- Kérem kapcsolják be öveiket, megkezdjük a leszállást.
A repülő rázkódni kezdett, mire gyorsan az övem felé nyúltam, hogy biztonságba helyezzem magam. Kezeimmel az ülés karfáját szorongattam, szemeimet összeszorítottam. Éreztem, ahogy a repülő egyre lentebb és lentebb kezdett ereszkedni. Egy dalt dudorásztam magamban, ez valamennyire megnyugtatott. Pár perc múlva félve kipillantottam az ablakon és megkönnyebbülésemre láttam, hogy sikeresen földet értünk. Ügyetlenül kezdtem el bilizgálni az övemet, míg aztán végre sikerült kicsatolni magamat. Kimásztam az ülésből majd lábujjhegyre pipiskedtem, hogy elérjem az ülések fölött elhelyezkedő bőröndtartót. Megragadtam a bőröndömet és minden erőmet beleadva leemeltem a magasból.
Mikor leszálltam a gépről, hűvös levegő csapta meg a bőröm, ami rögtön libabőrt váltott ki belőlem. Fagyos kezeimből hirtelen kicsúszott a bőröndöm füle és eldőlt a földön. Gyorsan lehajoltam utána és megvizsgáltam, hogy nem lett-e valami baja a csomagomnak.
- Beköthetnéd a cipőfűzőmet, ha már ott lent vagy. - vigyorgott a fölém tornyosuló férfi.
Lassan felemeltem tekintetem, egészen az arcáig. A felismerés villámként hasított belém.
- Apa! - ugrottam a nyakába.
Összeborzolta a hajamat, majd egy nagy puszit nyomott a fejem búbjára. A szívem azonnal összeszorult. Fájt, hogy ezeket a mozdulatokat utoljára nyolc éve érezhettem, amikor körübelül tíz éves voltam. Akkor döntött apa úgy, hogy Londonba költözik, magunkra hagyva minket anyával. Egyiküket sem viselte meg nagyon a távozása, a válásuk után minél távolabb akartak kerülni egymástól.
- Hiányoztál apa. -mondtam könnyes szemekkel. Mélyen magamba szívtam ismerős illatát miközben szorosan öleltem.
- Te is, rettenetesen. - suttogta elérzékenyülve.
Néhány perc érzelgés után elindultunk az autója felé, hosszú barna hajamat eközben ide-oda csapkodta a szél. Megmarkoltam a jármű hűvös kilincsét, majd bemásztam a hatalmas autóba.
- Sokat változtál. - állapította meg mosolyogva, egyik kezével az állát bilizgálta.
Szótlanul ültem és hallgattam őt, halvány mosollyal az arcomon.
- Sokkal barnább és hosszabb a hajad. És már arcfestéket is használsz. Kész nő lettél!
Ezen a kijelentésen egyszerűen nem tudtam visszatartani a belőlem előtörő nevetést. Kuncogva hallgattam tovább a külsőm alapos elemzését az út hátralevő részén. Egy kis idő múlva az autó megállt egy ház előtt. Óvatosan kibotorkáltam a járműből, majd apró lépésekkel közelítettem meg az új otthonomat.
- Nyugodtan menj be, én hozom a cuccaidat! - kiáltott utánam apám.
Bólintottam egyet, majd kissé félve odaléptem a bejárati ajtóhoz. A kilincsre emeltem a jobb kezemet, majd lenyomtam. Amint beléptem apa házába, kellemes illatok járták át az érzékszervemet. Tekintetem lassan vándorolt végig minden egyes falon, bútoron, képen és szobán. Sokkal nagyobb volt belülről, mint amekkorának tűnt kívülről.
- Na mit szólsz? - lépett mögém apa.
- Ez..gyönyörű! - feleltem álmélkodva.
Segített levenni a kabátomat, majd azt felakasztotta az ajtó melletti fogasra.
- Menj, nézd meg a szobádat!
- A szobámat? - néztem rá kérdőn.
- Igen. Volt egy vendégszoba az emeleten de amint megtudtam, hogy jössz, átalakítattam egy kicsit lányosabbá.
Volt bennem egy kis félelem, hogy apa a "lányosabb" alatt azt érti, hogy a falak rózsaszínek, és mindenhol plüssállatok meg mesekönyvek hevernek.
- Tetszeni fog. - kacsintott.
Halványan mosolyogva bólintottam egyet, majd elindultam felfelé a lépcsőn.
Izgatottam nyitottam be a szobámba, meglepettségem csak fokozódott. Egyáltalán nem volt rózsaszín, kifinomult volt és egyszerű. Tökéletes volt számomra.
- Imádom! - kiáltottam apának.
- Örülök, kicsim. - felelte elégedett hangon.
Elég későre járt már és az út is kimerített így úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni. Beálltam a zuhany alá, majd megnyitottam a vizet. Forró vízcseppek gördültek le a hátamon, én pedig lehunytam a szemeimet. Kibogóztam a hajamban lévő gumit, majd hagytam hogy a hajamat is átjárja a meleg víz. Körübelül húsz perc után elzártam a vizet, majd óvatosan lépkedtem el nedves talpaimmal a törülközőig. Gyorsan magam köré tekertem, majd kiballagtam a fürdőszobából és egyenesen a szekrényem felé vettem az irányt. Kivettem egy tiszta alsóneműt és egy pizsamát, majd felkaptam azokat.
- Kicsim! - szólított apa.
Elmosolyodtam a szó hallatán, majd kifelé vettem az irányt a szobámból.
- Igen? - ballagtam le a lépcsőn.
- Holnap egy megbeszélésre kell mennem, nem baj ha egyedül leszel pár óráig? - kérdezte kissé szomorkás hangon.
- Ne aggódj, megleszek. - mondtam egy nyugtató mosoly kíséretében.
- Ha bármi baj van azonnal hívj. - nézett mélyen a szemeimbe, tekintetében aggodalom csillogott.
- Nem lesz. - erősítettem meg.
- Rendben. - mosolyodott el, majd felpattant a kanapéről és nyomott egy puszit a homlokomra. - Most menj aludni, biztosan nagyon kimerült vagy.
Bólintottam egyet, majd visszaballagtam a szobámba. Amint befeküdtem az ágyamba, szinte azonnal álomba merültem.
YOU ARE READING
Night Changes - H.S.
Fanfiction„Téged sosem őrjít meg, hogy milyen gyorsan változnak az éjszakák?"