Night Changes - H.S.

11. fejezet

A gyomrom görcsbe rándult, akárhányszor Harryre terelődtek gondolataim. A furcsa érzés szinte már szétfeszítette elgyengült testemet, nyöszörögve dőltem el az ágyamon. Képtelen voltam bármit is csinálni, túlságosan lekötötte elmémet a korábban történt dolog.
Kétségbeesés járt át, mikor kopogtattak az ajtómon.
-Minden rendben?-szólalt meg apa az ajtó túloldaláról.
Óvatosan beljebb lépett, majd helyet foglalt az ágyam szélén.
-Igen.-magamra erőltettem egy apró hamiskás mosolyt.
-Már vagy két órája idebent vagy.-szemei aggodalommal teltek meg.
-Cs-csak fáradt vagyok.-próbáltam minél nyugodtabb hangon füllenteni.
-Értem.-bólintott egyet, majd lassan kisétált a szobából. Örömmel töltött el, hogy nem firtatatta tovább a dolgot. Ebben a pillanatban Harry lenne az utolsó, akiről beszélni szeretnék. Fejemet ráhajtottam párnámra, majd egy már jól ismert kellemes illat járta át légzőszerveimet. Kétség kívül Harry jellegzetes illata volt, felismertem. Tegnap velem aludt, így már világos miért éreztem. Szédülni kezdtem, a fejem fájdalmas lüktetésbe kezdett. Mélyen felsóhajtottam, majd erőtlenül feltápászkodtam kényelmes fekvőhelyemről. Már napok óta ki sem mozdultam otthonról, rám férne egy kis friss levegőt szívni. Elballagtam a fürdőszobába, hogy egy kicsit felvállalhatóbb külsőt varázsoljak magamnak. Hosszú rendezetlen loknijaimat egy copfba kötöttem fel, kék szemeimet szempillaspirállal emeltem ki. Visszamentem a szobámba, majd a táskám után kezdtem el keresgélni. Miután megleltem, gyorsan beledobtam a telefonomat, majd lelépkedtem a lépcsőn.
-Um, elmegyek levegőzni.-egy bizonytalan mosolyt villantottam apa felé.
-Ne gyere későn.-próbálgatta a szigorú apa szerepét.
Bólintottam egyet, majd kiléptem az ajtón. A szél gyengéden fújt, de nem volt hideg, csak kellemesen hűvös.
Az eget halvány, kék sötétség borította, a hold már fent világított a csillagok között. Kellemes volt végre újra érezni, a Londoni friss levegőt.
Egy árva lélek sem volt körülöttem, amit egy kissé ijesztőnek találtam.
Lassan sétálgattam az estében, csak követtem amerre a lábaim húztak. Figyelmemet felkeltette pár halványan pislákoló fény a messzeségben.
Aprókat lépegetve indultam el, miközben a tengerpart elvonta figyelmem és elbuktam valamiben.
Kibillentem az egyensúlyomból, majd egy hangos puffanással a földre zuhantam. Éles fájdalom nyilalt bele a jobb lábamba.
-Ez nem lehet igaz.-nyöszörögtem a bokámat fogva.
Ingatagul felálltam, majd nyögdécselve elsántikáltam a legközelebbi padhoz. Óvatosan leültem, megkönnyebülés járta át testemet, amit egy sóhajjal engedtem ki. Fagyos ujjaimmat ráhelyeztem a fájdalmas területetre, próbáltam csitítani a sajgást. Összerezzentem, mikor egy sötét alakot láttam felém közeledni.
-Beth?-hallottam egy mély rekedtes hangot.
Szaporábban kezdtem el venni a levegőt, a szívem vadul kezdett el verni.
-H-harry?-szólaltam meg remegő
hangon.
-Mit keresel itt ilyen későn?-morgott rám, zöld szemei sötétek voltak.
-Cs-csak levegőzni jöttem.-motyogtam halkan.
-Ilyenkor?-leült mellém a padra.
Egy aprót bólintottam, a földet kezdtem el pásztázni tekintetemmel.
Megugrottam mikor hatalmas tenyerét combomra helyezte. Lassan arrébb húzódtam, ezzel megakadályozva közeledését. Kérdőn nézett rám, de nem reagáltam.
Hosszú ujjait gyengéden próbálta összekulcsolni enyéimmel, de kezemet kicsúsztattam övéből.
-Megmondanád, mi a baj?-mordult fel hirtelen.
Ujjaimmat idegesen kezdtem el babrálni, fülem mögé tűrtem egy kilógó hajtincsemet. Megfogta államat, majd óvatosan elérte, hogy tekintetét enyémbe fúrhassa.
-É-én csak, szóval Joe mesélte hogy, t-te izé..-sóhajtottam egyet.
Még mindig fogta az államat, azóta sem megszakítva a szemkontaktust.
-H-hogy te kárt okoztál.. -hangom egyre jobban remegett- és komoly sérülései lettek.-lehajtottam fejemet.
Zöld szemei tele voltak aggodalommal, arcáról halvány sápadtság tükröződött.
-Megijesztelek?-kérdezte fájdalommal teli hangon.
Éles érzés hasított bele mellkasomba,
miközben arcát néztem.
-N-nem.-válaszoltam ingatagul.
-Sosem bántanálak.-suttogta.
Szavai megnyugtattak, szívem már nem vert olyan hevesen. Egy apró mosolyt küldtem felé, mely látszólag őt is megnyugtatta. Ujjaimmat felcsúsztattam hajába, majd játszadozni kezdtem göndör fürtejivel. Gödröcskéi halványan megjelentek tökéletes arcán.
-Mennünk kéne.-motyogta Harry miközben felállt, kezeit felém nyújtotta.
Elfogadtam az ajánlatot, majd felhúzott a padról. Ekkor jutott el tudomásomig, hogy a bokám még mindig rettenetesen fáj. A lábam elengedett, rohamosan a föld felé kezdtem el zuhanni. Harry megragadta a karom, majd testemet visszarántotta szorosan az övéhez.
-Ennyire levettelek volna a lábadról?-vigyorgott kajánul a megmentőm.
Kuncogni kezdtem, miközben szorosan kapaszkodtam belé.
Felkapott, majd menyasszonyi stílusban cipelni kezdett.
-Harry, erre semmi szükség.-nevettem fel lágyan.
-De, és a karjaim közt akarlak tudni.-vigyorgott pimaszul, miközben egy pillantra a szemeimbe nézett.
Ezúttal én fogtam meg állát, majd gyengéden felém fordítottam és megcsókoltam.