Színjáték (Lmbtq történet)[BEFEJEZETT]

14. fejezet

(Írói megjegyzés: ezen a reggelen zajlott az előző fejezet)

Kitti szemszöge:

Péntek reggel viszonylag jókedvűen keltem fel. Tegnap jól éreztem magam Lucával, amikor haza sétáltunk. És nem hazudtam. Elõtte tényleg nem mondtam el senkinek sem a titkomat.

Ördög a forgatások kezdete előtt bejelentette, hogy ha jól haladunk, pár hét múlva elkészülünk a filmmel. Hát nem tudom. A jó filmek általában sokkal tovább készülnek. De hát, mit is várhatnék. Már az első napokban is valószínűnek tűnt, hogy nem lesz egy mestermű. Viszont azért a film végének is megvolt a jelentése. Ördög nem tud velem többet ordibálni a késéseimért. Nem kell majd sokszor szürreálisan korai, vagy éppen késői időpontban elindulnom otthonról. Megkapom a szerepért járó pénzt. A családom megtudja a premieren, hogy biszex vagyok. Nem fogok tovább együtt dolgozni Lucával. Nos, ezen változások közül nem mindegyik tűnt pozitívnak.

Elgondolkodtam. Vajon milyen gyakran fogunk Lucával találkozni? Egyáltalán fogunk?Gondoltam volna még tovább is, de Ördög rám kiabált, hogy el kéne kezdeni a forgatást.

A karaktereink éppen azon gondolkodtak, hogy örökbe fogadnak egy gyereket. Király, csak amúgy jelenleg az azonos nemû pároknak nincs ilyen lehetõségük Magyarországon. Mindegy. Szóval, amikor dél lett, megfutottuk a szokásos köröket. Luca elment kávéért (nekem is hozott), kiültünk az igazán apró és inkább parkolóként funkcionáló kertben lévő padra és random dolgokról beszélgettünk. Aztán egy idő után Luca feltett egy érdekes kérdést.

-Kérdezhetek valamit?-kezdte, mire bólintottam.

-Te most együtt vagy valakivel?-igencsak meglepődtem. Nem egészen ilyesmire számítottam.

-Nem. Ha együtt lennék, akkor nem veled kísértetném haza magam.-feleltem mosolyogva. Nagyon reméltem, hogy most az a kérdés jön, amire már lehetett következtetni. Egy darabig csöndben ültünk egymás mellett. Azért nem szólaltam meg, mert Lucán látszott, hogy valamit nagyon akar mondani, csak nem tudja hogy mondja.

-Szabad vagy ma délután? Arra gondoltam, hogy elmehetnénk mondjuk moziba - a végét már valamivel halkabban mondta.

-Te most randira hívtál?-kérdeztem, ezzel totálisan zavarba hozva.

-Én....én nem mondtam, hogy ez egy randi. Csak elhívtalak valahová. Lehet, hogy csak mint egy barátomat.

-És közvetlenül előtte megkérdezted, hogy szabad vagyok-e. Ez azért elégé randinak tűnik.

-De ez nem egy randi!-mondta, mire elnevettem magam.

-Ebben biztos vagy?

-Na jó-adta meg magát-randi.

-Tudtam. Akkor mikor?

-Ezek szerint eljössz?-kérdezte.

-Talán.-mosolyogtam rá.

Ez után folytatódtak a forgatások. Felvettünk mindenféle értelmetlen és még kevésbé értelmes jelenetet. Amikor végre elengedtek minket, egyből haza indultam, hogy kicsit összeszedjem magam.

Igazából még mindig kissé hihetetlennek tűnt, hogy Luca elhívott. Jó pár percig csak álltam a ruhásszekrényem előtt és azon gondolkoztam, hogy mégis mit vegyek fel. Végül megállapodtam egy fehér blúz és egy sötétkék, fodros szoknya mellett. A hajamat kiengedve hagytam, mivel szerintem máshogy nyomin néz ki. Aztán egy gyors smink és nyomás, mert késésben vagyok (mint úgy kábé mindenhonnan).

Viszonylag hamar odaértem a mozihoz, bár azért így sem időben érkeztem. Luca már ott várt rám. Ő megmaradt a szokásos farmer-póló kombónál, bár valljuk be elég jól is áll neki. A haja egy kissé kócos fonatban pihent a vállán (bezzeg neki jól áll, ha összefogja).