Night Changes - H.S.

30. fejezet

Jeges félelem járta át a testemet, és szaporábban kezdtem el venni a levegőt.
Rémült tekintetem Harry arcára vándorolt, aki ugyanúgy ledermedt, mint én. Hideg ujjaimat összekulcsoltam övével, mert tudtam, hogy érintése megnyugtat majd. De nem történt semmi. A pulzusom az egekbe szökött, és a hallásom eltompult. Az egyetlen amit éreztem, az a szín tiszta rettegés volt. Lenyeltem a torkomban lévő hatalmas gombócot, és lassan megfordultam. A felismerés villámként hasított belém amint belenéztem szemeibe, amik egyenesen engem bámultak. Aztán megpillantottam jellegzetes sebhelyét, ami a szemöldökénél húzódott. Arcvonásai erősek, és ijesztőek voltak. Archer ajkaira vigyor húzódott, amitől rögtön kirázott a hideg.
-Nahát, a szépség és a szörnyeteg. - pillantott először rám, majd Harryre, aki megfeszült a szörnyeteg szó hallatára. Fájdalom nyilalt a mellkasomba, mert tudtam, hogy mire célzott Archer, Harry pedig némán tűrte. Egy lépést közelebb jött felém, mire én hátrahőköltem, Harry védelmezően elém állt. Archer egy laza mozdulattal arrébb tolta őt.
-Archer Cross Styles vagyok. - kacsintott rám, én pedig keserűen néztem fel rá.
-Tudom. - hangom rideg volt. Nem állt szándékomban bemutatkozni, hisz pontosan tudta, hogy mi a nevem. Önelégülten bólintott egyet, majd öccsére nézett.
-Harold - tárta ki nyájasan karjait egy ölelésre, ám Harry elutasította őt. - Rég láttuk egymást, huh? - Archer megállás nélkül vigyorgott, akaratlanul is megborzongtam.
Felfedeztem, hogy neki nem voltak gödröcskéi.
-Igen. - értett egyet a mellettem álló göndör.
-Miért is váltak szét az útjaink? - esett megjátszott gondolkodóba Archer, majd felkapta a fejét. - Ó, már emlékszem!
Harry mozdulatlanná vált, tekintete elsötétedett, kétségkívül nem kívánt emlékek törtek rá. Visszagondoltam arra a beszélgetésre, amikor Harry elmesélte, hogy mi történt azon a bizonyos napon. "Egy nap arra jöttem haza, hogy éppen anyát verte. Elvesztettem az eszem, és ütni kezdtem Archert. A halálát kívántam. Csak arra eszméltem fel, hogy véresek az ökleim. Fel sem ismertem a testvérem arcát, mindenhol vér borította el. Anyám térdre esve zokogott mögöttünk, és azt kérdezgette tőlem, hogy mit műveltem. A bátyám mellkasa lassan emelkedett, és süllyedt, alig volt eszméleténél. Majd eltűnt, csak úgy felszívódott" idéztem elő magamban Harry szavait.
-Miért? Miért tértél vissza? - értetlenül bámult testvérére.
-Tudod, hogy mit mondanak a bosszúról. Keserű fogás, amely annak is tokrán akad, aki felszolgálja, és annak is, aki megkóstolja. - nevetett fel érdes hangján Archer.
Összezavarodva pásztáztuk őt. Bele sem mertem gondolni, hogy miféle bosszúról beszélt.
-Jut eszembe, kigyógyultál már a dührohamaidból? - ördögien elmosolyodott, mire Harry állkapcsa megfeszült, szemei gyűlölettel teltek meg, de visszafogta magát.
-Hagyd abba, Archer. - vetettem rá gyilkos pillantást, ám nem hatotta meg. Tovább hergelte öccsét.
-Milyen érzés annak a tudatában lenni, hogy tönkretetted a családunkat? - billentette oldalra a fejét - Pontosabban az én családomat.
-Tehát igaz? Engem örökbefogadtak? - fehéredett el Harry, hangjában megtört valami. Talán a remény. Szörnyű érzés volt őt csalódottnak látni. Archer hirtelen elnémult, úgy nézett ki, mintha hasba vágták volna. Arcáról másodpercek alatt ismét eltűntek az érzelmek, és gúnyos mosolya is visszatért.
-Lényegtelen. Az igazság túl bonyolult.
-Válaszolj. - sziszegte mérgesen Harry.
-Nem, most te válaszolj -  vágta rá ingerülten Archer - Mondd, meglátogattad valaha is anyát, miután belebetegedett a szarságaidba? - köpködte a szavakat.
