Színjáték (Lmbtq történet)[BEFEJEZETT]

6. fejezet

Kitti szemszöge:

Anya hívása utáni napon, délben, ott álltam a lakkozott, fekete ajtó előtt. Kopogtattam. Persze rögtön kinyitotta. Anyu szőke haja kontyba fogva, vékony keretes szemüvege mögül nézett rám dermesztően jégkék szemével. Könnyű nyári ruhában volt, a fekete anyag pedig még jobban kiemelte csontos alakját. Amikor meglátott átölelt.

-Remek hogy végre megérkeztél!-Mi? Fél órával hamarabb jöttem!

Betessékelt az étkezőbe. Rövid ismertető a családom tagjairól: Anyát már ismeritek. Apa pont az ellentétje. Mindig pontos tervet készít, halk, kedves. Aztán ott van a húgom Anna. Ő most tizenhat éves és klasszikus kamasz. Nem érdekli a tanulás, az iskolába csak melegedni jár be. Tavaly majdnem megbukott fizikából, a mateknál is csak a tanár jóindulata mentette meg. A stílusa eléggé rockeres. Az egész, vállig érő haja befestve kékre, köldökpiercing, karika az orrában. Ha tizennyolc lesz tetkót is csináltat. Ő a legkisebb gyerek, már nem olyan szigorú vele anya. Tulajdonképpen rábízta apára, aki ugye mindent megenged. Nekem és a nővéremnek bezzeg nem volt ilyen habos torta a gyerekkorunk! Semmi buli, piercing, hajfestés, csak rengeteg tanulás. Utólag átgondolva jól is tette ezt anya. Így legalább el tudtam érni az álmaimat. Na, de akkor, a nővérem. Szilvinek hívják, huszonhét éves. Zenetanárként dolgozik. Oktat gitárt, zongorát, hegedűt, citerát. Van egy barátja, Roli, egy éve össze is házasodtak. Ott van még Judit, anya testvére. Olyan mint egy szigorú tanárnő. Négy gyereke van, ebből három már nagykorú, a negyedik két hónap múlva tölti a tizenötöt. Most egyedül él, a férje megcsalta. És a nagyszüleim. Ők nem szorulnak bővebb bemutatásra, olyanok mint minden átlagos nagyszülő: ,,Eszel te eleget?" és öt óráig beszélnek, pedig te csak megkérdezted, mikor kaphatsz desszertet.

Pár perccel később már mind az asztal körül ültünk. Jobbomon Szilvi, balomon apa. Persze alig volt időm rágni, én számítottam a ,,fő műsorszámnak" a főszerepemmel.

-Mi is a film műfaja?

-De ugye semmilyen erkölcstelen dolgot nem kell csinálnod?

-Mennyit keresel vele?

Ilyen kérdéseket hallottam és igyekeztem nagyjából kielégítő választ adni, mondjuk vagy negyvenszer elmondhattam, hogy valami fontos bejelentést kötök egybe a premierrel, ezért túl sokat nem mondhatok róla. Nem hiszem, hogy megértették volna.

Ebéd után Szilvi megszólalt:

-Elég fülledt itt bent a levegő. Ki megyek egy kicsit az erkélyre. Nem jössz Kitti?-kérdezte és az asztal alatt finoman bokán rúgott.

-Oké.-bólintottam. Mondjuk a rúgás nélkül is megértettem, hogy valami fontosról lenne szó, amit nem akar a többiek orrára kötni. A nővérem nem olyan jó színész mint én.

-Mi az?-kérdeztem amikor már mind a ketten az erkélyen álltunk.

-Anna. Láttad, hogy néz ki?

-Ne is mond! Kék a haja!-röhögtem el magamat kínomban.-Az egész tiszta kék!

Szilvivel bevett szokásunk, hogy gyakran úgy viselkedünk mint az idősek, ha a húgunk stílusáról vagy viselkedéséről van szó.

-És figyi-kezdte Szilvi-nem érezted a szagát?

-Nem ültem hozzá olyan közel.-vontam meg a vállam-Megint valami erős parfümben fürdött?

-Még ha csak az lett volna. Én mellette ültem. Bűzlött a cigarettától.

