Színjáték (Lmbtq történet)[BEFEJEZETT]

5. fejezet

Luca szemszöge:

Szabadnapom alkalmával úgy döntöttem elmegyek Danival valahová. Még péntek este írtam neki egy sms-t, hogy csinálhatnánk valamit. Belement és elvileg van egy nagy híre.

A mozi előtt találkoztunk. Tudni illik, amikor Danival megnézünk egy filmet, előtte kábé fél órán át kell győzködnünk a másikat, hogy miért azt nézzük meg, amit mi néztünk ki. Így volt ez ma is.

Dani valami DC filmet akart megnézni, én meg egy vígjátékot. Komolyan, mi akár ügyvédnek is mehetnénk, olyan komoly érveket hoztunk fel. Csak egy kis ízelítőt hadd adjak belőle:

-A szuperhősfilmek többségénél villódzik a kép, ez pedig epilepsziás rohamokat válthat ki az arra hajlamos nézőknél.-Ez az én érvelésem volt.

-De neked sosem volt rohamod, ebből adódóan valószínűleg nem vagy rá hajlamos.

-Sosem lehet tudni, lehet hogy pont ettől a filmtől leszek az.

Ilyen értelmes és mélyreható beszélgetést folytattunk még egy ideig. Végül természetesen egyiket sem néztük meg. Ilyenkor csak kompromisszumként kiválasztunk egy random filmet, amin általában mind a ketten bealszunk. Ez alkalommal egy animációs filmre esett a választás.

Csak képzeljétek el, ahogy két huszonhárom éves beül valami Barbie filmre és unalmában kitárgyalja, hogy melyik szereplőre melyik szexualitás illene az Lmbtq+ csokorból. Arra azért kíváncsi lettem volna, mit gondoltak azt előttünk ülő családok. Valószínűleg lesznek a kicsiknek kérdéseik. Upsz.

Mozi után beültünk egy kávézóba és az élet nagy dolgairól beszéltünk. Például amikor Dani megtudta, hogy Kitti a társam a forgatáson percekig csak fogta a fejét és röhögött a szerencsétlenségemen.

-Mégis mi ezen az olyan vicces?-kérdeztem a fejemet fogva.

-Az egész szituáció. Mégis mennyi az esélye annak, hogy valakinek az ellenségével kell eljátszania egy párt?

-Nem túl sok-motyogtam.

-De neked sikerült!-folyatta tovább a cukkolásom.

-Nevess csak, de nem is olyan rossz a társának lenni. Van egy szívatós stílusa, de nekem talán nincs?

-Ki vagy te és mit csináltál Soproni Lucával?!-nézett rám elkerekedett szemmel, mire felröhögtem.

-Én vagyok Luca!-mondtam még mindig kuncogva.

-Hmm.....Akkor a valódi Kittit rabolták el a földönkívüliek.-közölte nagy komolyan.

Miután ezt megbeszéltük, rákérdeztem az ő elmúlt pár napjára. Aki nem tudná Dani egy cukrászdában dolgozik a kasszánál. Ahogy ő mondja mindig: ,,lehetnék atomfizikus is, de valamiért mindig fontosabb volt annak idején, hogy milyen új frissítés történt a kedvenc videójátékomban." És én ebben teljesen egyet értek vele.

-Minden oké, csokifagyiból új eladási rekord történt egy napon belül.-kezdett bele. Már megszoktam, hogy ilyenkor részletes betekintést a cukrászda pénzügyeibe. Szegény Daninak nem jutott olyan mozgalmas élet mint nekem.-Viszont a forró csokit annyira nem veszik.

-Fogalmam sincs miért lehet ez.-kommentáltam mosolyogva.

-Illetve volt még valami...-motyogta kissé idegesen.

-Mi, egy kislány leejtette a jégkrémet?

-Nem.-mondta és ezúttal komolynak tûnt. Közelebb hajolt hozzám, bizalmasabbá téve a társalgást.

-Azt hiszem tetszik valaki.-suttogta.

-Ki?!-sikkantottam fel a hírre, akár valami tinilány.

-Halkabban, azért nem akarom, hogy egész Magyarország megtudja!-csitított le. Én amolyan ,,na mondjad már" nézéssel vártam, hogy kifejtse a témát.

-Szóval-vett egy nagy levegőt-Az elmúlt napokban többször is bejött egy olyan velünk egykorú srác, tudod olyan tipikus 10/10-es és.....Nem tudom rendesen elmondani, ha közben így bámulsz!-Szakította félbe a mondatot.

-Folytasd! Hogy hívják?-kíváncsiskodtam.

-Azt nem tudom. Azért mégsem kérhetem csak úgy el a számát! Amúgy meg biztos nem meleg.

-Azt sosem lehet tudni. Na.legalább próbáld meg!

-Nem tehetem!

-Akkor, mi lenne, ha előtte beszélgetnétek, aztán amikor mennie kell, biztos megadja a számát, hogy telefonon folytassátok.-ötleteltem.

-Rendben.-ment bele sóhajtva Dani.-Egy feltétellel. Elmondod, hogy akkor most mi van Kittivel.

-Nincs semmi különös. Csak ott vagyunk a forgatáson és időnként a másik tudtára adjuk, hogy nem bírjuk, egy kis csíny formájában.-mondtam.-A csókoktól még nem leszünk egy pár!

Az utolsó mondatom után Dani eléggé meglepődött.

-Milyen csókok?

-Csak azok amik a filmhez kellettek!-tisztáztam gyorsan, mielőtt még azt gondolná, hogy csak úgy leállok magamtól csókolózni Kittivel. Bár mondjuk.....Nem! Miket gondolok én?

-Te tudod.-hagyta rám a haverom.-De lassan esteledik, nem kéne hazamenned?

-De, kéne-mondtam és szedelődzködni kezdtem.

Otthon csak lerogytam az ágyra. Mégis mi volt az a gondolatom a kávézóban. Hogyan jutott eszembe? Nekem nem tetszik Kitti. Vagy mégis?