Színjáték (Lmbtq történet)[BEFEJEZETT]

9. fejezet

Luca szemszöge:

Amikor beléptem a buliba, nem meglepően óriási hangzavar fogadott. Ahogy Renit kerestük, próbáltam nem szem elől téveszteni az álbarátnőmet. És akkor megláttam.

Szinte semmit nem változott. Sötétbarna haja röviden, az álla vonalában volt lenyírva. Borostyán színű szemével mintha az ember lelkébe láthatott volna (még ha neki nem is volt). Bő, fekete ruha volt rajta, kezein pedig ugyanilyen színű körömlakk. Amikor észrevett, elmosolyodott és intett nekünk, hogy menjünk oda.

-Ő az?-kérdezte Kitti suttogva, mire csak bólintottam.

-Hát itt vagytok! Olyan jó látni téged Luca!-köszöntött Reni egy széles, ám kedvesnek nem igazán mondható mosollyal.

-Szia Reni!-köszöntem-Bemutatom a barátnőmet, Kittit.-mutattam a mellettem álló lányra.

-Mi lenne ha innánk valamit és közben beszélgetnénk?-kérdezte az exem, majd a választ meg sem várva a pulthoz ráncigált minket. Nem kérdezte meg, hogy mit kérünk, csupán rendelt valamiből hármat.

-Szóval Kitti...-kezdte és belekortyolt az italába- Hol ismerkedtetek meg?

-Kitti is színész. Egyszer közösen szerepeltünk egy filmben és közel kerültünk egymáshoz.-feleltem. Végülis lényegében igaz. Alapszabály a hazugsághoz: ha már mindenképpen csinálod, legyen belőle minél több részlet igaz, így könnyebb észben tartani a sok sületlenséget amit beszélsz.

-Mi is a film címe? Kíváncsi lennék rá.-mondta Reni gonoszul. Francba. Nagyon jól tudja, hogy nem tartom egy angyalnak. Ki akarja deríteni, hogy igazat mondunk-e. De hát, ha már elkezdtünk hazudozni, akkor hajrá, folytassuk tovább.

-Öhm.Véres lábnyomok a levegőben-mondtam ki az első hülyeséget, ami eszembe jutott és imádkoztam, hogy Kitti ne nevesse el magát rajta.-De nem hiszem, hogy felismernél minket, agyon vagyunk sminkelve.

-Akkor majd megnézem a stáblistát, hogy be tudjam azonosítani, ki-kicsoda.-mondta, mire lefagytam.

-Művészneveket használtak a színészek, ez egy ilyen kötetlenebb film volt-válaszolt most Kitti, én pedig magamban imádkoztam, hogy hasson az alkohol tompító hatása Renátára, ugyanis nem hiszem, hogy ezt a mesét bárki is elhinné. Reni Kitti felé fordult.

-Apropó, Luca írta, hogy van egy kutyátok. Mi is a neve?-kérdezte, én pedig a szememmel próbáltam azt üzenni, hogy ez csapda. De nem jött be.

-Fahéj, de mindenféle beceneveket szoktunk neki adni. Olyat is, aminek semmi köze nincs az eredetihez.-mondta Kitti okosan, de sajnos nem eléggé. Reni győzedelmes mosollyal felhajtotta az utolsó korty innivalót és gúnyosan megszólalt:

-És Luca jól bírja a kutyust, pláne úgy, hogy allergiás a kutyákra?-kérdezte, mire Kitti elkerekedett szemekkel nézett rám.

-Jajj Luca, Luca.-kezdte miss pszichopata és megfogta a vállam.-Komolyan azt hitted, hogy átverhetsz egy álbarátnővel? Vagy, ha már megpróbáltad, legalább átbeszélhettétek volna egymással a forgatókönyvet.-mondta lenézően és erősen megszorította a vállam, a körmei belemélyedtek a bőrömbe. Au.

-Engedd el!-kiáltott rá Kitti.

