Színjáték (Lmbtq történet)[BEFEJEZETT]

18. fejezet

Kitti szemszöge:

És megtörtént. Végeztünk. Már csak kedden mentünk be a stúdióba, akkor is inkább csak búcsúzkodtunk.

Luca hozott a legtöbbeknek sütit (a haverja valami cukrászdában dolgozik). Éppen a sminkessel beszélgetett, én pedig azzal, akinek elég sok fejfájást okoztunk. Igen. Ördöggel.

-Fogunk hiányozni?-kérdeztem mosolyogva.

-Ezt most komolyan kérdezed Szigeti? Két ilyen szórakozott, idegesítő színésznővel még életemben nem találkoztam, mint amilyenek ti vagytok. Rendesen berekedtem miattatok a nap végére. Csak egy dolgot tudok: Ha ti még egyszer egy filmben fogtok szerepelni, a rendező bele fog bolondulni.

-Miért talán maga is megbolondult?

-Nekem nem volt rá időm, mert ez a film tipikusan a gagyi alkotásokra hasonlítva rekordidő alatt elkészült.

-Várjunk!-kiáltottam fel.-Szóval végre elismeri, hogy ez egy felejthető bénaság lett? Azt hittem, hogy tényleg tetszik önnek a forgatókönyv.

-Én nem egészen ezt.....-kezdte volna Ördög, de én a szavába vágtam.

-De de! Ezt el mesélem Lucának is.-mondtam azzal nevetve ott hagytam, ő pedig utánam ordibált. Csak úgy búcsúként.

Aznap, miután elengedtek minket, elkísértem Annát a plázába. Még mindig Szilvinél alszik, anyáék pedig egyszer sem hívtak egyikünket sem, hogy hol van.Éljen a szülői szeretet! 

-Biztos örülsz, hogy végre szabad lehetsz.-mondta a húgom, miközben a boltok között sétáltunk. Sejtettem, hogy a filmre gondol.

-Hát, van ami hiányozni fog. Szerettem mindig kiakasztani a rendezőt a késéseimmel és azzal, hogy sosem vettem komolyan a forgatást. Jó volt meginni egy ingyen jegeskávét az udvarnak csúfolt parkolóban lévő padon.

-Ingyen jegeskávé? Az is jár a színészeknek?

-Nem, csak az egyik barátom mindig hozott nekem.-egyenlőre lerendeztem ennyivel. Pár nap múlva úgyis megtudja az igazat.

-És mit tervezel ha megkaptad a pénzt?-tette fel a következő kérdést.

-Nem tudom. Talán egy fesztiválra jó lenne elmenni.-adtam tovább Luca ötletét.

-Vagy elkezdhetnél randizni. Nem bántásból mondom, de szerintem sokkal jobb lenne, ha volna barátod. Mi a helyzet azzal, aki hozta neked a kávékat? Ígéretes fiúnak tűnik.-itt elmosolyodtam, Anna pedig nem is értette, hogy mi ilyen humoros.

Most pedig itt álltam a mozi előtt, pár nappal a forgatások befejezése után és vártam a többiekre. Ritka alkalom amikor időben jövök, de most egyszerűen nem tudtam tovább aludni. Túlságosan stresszeltem azon, hogy mit fognak szólni a szüleim. Korábban nem pánikoltam volna ennyire, de amikor tapasztaltam, hogy viselkedtek Annával, nos maradjunk abban, hogy nem hozta meg az önbizalmam. Először a testvéreim, illetve Szilvi férje érkezett meg.

-Nahát Kitti! Hogy hogy időben ideértél?-kérdezte tréfásan a nővérem, aki már tisztában volt azzal, hogy azok az időpontok, amikor pontosan oda kell érni valahová, nem éppen a barátaim.

-Kicsit izgulok.-vallottam be, bár az okát egyenlőre nem akartam taglalni.

-Ugyan! Biztosan remek film lesz.

-És anya büszke lesz arra, hogy vannak normális gyermekei is.-tette hozzá némi öniróniával Anna.

-Hát abban ne legyél olyan biztos.-feleltem.-Ki tudja, lehet, hogy a film végére már csak egy lányuk marad: Szilvi.

