Night Changes - H.S.

19. fejezet

Megszeppenve álltam a hatalmas kétszárnyas ajtóra meredve, Sam mellettem érdeklődve fürkészte az épületet. Fintor rajzolódott ki pirult arcomra, amint megéreztem a levegőben terjengő émelyítő szagot. Megnedvesítettem ajkaimat, miközben néztem a gomolygó füstöt, mely szétoszlott az éjszakában. Samre emeltem tekintetem, ki csak megrántotta vállát, majd bólintott egyet.
-Jártál már itt?-kérdezte, a háztömbre szegezve szemeit.
-Egyszer-kifújtam lassan a levegőt, majd tettem pár lépést-Menjünk.
Tudtam, hogy a szag még rosszabb lesz, amint beérünk az alkoholtól bűzlő bárba. A közelébe sem jöttem volna ennek a helynek, ha nem lett volna muszáj. Ha Harry nem alakult volna át valami szörnyeteggé. Arcom fájdalommal lett teli, és vissza akartam fordulni. Rengeteg ember teste rángatózott a parketten, amelyet ők tánc féleségnek neveztek. Belekapaszodtam Sam karjába, majd egy percre sem elengedve magam után kezdtem húzni. Átvágtam a végtelennek tűnő tömegen, és végre levegőhöz jutottam. Megfordult a fejemben, hogy felmászok a bárpultra, onnan egyszerűbben találnám meg Harryt. De a feltűnést messziről kerültem, ezért inkább maradtam a sima lábujjhegyre állásnál. Nyújtogattam a nyakamat, de sehol sem találtam őt. Sam furcsán nézett le rám, homlokát ráncolta.
-Keresel valakit?-apró mosoly bújt elő arcán, nézte vörösödő arcomat.
-Nem-ráztam meg a fejem egy pillanattal később-Vagyis igen.
Lehajtottam a fejem, és a cipőmet pásztáztam szemeimmel. Ráharaptam ajkamra, és némán megfogadtam magamban, hogy ezt az egészet nem fogom Sam nyakába zúdítani. Szemeim végigvándoroltak bárpultnál ülőkön, de egyiküknél sem fedeztem fel a jellegzetes göndör fürtöket.
-M-megtudsz várni itt?-fordultam hátra hirelen Samhez. Mielőtt válaszolhatott volna megpördültem, és otthagytam. Rosszul éreztem magamat, amiért nem adtam neki semmilyen magyarázatot, de nem rángathattam bele ebbe. Talán már az is rossz döntés volt, hogy magammal hívtam. A terem túlsó végén jó néhány billiárdasztal helyezkedett el. És ekkor megpillantottam őt. Harry a tőlem legtávolabbinál játszott, hatalmas kezében egy dákót forgatott. A zöld szempár egyenesen engem bámult. Nyeltem egyet, és próbáltam tudomást sem venni a gyomrom remegéséről. Először nagyokat léptem, de minél közelebb értem hozzá, annál többet veszítettem az önbizalmamból. Harry ajka alig észrevehető mosolyra húzódott. Zavartan eltűrtem egy tincset az arcomból, majd fülem mögé rejtettem. Ügyetlenül kerülgettem az asztalokat, és azok körülörjöngő embereket. Zakatoló szívvel álltam elé, és lassan néztem fel smaragd tekintetétbe. Fekete pólójának egyik ujja fel volt tolva a vállára, így tekintetem szabadon végigvándorolhatott bicepszén.
-Eljöttél.-hangja rekedtes volt, de még mindig halványan mosolygott.
Mégis szétesettnek tűnt, mintha napok óta nem aludt volna. Bólintottam szó nélkül, miközben mindennél jobban vágyakoztam haza. Harry a kezem után nyúlt, de elhúztam karomat.
-Megértem, ha haragszol-hajtotta le a fejét egy pillanatra-És elfogadom.
Kócos göndör fürtjei arcába hullottak, és furcsának tartottam, hogy hátra akarom őket igazítani. Megmerevedve álltam előtte, lassan engedtem ki a levegőt.
-Ez lenne a magyarázat?-keserűen pillantottam fel rá.
-Beth, nem tudok magyarázatot adni rá-végignyalt alsó ajkán-Tudom, hogy hibát követtem el. Sajnálom.-őszintén beszélt, és én azon kaptam magam, hogy hiszek neki.
-Kívántalak, és a gondolat, hogy bárki másé legyél, megrémített-mondta halk, érdes hangon-Én akarok lenni aki hozzád érhet, az egyetlen.

+

Sziasztok❤️
Elnézést, kissé rövidebb rész lett, de remélem azért tetszett. Ha igen, szavazzatok, és kommenteljetek.☺️