Night Changes - H.S.

23. fejezet

Ujjaimmal idegesen dobogtattam a kormányon, képtelen voltam lenyugodni. Próbáltam az útra koncentrálni, ám gondolataim minden másodpercben elkalandoztak. Izzadtság gyöngyözött homlokomon, tenyereim nyirkosak voltak.
Rettegtem. Mit tehetett Sam? Miért vették őrizetbe? Miért nem emlékszik semmire? Egymásra halmozódtak bennem a megválaszolatlan kérdések, amitől még idegesebb lettem. Lassan kifújtam a levegőt, és kinéztem az ablakon. Az utcák üresek voltak, a házak redőnyei pedig mind lehúzva. Rápillantottam az órámra.
Úgy látszik London későn feküdt le. Gyengén megráztam a fejem, miközben ráharaptam ajkamra. Ismét bűntudat kezdett mardosni belülről, nem tudtam hova tenni a lelkiismeretemet. Tekintetem hirtelen megakadt egy hatalmas épületen, amit rendőrautók öleltek mindenhonnan.
-Nyugati őrs.-olvastam le az építmény faláról, és a hideg futkosott a hátamon.
Leállítottam a motort, majd félve kiszálltam a járműből. Egy pillanatig csak álltam ott, és a hivatalt bámultam. Még sosem voltam ilyesmi helyen. Összeszedtem minden önbizalmam, és elindultam egyenesen a kétszárnyas ajtó felé. Amint beléptem furcsa érzés fogott el, tekintetem végigvándorolt az embereken. Megbánás, zaklatottság vagy éppen düh volt némelyiküknek az arcán.
Hirtelen eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt. Meg kell találnom Samet. Kétségbeesve pillantgattam körbe, majd tekintetem megállapodott a sheriffen.
-Elnézést!-tapintottam meg kemény vállát, mire ő azonnal megfordult. Fáradt szemei érdekesen néztek rám, enyhén ráncos arcán meglepettség látszott.
-Segíthetek valamiben? – szólalt meg rekedtes hangján – Esetleg keres valakit? Megköszörültem a torkom, és erőt gyűjtöttem magamon.
-Igen – vettem mély levegőt –Sam Williamset keresem.
Bólintott egyet.
-Ó, a fiú aki nem emlékszik semmire. Éjfél körül hozták be.-megigazította szemüvegét az orrán.
-Miért vették őrizetbe?
-Az aktája titkos. Csak hozzátartozója tekintheti meg.-pillantott hosszasan végig rajtam, amitől kényelmetlenül éreztem magam.
-A családtagja vagyok, tehát megtekinthetem.-néztem egyenesen szemeibe.
Néhány másodpercig még némán vívódott velem, majd elvezetett az irodájába, ahol a kezembe nyomta az iratokat. Amint elhagyta a szobát, ujjaim közé vettem a papírokat. Átlapoztam pár törvénysértéssel kapcsolatos oldalt, majd tekintetem megakadt Sam fotóján, és az alatta lévő szövegen.

Letartóztatás oka: Gyilkosság vádja.
A körülmények vizsgálata folyamatban.
Bizonyíték egyelőre nincs.

