Színjáték (Lmbtq történet)[BEFEJEZETT]

4. fejezet

Kitti szemszöge:

Valljuk be, nem az volt a napom fénypontja, amikor hasra estem. De ezt gondolom sejtettétek.

Az ebédszünetben, miközben a szendvicsem ettem, azon tanakodtam, hogyan vághatnék vissza Lucának ezért a kis húzásáért.

Valaki leült mellém a padra. Odanéztem. Jé, emlegetett szamár!

-Hoztam neked jegeskávét.-szólalt meg a riválisom. Én a kezében tartott Starbucks-os műanyag pohárra néztem. Valami nem stimmelt.

-Mit tettél bele?-kérdeztem, miközben elvettem tőle a kávét.

-Semmit-mondta mire gúnyosan felhorkantam. Na persze.

-Tehát...-kezdtem-akkor ha ebbe beleiszok, nem nyelek le hashajtót, nem lesz benne semmi undi vagy ilyesmi?-kérdeztem gyanakodva.

-Pontosan. Én magam is meglepődtem a szándékomon, de így van.

-Csak akarsz még egy csókot mi?-cukkoltam.

-Álmodozz csak.-vágott vissza-akkor kell vagy nem?

Sóhajtva elvettem tőle az italt és beleittam. Tényleg nem éreztem benne semmi furát.

-Na, meghaltál?-kérdezte, hú de szellemesen.

-Ebbe most kivételesen nem tettél semmit-vontam meg a vállam. Ekkor eszembe jutott valami.

-Kérsz egy szendvicset?-emeltem ki a táskámból egyet.

-Persze.-vette el azt gyanútlanul, majd beleharapott. Azonban nem volt éppenséggel sokat a szájában, rögtön ki is köpte.

-Pfujj.ez mi, fogkrém?!-szörnyülködött-Te most komolyan fogkrémet tettél egy szendvicsbe?

Felröhögtem.-Nem gondoltam volna, hogy bele sem nézel. Eltunyultál. Azt hitted, csak mert veszel nekem kávét, nem foglak átverni?-kérdeztem még mindig kuncogva.

-Olyan gyerekes vagy-nézett rám mérgesen.

-Attól tartok, hogy nem tudod, hogy kell rendesen ragozni ezt az igét.-tartottam fel a mutatóujjam.-Nem ,,vagy", hanem vagyunk.

Luca csak a szemét forgatva elment, a fogkrémes szendvicset a padon hagyva. Hé, Afrikában éheznek!

Az ebédszünet után még szenvedtünk egy darabig a jelenetekkel(Ördög leszidott mert véletlenül elröhögtem magam egy komoly résznél), aztán este hatra végre leléphettünk.

Viszonylag jókedvűen sétáltam haza. Otthon gyorsan összeütöttem magamnak egy gyümölcssalátát. Azt eszegettem, amikor megcsörrent a telóm. Anya. Ez már rosszat jelent. Felvettem.

-Szia anya!

-Na figyelj Kitti, holnap családi összejövetel lesz.

-Már holnap?

-Igen. Spontán jött az ötlet, hogy milyen rég láttunk benneteket. Éppen fürödtem.-csacsogott anya-A nagyiék is ott lesznek, Juditot még fel kell hívni, de szerintem ő is ott lesz, meg a gyerekei is. Apropó, te most vagy valakivel?

-Nem...

-Pedig lassan tényleg találhatnál magadnak valakit, na mindegy, őt is meghívtuk volna. Tehát akkor holnap ebéd időre legyél itt, hozz étvágyat!

-Rendben anya....

-Képzeld a szomszéd fia is elég jó néz ki-szakított félbe már másodjára- Arra gondoltam, hogy talán bemutatlak neki...

-Igen anya ez nagyon jól hangzik szia!-nyomtam ki gyorsan a telefont. Utáltam amikor anya próbált nekem párt keríteni. A hirtelen ötleteihez meg már hozzászoktam. Akkor holnap megyek az összejövetelre. Jó kis szombatom lesz.