Elfintorodtam. Olyan mintha Anna minden tettével azon lenne, hogy elrontsa a jövőjét. És most lehet mondani rám, hogy maradi vagyok meg minden, de egyszerűen aggódok testvéremért. Ekkor eszembe jutott valami.

-De ugye nem füves volt?-kretén vagyok, hogy ezt megkérdeztem? Nem tudom.

-Fogalmam sincs. Szerinted abból diplomáztam, hogy felismerjem a cigifajtákat szag alapján?

-Lányok, itt a desszert.-nyitott ki hozzánk beszélgetésünk tárgya, vagyis Anna.-Bár megértem ha te inkább fogyóznál.-nézett itt Szilvire.

Akaratlanul is ökölbe szorult a kezem. Igaz, a nővéremnek soha nem volt modellalkata, plusz az utóbbi időben magára szedett még néhány kilót, de ez akkor is durva volt. Már a nyelvemen volt egy csípős válasz, de a testvérem megelőzött.

-Kedves vagy, de nem kell. Mindenképpen szeretném megkóstolni.-felelte és rámosolygott az undok húgunkra.

Visszamentünk az ebédlőbe, Anna pedig becsukta mögöttem az ajtót. Ekkor megéreztem. Tényleg cigiszaga volt. Fujj.

A beszélgetés ezúttal cigibanyára terelődött. Igen, ezt meg kell szokni, gyakran szoktam képzeletben ilyen hülye beceneveket adni a drága hugicámnak. Tehát mint kiderült, megint új pasija van (szarkasztikus hurrá) és akar még egy piercinget (még egy szarkasztikus hurrá). Ezután a ,,figyelem örök központja" közölte, hogy az asztalon díszelgő brownie-nak már a tömény illatától is fel lehet szedni vagy tíz kilót, és ő inkább megkímélné magát a plusz kalóriáktól, úgyhogy inkább felmenne a szobájába. Hah, a szagokról én is tudnék mit mondani.

Ezután még szóba került Szilvi karriere és munkája, majd anya kihívott a kertbe beszélgetni a muskátlikról. Komolyan, a családom kínosan átlátszó, már ami a kamu indokokat illeti. Ebbõl következik, hogy szinte meg sem lepődtem, amikor megpillantottam egy fiatalembert a kapuban.

Barna, rövid haj, ugyan ilyen színű szemek, és tipikus tömegkinézet. Olyan, aki mellett simán elmennék alapból az utcán.

-Kitti, ő Milán. Tudod a szomszéd fiú.-mondta anya. Szuper.

-Szia Kitti!-mosolygott rám az említett.

-Szia, és bocsi, de jelenleg nincs kedvem randizgatni.-mondtam ki, mire anyám eléggé felháborodott.

-Ne is figyelj rá!-mondta Milánnak zavartan nevetgélve, majd felém fordult.-Legyél már udvariasabb! Meg egyébként is, már két éve nem volt kapcsolatod.

Hát ez így nem egészen igaz. Időközben volt egy barátnőm, csak őt féltem bemutatni. Körülbelül három hónapja szakítottunk, azelőtt másfél évig jártunk. Most pedig nincs szükségem párra. Esetleg Lucát elfogadnám. Khmm, úgy értem, most csak élvezni akarom a szingli életszakszomat.

Ezután tizenöt perc kínos beszélgetés következett, mire anya úgy döntött, hogy már eleget szenvedtem és hazaengedett.

-Vigyázz a sötét városban!-kiáltott utánam.-Nehogy a végén még valami bajod essen! Ideje lenne venned végre egy kocsit.

-Hát ja, lehet hogy megtámadnak a zombik.-válaszoltam a szememet forgatva. Persze, tudom, egy csomó borzalom történhet egy lánnyal, egyedül az éjszakában, de erről inkább nem vennék tudomást. Az a típus vagyok, aki azt mondja: ,,ugyan, kizárt hogy velem történjen meg" és ennyivel el van intézve.

Csodák csodája, gond nélkül hazaértem, nem evett meg egy medve és a bokorból sem ugrott ki semmiféle szatír. Így nyugodtan beborulhattam az ágyamba, úgy ahogy voltam. Csak másnap túnt fel, hogy elaludtam a karom. Aúú.