Könnyek kezdtek folyni a szememből, a szívem ütemetlenül zakatolt. Egyre nehezebben jutottam levehőhöz, szédülés fogott el. Tekintetem elhomályosult, és zihálva nehezedtem talajra.
-Ez lehetetlen. Hazugság.-suttogtam, majd a földhöz vágtam az öklömet.
Úgy éreztem, mintha elnyelne a világ.
A hallásom eltompult, és csak a saját zokogásomat hallottam. Nem tudtam megfogalmazni a bennem kavargó érzelmeket. Egyedül magamat hibáztattam. Képtelen voltam megbírkózni a gondolattal, hogy erről én tehetek.
-Jól van, hölgyem?-rontott be a helységbe egy rendőrtiszt. Karjait derekam köré fűzte, majd felhúzott a parkettáról. Óvatosan leültetett a sarokban húzódó garnitúrára.
-Nem igazán.-töröltem le könnyeimet kipirosodott arcomról. Fájdalmasan rápillantottam a kezemben lévő kissé összegyűrt aktára, majd a nő felé tartottam.
-El tudna nekem mondani pontosan mindent erről az ügyről?-szipogtam.
A tiszt lassan biccentett, majd áttekintette a papírokat.
-Öten voltak, közülük egy halott. A maradék négyből egy személy már nem volt a tetthelyen. Három embert tudtunk biztosan beazonosítani, egyikük volt a rokonod.
-Miért pont Samet vádolják a gyilkossággal?-rémülten bámultam magam elé.
A hölgy megrázta a fejét.
-Nem csak őt gyanusítjuk. Mind a három személyt őrizetbe vettük.-kulcsolta össze ujjait.
-Mi van a negyedik emberrel?-dobogtattam idegesen a lábammal.
-A nevét tudjuk, a jelenlegi tartózkodás helye ismeretlen. A nyomozás folyamatban van.
Az ajkamat a félelemtől véresre harapdáltam. Bele sem mertem gondolni, hogy ki vetemedhetett ilyen cselekedetre.
-M-mi a neve?-túrtam bele a hajamba.
-Archer Cross Styles.
Abban a pillantaban megfagyott bennem a vér. Szemeim elkerekedtek, és ismét szédülni kezdtem.
-Styles? E-ez biztos?-dadogtam és végképp elvesztettem a fonalat.
Tegnap este Harry elárulta, hogy van egy bátyja. Mi van ha ő a negyedik ember?
Próbáltam elhitetni magammal, hogy ez csak egy véletlen egybeesés. Túl sok volt minden egyszerre, az összeomlás szélén álltam.
-Igen. Talán ismerős a név?-ráncolta értelmetlenül homlokát. Nem mondhatok semmit, amíg nem tudok mindent biztosra. Megráztam a fejem.
-Nem. Nem ismerős.
Visszakértem Sam iratait tőle, majd otthagytam az irodában. Megkértem az egyik biztosurat, hogy vezessen Samhez.
Éles fájdalom nyilalt a mellkasomba amint megpillantottam őt görnyedten ülni egy padon. Keze élettelenül lógott a bilincsben, amely a mellette lévő rácshoz volt lakatolva.
-Sam?-szólítottam meg gyengéd hangon, mire felkapta fejét. Apró félmosoly húzódott ajkaira. Odaszaladtam hozzá, majd szorosan ölelésembe zártam.
Szabad karjával visszaölelt, és kieresztett egy hatalmas sóhajt.
-Örülök hogy itt vagy – motyogta a vállamba – Kiderítettél valamit?
Egy pillanatra megdermedtem. Elmondjam neki az igazat? Nem akarom, hogy aggódjon. De joga van tudni arról, ami történt. Lassan kifújtam a levegőt.
-Ne akadj ki, rendben?-idéztem tőle, mire ő halkan nevetni kezdett.
-Ne kímélj.-kulcsolta össze ujjait.
Nem tudtam a szemeibe nézni. Annyira ártatlan volt, képtelen lenne elvenni egy életet.
-Az a helyzet, hogy – lehunytam szemeimet, és próbáltam a leghiggadtabb hangomon beszélni – gyilkossággal vádolnak.
Láttam rajta, hogy mindenre számított, de erre nem. Értetlenül bámult rám, majd hátravetette fejét. Legalább ő jobban fogadta mint én.
-Ha volt bármi okod hogy-
-Nem vagyok gyilkos!-szakított félbe, mire összerezzentem. Egy könnycsepp csordult ki a szemem sarkából.
-Ne haragudj – nézett rám elkeseredve – Nem akartam durva lenni.
Megráztam fejemet, kezemet vállára helyeztem.
-Nagy szarban vagyok.-mordult fel, majd kezét enyémre helyezte.
-Gyere, hazaviszlek.-álltam fel, az őr pedig leszedte csuklójáról a bilincset.
-Nem tartanak itt?-szemei felragyogtak hirtelen. Mosolyogni kezdtem derült arcán.
-Nem, egyelőre nem találtak semmi bizonyítékot.-átkaroltam.
-Hát ez megnyugtató.-felelte szarkasztikusan, majd kinyitotta előttem az ajtót. Mielőtt távoztunk, még alá kellett írni pár bizonylatot, amelyet teljesen fölöslegesnek találtam.

Az út alatt elmerültem gondolataimban.
Archer Cross Styles. Egész idő alatt ez a név járt a fejemben. Képes lenne Harry testvére gyilkosságra? És ha a testvére képes lenne rá, akkor vajon Harry is?

Rettegtem a gondolattól.

+

Azt hiszem túl sok helyszínelőket néztem 😳😅 Remélem azért tetszett, csillagozzatok és kommenteljetek ❤️ x