Színjáték (Lmbtq történet)[BEFEJEZETT]

12. fejezet

Kitti szemszöge:

Ahogy odaértünk a stúdióba, Ördög elkapott minket. Komolyan, kábé húsz percig ordibált velünk. Kész csoda, hogy nem rekedt be. Pedig nem bántam volna.

Lucával ezek után teljesen normálisan viselkedtünk. Nem kell mindenkinek tudnia a dologról. Azt hiszem ez csak ránk tartozik. Meg a rendőrségre természetesen. Miközben átöltöztem, azért szemügyre vettem az alkaromon lévő horzsolást. Pontosan nem emlékszem mikor történhetett, valamikor menekülés közben.

Jól esett, hogy Luca ott volt. Hogy segített összeszednem magam. Hogy meghallgatott. Egyedül valószínűleg jóval nehezebben szedtem volna össze magam.

Tehát, miután Ördög kiordibálta magát, kezdhettük a forgatást. Elkezdtünk felvenni valami értelmetlen mellékszálat a filmhez. Kicsit érdekes, hogy nem lehet valamivel több időt fordítani arra, hogy a fontos cselekmények érdekesen nézzenek ki, de ilyenekre mindig van. Valószínűleg nem fog milliárdokat hozni ez a film. De hát én csak egy színész vagyok, ne pofázzak arról, amihez nem értek.

Szóval Lucával itt ültünk, egy ebédlőasztalnál és konkrétan az időjárásról kellett beszélgetnünk, mivel az ő karaktere meteorológus. Sírok. Amikor már negyed órája ezzel szórakoztunk, úgy éreztem ott helyben elalszom (mondjuk ehhez az a ,,rengeteg" pihenés is hozzájárult, ami körbevett az elmúlt tizenkét órában).

-Szóval....-kezdtem el ezredszerre a szövegem. Hmm...mi lenne ha egy kicsit beleújítanék a forgatókönyvbe?

-Lesz holnap szivárvány?-kérdeztem, ovis hangon, mire Luca majdnem félrenyelte a kamu-krumplipüréjét.

-Max a pride-on. Ha gondolod holnap beugorhatunk oda.-felelte kuncogva, Ördögnek pedig már szinte vörös volt a feje a méregtől.

-És veszel nekem egy zászlót?-kérdeztem még mindig ovis hangon.

-Persze kislányom.-mondta Luca, miközben már mind a ketten szakadtunk a röhögéstől.

-De legyen ilyen nagy!-mondtam szélesen vigyorogva és kitártam a kezem, mutatva, hogy tulajdonképpen mekkora is kell.

-Még nagyobbat is veszek ha megjön a nyugdíjam.-nyugtatott Luca.

-SOPRONI!!! SZIGETI!! MOST AZONNAL ABBAHAGYNI!!! TELE VAN VELETEK A HÓCIPŐM!!! TÉNYLEG NEM TUDTOK ÉRETTEN VISELKEDNI??!!-ordított le minket, na ki, Ördög.

-Hát, nagyon nem úgy tűnik.-jegyeztem meg. Mondjuk kár volt, mivel ezzel kivívtam magamnak még öt perc dobhártyaszaggató fejmosást. Mintha kamasz korában nem ordibáltak volna eleget az emberrel. Igen, a szüleim sem díjazták mindig a humorom.

Ezután még párszor elpróbáltuk a vacsorát, utána végre húzhattunk enni. Luca szokása szerint meglépett koffeinért, én pedig szomorúan jöttem rá, hogy sem pénzt, sem kaját nem hoztam magamnak. Persze, tudom, hogy épp egy vacsorás jelenetet vettünk fel az előbb, de elég alacsony a költségvetés, tudja a fene, miből voltak ott az ételek. Viszont amikor Luca megjött, örömmel vettem észre, hogy nekem is hozott egy jegeskávét.

-Hmm...te aztán tudod, hogy kell levenni egy nőt a lábáról.-mondtam miközben beleittam a jéghideg italba.

-Ne gondold, hogy mostantól minden nap kapsz, szimplán csak tippem szerint nem nagyon tudtad kialudni magad.

-Hát te egy zseni vagy. Amúgy, egy kérdés. Te télen is ezt iszod?

-Nem-felelte mosolyogva-akkor mindig választok valami forrót. De a jegeskávé az egyik kedvenc dolgom a nyárban.