Harryt elöntötte a harag, éjfekete tekintete villámokat szórt. Ebben a pillanatban lettem biztos abban, hogy ennek az egésznek borzalmas vége lesz. A szívem őrült tempóval kezdett el kalapálni a mellkasomban, tenyereim nyirkosak lettek.
-Még mindig engem hibáztatsz mindenért?- kiabálta Harry, a düh elborította az  elméjét - Mikor fogsz rájönni, hogy a családunk miattad omlott össze? Vállald a kibaszott felelősséget, Archer! - ordította túl az üvöltő zenét, de senki sem zavartatta magát körülöttünk, amin nem lepődtem meg. A Cor's Arcadeban mindennapi az ilyen.
Archer ökle erősen csapódott neki Harry arcának, mire felsikoltottam. Harry szédelegve a földre zuhant, arcán fájdalom terült szét. Felszisszent amikor ujjaival megérintette a pontot, ahol eltalálták. Szemeim elkerekedtek, ajkaim pedig elváltak. Archer ismét megindult Harry felé. Kezével megmarkolta a pólóját, majd ismét arcon vágta, de ezúttal erősebben. Aztán újra, és újra. Nem tudtam elviselni a látványt. Torkom szakadtából ordítottam, és zokogtam. Kezeimet fejemhez nyomtam, körmeimet az arcomba véstem. A könnycseppek rohamosan gördültek ki a szememből, és folytak végig kivörösödött arcomon.
-Hagyjátok abba! - kiabáltam sírva, de a hangom megtört és feladta a szolgálatot.
Mikor Archer egy újabb ütésre készült, Harry elkapta az öklét, és a földre lökte őt.
Amint ő elveszítette az egyensúlyát és a talajra zuhant, tüzes és vad tekintete elhomályosult. Harry megragadta az alkalmat, és erőteljesen behúzott egyet a bátyjának. Még sosem láttam őt ennyire feldúltnak. Heves mozdulatait alig tudtam követni, ahogy összeszorított kezével folyamatosan Archer arcát ütötte, akinek egyre jobban eltorzultak a vonásai. Meg kellett állítanom Harryt. Mély, reszkető levegőt vettem, és elé rohantam. Ujjaimat ökle köré fűztem, érintésem alatt meglazult a szorítása.
-Kérlek ne tedd ezt! - könyörögtem, szemeim vörösek voltak a könnyeim miatt. - Ne hagyd, hogy újra megtörténjen! - sírtam.
Fekete szemei lassan visszanyerték az eredeti színüket, kezét leengedte.
-Ismerd meg Harry igazi oldalát, Beth. - hallottuk Archer kifulladt hangját, aki még mindig el volt terülve a parkettán. - Nem vagy biztonságban vele.
Harry ledermedt, teste megfeszült.
-Soha sem bántanálak. - nézett mélyen a szemeimbe.
-Tudom. - hangzott a gyors válaszom.
Archer nagy nehezen feltápászkodott a földről, majd megállt velünk szemben.
-Lásd be Harry, te egy szörnyeteg vagy. Előbb-utóbb úgyis bántani fogod ezt az ártalmatlan lányt, és örökbe elveszíted őt. Pont úgy mint mindenki mást is. - mosolygott gunyorosan. Harrynek elállt a lélegzete, és döbbentem meredt maga elé.
-Igaza van. Nem vagy velem biztonságban. - motyogta Harry alig hallhatóan, mire a szívem apró darabokra tört.
-Ne hallgass rá Harry! - ráztam meg a fejemet - Archer bosszút akar állni rajtad, megpróbál tönkretenni téged. Ne hagyd, hogy elérje a célját! - kiabáltam kétségbeesetten. Archer felnevetett.
-Okos lány vagy, Bethany. - elismerően szemlélt - De nálam nem okosabb.
Értetlenül bámultunk Archerre, mire ő kezével csettintett egyet. Másodpercekkel később megpillantottuk Samet mögötte, akinek arca érzelemmentes volt.
-Sam! - kiáltottam - Mit csinálsz?
-Sajnálom. - tátogta, majd Archer mellé állt.
A szívem őrült tempóban kezdett dobogni, ahogy az első pillanatban felismertem a helyzetet. Hirtelen szédülni kezdtem, elviselhetetlen fájdalmat éreztem szétáradni a testemben. Az ereimben felforrósodott a vér, üvölteni akartam. Sam végig Archer oldalán állt, az egész meg volt tervezve.
-Elárultál minket. - mondta Harry bosszúsan. Sam nem mert a szemünkbe nézni.
-Ez még csak a kezdet. - vigyorgott gonoszan Archer - Élvezzétek a bosszút!

+

hey babes ❤️ remelem tetszett, ha igen akkor vote, comment, share ❤️