Night Changes - H.S.

3. fejezet

Harry végül nem várta meg amíg apa hazaért, ugyanis sürgős dolga akadt és el kellett mennie. Őszintén szólva kissé csalódott voltam, amikor elment. Rengeteg kérdésem lett volna még az apámról.
- Megjöttem kicsim! - lépett be hirtelen a bejárati ajtón az említett személy.
Leballagtam a lépcsőn, majd egy szoros öleléssel üdvözöltem őt. Kipirosodott arcán izzadtság cseppek csillogtak, kezében egy sporttáskát szorongatott. Elbizonytalanodtam, hogy vajon tényleg csak egy megbeszélésen volt-e tegnap.
- Minden rendben volt? - érdeklődött.
- Igen. - feleltem azonnal. - Beugrott az egyik ismerősöd. - elharaptam a mondat végét.
- Ki? - összeráncolta a homlokát.
- Harry.
- Oh. És mondott valamit? - rágta a szája szélét.
Elhallgattam, nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Apa valószínűleg még nem tervezte elmondani nekem, hogy újra boxol. Nagyon erősen kellett próbálkoznom, hogy megőrizzem hidegvéremet. Hazudnom kellett, amiben sohasem voltam jó.
- Nem. - kezeimmel a pólóm alját szorongattam. Szavaim láthatóan megnyugtatták őt, szemeiben eltűntek az aggodalom jelei. Folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy egyáltalán el akarja-e mondani nekem valaha. Csendben fellépkedtem a lépcsőn, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ruháimat lehámoztam magamról, majd azokat a szennyeskosárba helyeztem. Megengedtem a vizet, beálltam a zuhanykabinba és hagytam, hogy a víz lemossa a mai nap fáradalmait. Gondolataim egyfolytában a göndör hajú, rejtélyes fiúra terelődtek, akit ma ismertem meg. Vajon fogok még vele találkozni?

*Másnap*
Joe szemszöge

- Jó reggelt, merre van Styles? - kérdeztem a pult mögött ácsorgó csinos nőtől.
- Neked is, Joe. - felelte kedvesen. - Már a ringben van, önt várja. - kezével Harry felé intett.
Elindultam, majd szokásosan megálltam az autómatánál, hogy kivegyek belőle egy üveg vizet. Amint Harry megpillantott, lehámozta izzadtságtól nedves kezeiről boxkesztyűit és megállt előttem.
- Styles. - üdvözöltem, majd letettem nehéz táskámat a padra.
- Kezdhetünk. - mondta miközben átlépett a kötélen.
Felhúztam boxkesztyűimet, majd én is beléptem a ringbe. Harry lenyűgözően gyorsan tanult, minden egyes mozdulatot azonnal az eszébe vésett. Sosem kellett vele azon veszekednem, hogy miért nem védte ki az ütésemet. Ha boxolásról volt szó, mindig résen volt és mindig készen állt nyerni. Megfélemlítő külsejével bárkit rettegésben tudott tartani, pusztán a jelenlétével már félig győzött. Gondolataimból hirtelen egy fájdalmas ütés rángatott ki. Az államhoz kaptam, ahol Harry megütött.
- Min agyalsz ennyire? - kérdezte, miközben azon röhögött, hogy nem védtem ki.
- Ma nálunk voltál. - kezeimmel az államat tapogattam, keresvén a púpot amit Harry hagyott rajtam.
- Téged kerestelek, Beth-et találtam. - vigyorodott el. - Ki gondolta volna, hogy ilyen dögös lányod van. - vigyora egyre szélesedett.
Pontosan tudtam, hogy mi jár a kaján eszében.
- Elég legyen! - válaszoltam ingerülten.
Ha nem ismerném már rég a földön terült volna el. Harry meglehetősen erős, de én erősebb.
- Nyugodj le, csak szórakozom. - nevetett. Verejtékező hátamra egy törülközőt terítettem, hogy felitassam az izzadtságcseppeket. Vizesüvegemnek lecsavartam kupakját, kortyoltam párat, majd beledobtam a kukába.
- Mára ennyi elég is volt.
- A boxolásból vagy belőlem? - húzta önelégült mosolyra a száját.
- Mindkettőből. - feleltem, miközben felmutattam a középső ujjamat neki, ami ismét nevetésre késztette. Utoljára intettem Harrynek, majd elhagytam az épületet.