Kábé ekkor jöttek meg a kedves említettek. Anya megölelgetett engem és a nővéremet, Rolinak (azaz Szilvi férjének) udvariasan köszönt, viszont a húgomat szándékosan egy pillantásra sem méltatta. Apa még valamivel jobb volt, de látszott rajta, hogy Anna terhességének híre rendesen összetörte.

-Mint mondtam, simán megutálhatnak.-folytattam a tesóimnak az előbbi gondolatmenetem, amint a szüleink hallótávolságon kívülre kerültek.

-Nyugi. Akkor max beveszlek a kitagadottak klubjába.-ajánlotta fel a másik fekete bárány.

-Jó tudni.-mosolyodtam el. Egyszerre azon amit mondott és azon is, hogy pont akkor jött meg Luca. Egyből a nyakába ugrottam. Most csak egy ölelést kapott.

-Csók nem jár?-kérdezte halkan.

-Egyenlőre nem. Majd a film lesz a nagy durranás.-mondtam és anyuék felé pillantottam.

-Ők ott a kedves leendő anyósom és apósom?

-Csak ha engem nem tagadnak ki addig.

-Ennyire rossz nem lehet a helyzet?

-Annának nem is köszöntek, szinte rá se néztek.-feleltem, mire elhúzta a száját.

-Azt viszont remélem nem bánod, hogy a saját szüleimnek már a barátnőmként említettelek. Ők örültek neki.-mondta, mire én csak mosolyogtam. Dehogy bántam.

Luca odahúzott szüleihez. Az anyja egy kissé telt, mosolygós nő volt, barna, rövid hajjal és barna szemmel. Az első dolog amit tett, az az volt, hogy jó szorosan megölelt és közölte, hogy mennyire örül a találkozásnak. Az apja is meglehetősen szimpatikus volt. Látszott rajtuk, hogy mennyire örülnek a lányuk boldogságának. Nem tudom, hogy ez elmondható lenne-e az én családomról is.

Ezután még befutott Luca legjobb barátja Dani, illetve a többi fontosabb szereplő hozzátartozói. Nemsokára szépen be is vonulhattunk a terembe. Én még egy kicsit hezitáltam a belépésnél.

-Ugye tudod, hogy minden rendben lesz?-kérdezte Luca és megfogta a kezem (amúgy is csak ketten maradtunk már kint).

-Őszintén szólva....nem vagyok benne biztos. Mi van ha a szüleim nem fogadják jól?-idegeskedtem.

-Akkor nem érdemlik meg, hogy ilyen csodálatos lányuk legyen.-mondta egyből, amin én teljesen meghatódtam.

-Komolyan így gondolod?

-Igen.-mosolygott rám bátorítóan.-Másrészt pedig, úgysem velük laksz.

-Na! Most muszáj volt elrontani a pillanatot ezzel a poénnal?

-Ismersz.-vonta meg a vállát, majd komolyan rám nézett - Figyelj Kitti! Nem számít, hogy mi lesz a szüleid véleménye, én mindig itt leszek veled. Rendben?

-Rendben. Szeretlek Luca.

-Én is szeretlek.-mondta, majd kézen fogva beléptünk a terembe.

~VÉGE~

Több lelkierő kellett az utolsó szó leírásához, mint hinnétek. Hát, úgy tűnik sikerült ennek a könyvnek a végére érnem.

Mindenek előtt szeretném megköszönni az olvasóimnak a visszajelzéseket, nagyon jól estek. Köszönöm, hogy velem maradtatok akkor is, amikor kisebb-nagyobb kihagyásokkal tudtam csak dolgozni! Köszönöm a 2.1K megtekintést!

Mint az előző fejezet végén említettem, belekezdtem egy új könyvbe. A címe: Megfoghatatlan. A profilomon megtalálhatjátok, ha esetleg szeretnétek még olvasni tőlem. Ugyanúgy lányxlány könyv lesz, viszont most egy kicsit elrugaszkodtam a hétköznapoktól. A lényeg, hogy a főszereplő kapcsolatba lép egy démonnal, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Mondjuk ezt most sikerült jól összefoglalnom, de bővebben a könyv leírásában ott van, hogy miről fog szólni. Ezzel a résszel nagyjából egy időben ki is rakom a prológust és az első két fejezetet.

Akkor sziasztok és köszönök mindent!