Színjáték (Lmbtq történet)[BEFEJEZETT]

17. fejezet

Luca szemszöge:

A vasárnapom elég üresen telt. Nem akartam megint felhívni Kittit, biztos van jobb dolga is. Kicsit furcsa lett volna, ha ráakaszkodok, holott még csak pár napja járunk. Egész nap sorozatokat néztem, illetve este beszéltem Danival a randijáról. Ezzel nagyjából el is telt a vasárnap. Aztán jött a hétfő, amikor mindent bevetettünk, hogy Ördögnél újabb dühkitöréseket idézzünk elő. Mivel pár napon belül úgy is végzünk, legalább most készítsük ki teljesen a rendezőt. Úgy érzem sikerült.

-És miért szeretne a cégünkben dolgozni?-kérdezte az irodaasztal mögött terpeszkedő hölgy. Jelenleg állásinterjún volt a karakterem.

-Egyszerű. Az előző munkahelyemen azt mondták, hogy ne menjek oda többet.-dobtam be az ismert viccet, merő unalomból. Ördög feje vörös lett és ordibálni kezdett velem, hogy miattam készül ilyen lassan a film. Bár szerintem lehet, hogy csak nem értette a poént.

-Azt is mondhattad volna, hogy bejön a főnök.-egészítette ki a poént Kitti, akinek ha nincs jelenete, akkor mindig az operatőr mellett áll, csak hogy lássa a bénázásomat.

-Ugyan, hiszen feleségem van.-mondtam neki, mire ő csak mosolyogva megforgatta a szemét.

-Szigeti csöndben marad, Soproni pedig komolyan veszi a jelenetet!-kiáltott ránk a rendezőnk. Szegénynek lehet, hogy pszichológushoz kell majd járni miattunk.

-Jól van na.....-mondtam, majd visszatértünk a jelenethez.-Hogy miért én lennék a megfelelő erre az állásra? Remekül tudok úgy tenni mintha dolgoznék, illetve eszméletlen jó céges bulikat szervezek.

-Luca-szólt bele Kitti a jelenetbe, mire Ördög csak még mérgesebb lett-már nem azért, de ha így folytatod nem lesz túl hosszú az életed.

-Lehet, hogy igazad van.-mondtam és szomorú arcot vágtam-Hiányoznék?

-HAGYJÁK MÁR ABBA A FLÖRTÖLÉST ÉS TEGYÉK VÉGRE A DOLGUKAT!!!-ripakodott ránk a rendező (ismét) vörös fejjel. Újra elindult a jelenet, én azonban megint a barátnőm felé fordultam.

-Milyen gyakran hoznál virágot a síromra?

-Mindig amikor eszembe jutsz. Azaz soha-röhögött fel. Ez már Ördögnek is kicsit túl sok volt. Kiparancsolta Kittit, nekem pedig megmondta, hogy ha ezek után elrontok bármit is, nem kapok fizetést. Érdekes módon most sikerült elsőre felvenni.

Miután ezzel kész voltam, mehettem ebédelni (azaz kávézni). Furcsa, hogy bár már az elején kikötöttem Kittinek, hogy nem fogok neki rendszeresen kávét hozni, most teljesen természetes, hogy neki is veszek. Megbeszéltük, hogy mi történt a hétvégén. Velem ugye semmi, de azért őt továbbra is minden féle őrület vette körül. Mint kiderült a tizenhat éves húga terhes, a szüleik elég nagy cirkuszt csaptak emiatt, most pedig nem is hajlandók egymáshoz szólni (mármint a szülõk).

-És most mi lesz vele?-kérdeztem.

-Otthon teljes a káosz. Anna jobbnak látta, ha egy pár napig nem alszik otthon. Most Szilvinél van. Lehet, hogy ott is kell majd maradnia. Nagyon úgy fest, hogy anyáék érzékenyek az ilyen témákra. Nem tudom mi lesz a film bemutatóján.

-Valahogy csak túléljük nem?

-Túléljük?-kérdezte kihangsúlyozva a toldalékot.

-Egy percig se gondold, hogy magadra hagylak.-mondtam és átkaroltam.-Még ha nem is hozol virágot a síromra.

-Na jól van, ne szomorkodj! Talán szedek neked egy kis gyomot.

-Szemét vagy.-nevettem el magam.

-De azért szeretsz nem?

-Talán.-feleltem és magamhoz húzva megcsókoltam.

-Soproni, Szigeti! Vége a szünetnek!-kiabált ki nekünk Ördög. Aztán amikor bevonszoltuk magunkat az ajtón, mellékesen megjegyezte:

-Bezzeg az első napokban, hogy hisztiztetek amikor csókjelenet volt.-ezen én is elmosolyodtam. Érdekes volt belegondolni, hogy mennyi minden megváltozott, amióta megkezdődtek a forgatások.

Ezúttal én álltam a operatőrök mellett, hogy ne legyek benne a képben, Kittinek pedig jelenete volt. Nem mondanám, hogy valami érdekes lesz a film, de ezt már mondhattam egy párszor. Forgatások után (utolsó előtti napunk, mindjárt sírok) összefutottam Danival a plázában. Egy csomót beszélgettünk, meghallgattam az áradozását Patrikról, beültünk egy pizzára(igen, ezúttal kivártuk). Most több időnk volt, mivel a filmhez már csak pár minijelenetet vettünk fel ma, alig voltak pár percesek. Holnap már csak formaságok miatt kéne bemenni, utána várunk pár napot és a moziba kerülhet a mi kis borzadályos alkotásunk. Ez pedig tudjátok, hogy mit jelent. Végre vehetek egy kávéfőzőt! Nem tudom és szerintem nem is akarom tudni, mit árul el rólam, hogy ez motivál engem.

Mint azt már sejthetitek, a történet nagyon a végéhez közelít. A terv az, hogy pár napon belül kijön a befejező rész. Már van ötletem a következõ könyvre, amit majd a következő fejezetben részletezek. Azzal a résszel együtt ki fogom rakni a másiknak az első pár fejezetét is.

Mindenesetre hálás vagyok azoknak, akik követik ennek a könyvnek az alakulását. Nagyon jól esnek a visszajelzések amiket kapok. Köszönöm nektek!