-Ni csak, milyen lelkiismeretes álbarátnőt fogtál ki magadnak.-Reni elengedett és a másik lány felé fordult.-Csak annyi a baj, hogy hiába ilyen kis bátor, ha igazából nem is tudja megvédeni magát.-szólt, azzal bemosott egyet neki. Az ezüstgyűrűje enyhén megsebezte a szőke arcát. Ezután a blúzánál fogva magához húzta.-Maradj ebből ki, vagy megkeserülöd.

Gyomorszájon vágta, mire Kitti elesett. Nem hagyhattam. Reni nem bánthatta őt is. Egy dolog az a sok rémes dolog, amiket velem tett. Egy dolog, hogy nyáron nem mehettem a Balatonba fürdeni anyáékkal, mert nem akartam, hogy lássák a kék-zöld foltokat, amiket az állítólagos szerelmem okozott. Egy dolog, hogy rettegtem tőle. Egy dolog, hogy miatta változott meg a látásmódom arról, hogy ilyen kegyetlenek max egyes a férfiak lehetnek. De nem fogom hagyni, hogy Kittit bántsa az én hazugságom miatt.

Nagy levegőt vettem:

-Hagyd békén őt Reni! Megmondtam, hogy vége. Nincs rád szükségem. Jelenleg azt akarom, hogy eltűnj! És lehet, hogy gonoszul hangzik, de azt akarom, hogy megtudd, milyen érzés ha nem tudod megvédeni magad. Hogy rettegsz attól az embertõl akit az elején annyira szerettél. Igen, abszolút Sokkal boldogabb vagyok így! NÉLKÜLED!!-az utolsó szót szinte üvöltöttem. Természetesen nem örült a véleményemnek.

Felemelte a kezét, hogy megüssön, de ezúttal elkaptam azt és egy határozott mozdulattal hátra csavartam.

-Apropó. Miután szakítottunk beiratkoztam egy önvédelmi tanfolyamra.-tettem hozzá az előbbi kis monológomhoz-Hagyj békén!-mondtam, azzal elengedtem. Ahogy rám nézett, látszott rajta, hogy ezzel sikerült meglepnem. Engem nem tud már csak úgy kihasználni. A bulizók közé hátrált, majd el is tűnt közöttük. Eközben én Kittihez siettem, akinek időközben sikerült felállnia.

-Minden oké?-kérdeztem aggódva.

-Persze.-felelte, majd megérintette az apró sebet az arcán, amibõl még mindig szivárgott kissé a vér.-A sminkes ezért egészen biztos megöl.-tette hozzá halványan elmosolyodva.

-Szépen elbántál vele. Egyből kezdhetted volna ezzel is. Bejössz, piff-puff, le van rendezve. Jobban belegondolva, én nem is kellettem ide.-mondta, bár fogalma sem volt, hogy mekkorát tévedett.

Nélküle nem tudtam volna kiállni Reni ellen. Végig az motivált, hogy megvédjem. Ez az érzés pedig egyszerre tett büszkévé és ijesztett meg. Büszke voltam magamra, mert végre sikerült kiállnom Reni ellen. Ijedt voltam, mert végsősoron Kittivel ugyanúgy ellenségek vagyunk. Valószínűleg a film elkészülése után lelép. És valószínűleg nem fogjuk tartani a kapcsolatot. Nem szerethetek bele.

-Na-mondta és finoman meglökte a vállam-menjünk innen. Tök para, hogy komolyan megsebesíthetett volna minket, ez a tömeg meg észre se vette volna.

-Oké, nyomás miss Filozófus!-mondtam neki, próbálva feloldani a feszültséget.

-Hé! Az én munkám, hogy ilyen beceneveket adjak az embereknek!

-Már nem. A főnököd talált egy jobb alkalmazottat. Engem. Szóval ja. Ki vagy rúgva.

-Szemét vagy.-mondta nevetve.

-Tudom.-feleltem mosolyogva, miközben kisétáltunk a szórakozóhelyről.