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetséges. De mégis megtörtént. Tegnap tényleg összejöttünk Kittivel. Most pedig itt a hétvége, vagyis két nap (remélhetőleg) Ördögmentesen.

Tegnap este még beszéltem Danival telefonon. Ami nagyjából abból állt, hogy közösen örültünk nekem. Az ő randevúja még nem volt meg, vasárnap mennek el valahova ezzel a Patrikkal. Ma egész nap dolgoznia kell, így egyedül maradtam. Vagy várjunk csak! Mégsem. Mert van egy barátnőm! Tudom, olyan vagyok néha, mint egy ötéves.

Amikor úgy ítéltem meg, hogy nagyjából emberi időben vagyunk (délelőtt tíz órakor), írtam Kittinek, hogy nincs-e kedve elmenni valahová. Végül sikerült megbeszélnünk a delet és hogy beugrunk valami étterembe.

A plázánál találkoztunk, ő pedig szokásához híven késett vagy tíz percet. Üdvözlésképpen megcsókoltam, amit a körülöttünk álló emberek többsége nem nagyon értékelt. Ahelyett, hogy meghallgattunk volna még néhány rosszalló megjegyzést, inkább bementünk. Nem tudom Kitti hogyan reagált. Ugye én leszbikus vagyok, minden kapcsolatom idején rendszeresen találkoztam ilyen emberekkel. De ő eddig csak egyszer volt együtt egy másik lánnyal, így nem tudhattam mennyire vette esetleg a szívére.

-Minden oké?-kérdeztem.

-Ha a homofóbokra gondolsz, igen. Amúgy sem szoktam törődni az ilyesmivel. Meg amúgy is, tudom, hogy én úgyis tökéletes vagyok.-az utolsó mondatot már viccelődve tette hozzá.

-Kihagytad, hogy milyen szerény is vagy.-mondtam.-Akkor mit együnk?

-Nem tudom, valami csak van itt, ami nem kilencven százalékban műanyag.

-Hát az nehéz lesz, de csak találunk majd valamit.

Ezután következhetett a kínszenvedés. Pizza és hamburger nem lehetett, ugyanis kábé órákat kellett volna rá várni, rájuk várakozók sorának hosszából ítélve.

-Ott van valami mexikói cucc!-mutattam egy fél órás keresgélés után végre egy helyre.

-Ha én oda bemegyek, akkor mára már elrontottam a diétámat.-mondta Kitti, mire ránéztem.

-De neked....-kezdtem volna, de félbeszakított.

-Ha azzal folytatod, hogy nincs szükségem diétára, kicsinállak. Mindenki ezt mondja a barátinak, családtagjainak, satöbbi. Nagyon unalmas már. Meg sablonos.-Tette hozzá, mire mosolyogva megvontam a vállam.

-Nem én csókoltalak meg az ajtóban.-mondtam.

-Szemét vagy.

-Tudom.

Beültünk az étterembe. Itt szerencsére nem voltak olyan sokan. Igazából csak egy család, meg egy férfi, aki éppen egy akkora tál babot evett, hogy az elfoglalta az egész asztalt. Pedig azért nem volt olyan kicsi az. Kittivel leültünk egy szimpatikus asztalhoz és gyanútlanul rendeltünk valami kétszemélyes tálat. Igen ám, de amikor kihozták, egyáltalán nem kétszemélyesnek tűnt.

-Ebből az egész családom megebédelhetne.-mondta elképedve a lány.-Aztán még maradna vacsorára is.

-Szerintem okosan jósoltál, a diétádat illetően.-nevettem fel.-Csak aztán legyen rámpa, amin kigurulhatunk ezután.

Mi tényleg megpróbáltuk megenni. Komolyan. De nem nagyon akart sikerülni. Még csak a harmadánál jártunk, amikor mindkettőnknek bőven elég volt. Viszont aztán megtudtuk, hogy nem áll szándékukban elcsomagolni.

-Ha még egy taco-t meg kell ennem, hányok.-jelentettem ki.

-Én már a látványától is rosszul vagyok.

Ez hát a története annak, hogy ment a kukába az ebédünk fele. Egy tanulság azért volt: legközelebb inkább várunk egy órát a pizzára, mert annak legalább biztosak lehetünk a méretében. Ezután még benéztünk moziba, csak hogy szórjuk a pénzt (amiből megjegyzem, nem volt túl sok). Ezúttal nem volt szükségünk popcorn-ra. Most sikerült a jó filmre bemenni, de nem mondhatnám, hogy túl sok minden maradt meg belőle. Hat óra körül lehetett, amikor úgy döntöttünk, hogy ideje lenne hazamenni.

-Aztán vigyázni azzal a bohóccal.-köszöntem el Kittitől, utalva a tegnapi filmünkre.

-Meglesz.-mondta majd egy csókkal elbúcsúzott.

Néztem egy darabig a lány távolodó alakját. Még mindig kissé hihetetlen volt, hogy járunk. Kicsit talán mind a kettőnknek új volt ez a szituáció. Elvégre egész eddigi életünkben utáltuk egymást. Ebből következően kissé furcsának hatott az egész. Furcsának, de nem rossznak. Viszont később sem tervezzük lenyelni egymást az utcán, ahogy azt bizonyos párok teszik.

Vajon mi lesz velünk amikor véget érnek a forgatások? Mert nincs az olyan távol. Legkésőbb szerdán befejezzük a (nem éppen túl értékes) filmet. Utána már csak a vágásokkal, meg ilyesmikkel kéne szórakozni. Hamarosan kint is lesz a moziban. És utána mi lesz? Hmm...talán elmehetnénk valamilyen fesztiválra. Elvégre nyár van, ki kell élvezni (és elkölteni azt az aprócska fizetésünket is). Mindenképpen elmennék Kittivel. Annak örülnék, ha Dani is tudna jönni és ha jól mennek neki a dolgok, akkor Patrik is jöhetne velünk (hogy aztán két hetero párosnak nézzenek minket egész végig). Ilyesmiken gondolkoztam, miközben hazafelé mentem. 

Tudom. Késtem és egy tökéletesen semmilyen fejezetet hoztam. De főleg Kitti szemszögéhez van ötletem, viszont ezt is meg kellett írni. Na, reméljük a következő valamivel tartalmasabbra sikerül.(hétfő estig megpróbálom kirakni)