Színjáték (Lmbtq történet)[BEFEJEZETT]

8.fejezet

Kitti szemszöge:

Megint egy unalmas hétköznap. Felkelek, indulok a forgatásokra. Csak egy dolog van, ami feldobja a rutint. A viccelődések Lucával. Ja és még valami. Ördög feje, amikor tizenötperces késéssel halál lazán besétálok. Na az megunhatatlan.

-Mi az Szigeti, nem jó az ébresztője? Mi lenne, ha szerezne egyet, csak mert elegem van a késéseiből!

-Sajnálom, de fontosabb dolgokra gyűjtök.-vontam meg a vállam. Nem sokkal azután, hogy beléptem, a sminkes letámadott.

A forgatás elkezdődött, de folyton abba kellett hagyni Luca miatt. Sose csinálta azt amit kellett volna. Idegesnek tűnt. Persze Ördög ordibált is vele eleget, bár abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán meghallotta. Az ebédszünetben nem ment el kávézni, innen már biztos voltam abban, hogy valami baja van. Leültem mellé a padra.

-Minden oké?-kérdeztem, mire Luca nem túl meggyőzően bólintott.

-Ugyan, látszik rajtad hogy valami nem oké. Én pedig nem fogok itt ülni melletted egész nap, hogy végre rászánd magad arra, hogy elmesélt mi a franc bajod van. Szóval elmondod most ameddig érdekel, vagy hagyod hogy elmenjek?-kérdeztem, mire Luca felsóhajtott.

-Az exem találkozni akar velem.

-Csak ennyi?-kérdeztem meglepődve. Az arcából minimum egy világvégére tippeltem volna.-Szimplán közöld vele, hogy a kapcsolatotoknak vége és hagyjon békén.

-Lehet, hogy te ezt csinálnád, de a te exed zárt már be téged egy lakásba napokra? Vagy dobta már ki a szomszéd macskáját az ablakon, úgy, hogy nem éppen a földszinten laktatok?

Elképedve meredtem rá.

-Hogy mi van!? Véletlenül nem pszichopata a kicsike?

-De. Most pedig nem tudom, hogy mit csináljak.

-Várj, várj! Te képes voltál beleszeretni egy olyan emberbe, aki cicákat hajít ki az ablakon ha olyan kedve van?

-Hé!-szólt rám Luca-Amikor megismertem teljesen normálisnak tűnt.

-Akkor lehet, hogy te rontottad el.-poénkodtam, de csak egy gyilkos pillantás lett a jutalmam.-Jó, figyelek. Tulajdonképpen akkor mi a szitu?

-Tegnap írt, hogy találkozhatnánk, meg talán megpróbálhatnánk újra. Én meg....Nem tudom mi volt velem, de azt írtam neki, hogy már van új barátnőm. Csak éppen nincs. De ő találkozni akar ,,velünk"-rajzolt Luca az utolsó szónál idézőjeleket a levegőbe.

-Figyelj, talán tudok valahogy segíteni. Azt mondtad kell egy kamubarátnő. Nos, itt vagyok én. Eljátszom a barátnődet és mivel mind a ketten színészek vagyunk, sokkal kisebb lenne a lebukás veszélye. Mit szólsz?

-Te komolyan képes lennél találkozni a közveszélyes exemmel?

-Igen. Valószínűleg nem az lesz életem legboldogabb pillanata, de igen.

-Te jó ég, Kitti! Hogy háláljam meg.

-Hmm-gondolkoztam színpadiasan-Tíz millió forint lesz-nevettem fel-Most komolyan, nem kell semmi, azért teszem, hogy holnap még élj és tudjalak idegesíteni.

Ezután még megbeszéltük a találkozó időpontját, meg hasonlókat. Otthon vagy háromszor átöltöztem, mire végre sikerült kiválasztanom egy megfelelő ruhát az akcióhoz. És most kivételesen nem azért, mert olyan izgatott voltam. Olyat kellett találnom, ami szép, tekintélyt parancsoló és tudok benne futni, ha muszáj. Na jó, ez kész. Jó hogy nem teszek be paprikaspray-t Luca volt barátnője ellen. De csak mert nincs itthon.

Most pedig ott álltam, egy bulihelyszín előtt, ahol még életemben nem voltam és vártam a gimis ellenségemet, hogy bemutasson a macskadobálós exének. Ez így elég furán hangzik, de mindegy. Őszintén szólva, kicsit meg könnyebbültem, amikor kiderült, hogy Luca exe lány. Mintha magamban nyugtáztam volna, hogy így lehet nála esélyem. Bár az is simán lehet, hogy nem is tetszik és csak beképzelem magamnak. Lehet, hogy szimplán összekeverem a filmet, a valósággal. Könnyebb is lenne nekem, ha egy fiúval jönnék össze, őt legalább be tudnám mutatni anyáéknak. Csak én vagyok olyan béna, hogy 23 évesen még mindig nem sikerült összehoznom egy coming out-ot, még a szüleimnek, vagy a testvéreimnek sem? Egyébként furcsa, hogy itt rettegek attól, hogy kiderül az igazság, holott pont azért csaptam le ennek a szerepnek a lehetőségére, hogy végre megmutassam nekik ezt a részem is. Talán ameddig a pillanat el nem jön, nem tűnik olyan komolynak. Viszont kinézem magamból, hogy ha kijön a film, elintézem, hogy még véletlenül se találkozzanak vele sehol. Hát nem vagyok végtelenül szerencsétlen?

Miközben ezen gondolkoztam, megjött Luca. És ahogy kinézett....Lehet elhamarkodottan mondtam azt, hogy nem tetszik. Ezüstszínű, csillámló topot viselt, hozzá fekete, testre simuló nadrágot és magassarkút. Csokoládébarna haja kivételesen nem volt befonva, ehelyett hullámos tincsekben hullott a vállára. A halvány, levendulaszínű szemhéjpúder pedig csak még ragyogóbbá tette a világoszöld szemeit. Összegezve: csodálatosan festett.

-Látom kicsípted magad. Nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán tudsz sminkelni.-,,üdvözöltem".

-Neked is szia!-Nevetett fel.

-Na, ott bent fogom eladni a lelkem?-kérdeztem a szórakozóhely felé nézve.

-Nagyon úgy fest.-felelte Luca.-De még kiszállhatsz.

-Ugyan.-mosolyodtam el.-Nem hagylak cserben. Másrészt pedig....feladtam én valaha?

-Nem rémlik.

-Na ugye?-mondtam és elindultam a buli felé.