Színjáték (Lmbtq történet)[BEFEJEZETT]

13. fejezet

Luca szemszöge:

Tulajdonképpen egész vegyes volt a tegnapi napom. Érzelmileg egészen biztosan. És ennek egyetlen személy az oka: Kitti. Először nagyon aggódtam érte, teljesen kikészültem attól, hogy olyan állapotban látom. Aztán a próbán, meg hazafelé....ez már mindenképpen vidám emléknek számított. Véleményem szerint Kitti igenis erős, lelkileg mindenképp. Nem sok ember tud nevetni és viccelődni pár órával azután, hogy majdnem elkapták az esti utcán, hogy aztán ki tudja mit csináltak volna vele.Miután bevallotta, hogy biszex, még beszélgettünk egy kicsit, mire elértünk a házához.

Ezután hazajöttem és addig filmeztem, ameddig nemes egyszerűséggel elaludtam a képernyő előtt. Ezek után kifejezetten csodálatos érzés volt hajnali négykor rájönni, hogy este rosszul állítottam be az ébresztőmet. Olyan, most már úgyis mindegy alapon ahelyett, hogy visszaaludtam volna, inkább bekapcsoltam a mobilom. Uhh.volt vagy öt nem fogadott hívásom és pár üzenetem Danitól. Természetesen elég ideges lettem (igen, úgy tűnik az lett az új hobbim, hogy mindenkiért aggódhatok). Megnyitottam az üzeneteket.

Luca!

Azt hiszem most rontottam el kábé mindent.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy most meg mi a franc van. Le kellett nyugodnom, hogy rájöjjek, hogy tényleg fogalmam sincs. Visszaírtam neki, hogy mégis miről van szó, de nem válaszolt. Pedig ilyenkor általában fent szokott lenni. Na igen. Dani meg én is sorozatfüggők vagyunk, azzal a különbséggel, hogy én este maradok fent sokáig nézni, ő pedig normál időben alszik el, csak éppen iszonyat korán kel.

Eszembe jutott valami. A sorozatot mindig laptopról nézi, amin van messengere. Videóhívást indítottam, amit viszonylag hamar felvett. Valószínűleg az ágyán hasalhatott. Nem volt felkapcsolva nála a lámpa, csupán a képernyő vetett némi fényt az arcára. A szemei körüli karikák árulkodtak arról, hogy nem alhatott valami sokat.

-Láttam az üzeneteid-kezdtem rögtön, köszönés nélkül-Mi baj van?

-Az, hogy olyan idióta vagyok! Miért kell nekem üzenetben mindig leírnom a titkaimat és találgatni, hogy mi lenne, ha elküldeném?!-kérdezte kétségbeesetten és a takarójába temette az arcát.

-Várj! Miről van szó?

-Emlékszel amikor meséltem, hogy telefonszámot cseréltem egy Patrik nevű sráccal, aki eléggé bejött?-bólintottam-Azóta többször is írtunk egymásnak. Tegnap eljátszottam magammal ezt az ,,üzenetet nem elküldős" játékot és véletlenül elküldtem! Ki akartam törölni, de addigra már látta. Nem vártam meg a válaszát, csak kikapcsoltam a telefonom. Messengeren nincs meg nekem, így amíg nem kapcsolom be a mobilom, addig nem látom, hogy mit ért.

-De mit írtál?

-Hogy igazából eléggé az esetem és randizhatnánk.-mondta, mire szívem szerint megfejeltem volna a falat. Dani alighanem a világ egyik legszerencsétlenebb embere. Volt egy gimiben hozott szabályunk pont erre. Kábé arról szólt, hogy addig nincsen randi, utalgatás, meg ilyesmik, ameddig nincs bizonyítékunk arra, hogy a kiszemeltünk vonzódik a saját neméhez.

-Tehát akkor még nem láttad, hogy mit válaszolt?-kérdeztem, Dani pedig bólintott.

-Tudod mit? Nézd meg! Lehet, hogy te is bejössz neki. Most már amúgyis biztosan megvan erről a dologról a véleménye, függetlenül attól, hogy megnézed, vagy sem.-ja. Könnyen bíztatgattam, de valljuk be, én is tartottam volna a helyében az üzenet megnyitásától.

-Hát oké....Akkor most leteszem és majd visszahívlak...-mondta bizonytalan hangon Dani, majd kinyomott.

Körülbelül tizenöt perc telhetett el, mikor végre megcsörrent a telefonom. Amikor felvettem a videóhívást szembe találtam magam Dani hatalmas vigyorával.

-Igent mondott?-találgattam a mosolyából ítélve.

-Igen! Elhiszed te ezt?-kérdezte, mire én csak nevetve megráztam a fejem.

-Hallod ezt? Van egy pasim!-kiabálta boldogan és szerintem teljesen kiment a fejéből, hogy tulajdonképpen még mindig hajnali négy óra van.

-Csak egy kérdés. A szomszédok tudják, hogy meleg vagy?-érdeklődtem, mire elég furán nézett rám.

-Nem. Miért?

-Mert szerintem az előbbi ordibálásod miatt most már igen-röhögtem el magam, amíg Dani feje leginkább egy rákra hasonlított.

Miután letettük én is elgondolkoztam kicsit. Én mindig rettegtem attól, ha egy lányt randira kellett hívnom, mert végülis itt dől el, hogy lesz-e köztünk valami. Legalábbis szerintem. Pont ezért nem mertem eddig elhívni Kittit, még ha már be is vallottam magamnak, hogy amit iránta érzek, az több mint barátság. Mert féltem attól, hogy az érzéseim egy irányúnak bizonyulnak. Na igen, ebből már lehet következtetni arra, hogy iszonyatosan béna vagyok a szerelmi vallomásokban. Viszont valamiért, talán Dani sikere miatt, úgy éreztem, esetleg most meg tudnám tenni (mármint inkább a randira hívást). Igen, meg fogom tenni! Elhívom valahová. Viszont most már muszáj innom egy kávét, mert úgy érzem magam mint egy zombi.

Igazság szerint, egy órával hamarabb is ki tudtam volna rakni az új részt, de a végénél elkezdtem gondolkozni azon, hogy milyen béna felhasználónevem van. Úgyhogy jöhetett majdnem egy órás görcsölés azon, hogy mi legyen az új. Nem mondom, hogy valami csodát alkottam az új nevemmel, de legalább nem olyan rossz mint az előző. Na ezt szépen kifejtettem, mondhatom.

Egyébként mostantól igyekszem gyakrabban hozni a részeket, körülbelül kétnaponta.