Jó érzés volt ott ülni, beszélgetni egy lánnyal, akit őszintén kedvelek (vagy szeretek, de erről egy szót se neki) és olyan semmiségekről beszélgetni, mint például a kávé. Nekem szinte mindig kamubarátaim voltak. Végig a gimiben, csak afféle hierarchia miatt, népszerű lányként, a többi népszerűvel barátkoztam. De velük soha nem lehetett semmit sem komolyan megbeszélni. Ami pedig az ,,olyan" barátnőket illeti: egyetlen volt, vele is csak valami csoda során keveredtünk egymás közelébe. Hiába voltam belezúgva még korábban jó pár lányba a suliban, vagy az ideiglenes baráti köreim egyikéből, abból soha nem lett semmi. Viszont Lucával ez annyira más. Hihetetlen, hogy mennyire megtaláltam vele a közös hangot.

A gondolatmenetemet végül Ördög szakította meg, azzal, hogy húzzunk vissza, mert lejárt az ebédszünet. Miután leforgattunk még pár, igazán unalmas jelenetet, végre leléphettünk, viszont természetesen már besötétedett. Egy nappal ezelőtt még semmi bajom nem lett volna ezzel, viszont most kirázott tőle a hideg.

-Luca-szólítottam meg a lányt, még mielőtt távozhatott volna.

-Mi az?

-Figyelj.....Renit is ügyesen elintézted a klubban, gondolom tudsz vigyázni magadra. Nem lehetne hogy...

-Hazakísérjelek?-fejezte be helyettem a kérdést, mire bólintottam-Na menjünk akkor.-mondta mosolyogva és átkarolt, amire felébredtek a gyomromban rég nem látott barátaim, a pillangók. Komolyan, gimis koromban, egyszer a fáradt agyammal elgondolkoztam rajta, hogy lenyelek némi rovarriasztót.

-Amúgy miért nincs kocsid?-kérdezte amikor már egy ideje róttuk a sötét utcákat.

-Eddig nem éreztem égető szükségét annak, hogy szerezzek egyet.

-Talán szerepért kapott pénzből vehetsz magadnak majd egyet.

-Mégis milyen pénzből? Szerintem, nem hogy nem kapunk fizetést, de még meg is bírságolnak minket, amiért elkezdtünk a frontokról beszélgetni egy kis kétes eredetű krumplipüré mellett.

-Hát az is lehet. Kár, pedig úgy akartam már venni neked egy szivárványos zászlót. Tudod, amilyet kértél.-mondta, mire elnevettem magam

-De legyen ilyen nagy!- mutattam a kezemmel kuncogva.

-Akkora a minimum.

-Ajánlom is. Aztán nehogy valami olcsó utánzatot vegyél, vagy megkeserülöd!

-Csak a legjobbat-bólintott nevetve, majd valamivel komolyabb hangon folytatta:

-Egyébként már korábban is meg akartam kérdezni valamit. Te ugye nem, vagy nem csak a fiúkat szereted?

-Nem.-majd halkabban hozzátettem-Biszex vagyok.-Mintha Luca halványan elmosolyodott volna a kijelentésemre, bár nem vennék rá mérget.

-Valami baj van? Kicsit fura arcot vágsz.

-Őszinte leszek. Életemben nem mondtam ki még ezt hangosan.-feleltem, mire leesett az álla.

-Azt hogy?

-Hát...sosem voltak olyan jó barátaim akikkel tudtam volna közölni, a családomnak ezzel a bűnrossz filmmel készülök coming out-olni, barátnőm eddig csak egy volt, ő meg valószínűleg a mai napig úgy tudja, hogy leszbikus vagyok. Tudod, amikor végre összejöttem egy lánnyal, az ilyen sztereotípiák miatt nem mertem közölni, hogy például a biszexek megcsalnak mindenkit, meg hasonlók.

-Várj! Ez azt jelenti, hogy én ilyen különleges vagyok?

-Azért annyira ne szállj el magadtól.-mondtam nevetve és játékosan a vállába bokszoltam.

-De, de! Én vagyok a kiválasztott.-nevetett.

-Az lehet, de ütök én erősebbet is, ha nem hagyod abba-folyattam a viccelődést (vagy talán flörtölést?)

-Fenyegetsz Szigeti?-kérdezte tettetett komoly arccal.

-Azt döntsd el te Soproni.-feleltem. Az induláskor érzett félelmem mostanra nyomtalanul eltűnt.