Brielle Scott élete egyszerű volt. Köszöni szépen nagyon jól meg van az apjával és legjobb barátnőjével, Claraval. Egészen addig a bizonyos pénteki buliig, amikor egy arrogáns seggfej ráborított egy pohár sört. Azon az estén mérgébe ledobta a jókisl...
A kanapén ültem Clara mellett és éppen azon nevettem, hogy Rhett megdobta egy szelet pizzával Tylert. Volt már bennünk egy üveg bor, de ez cseppet sem zavart, mert apa megdobott egy üzenettel, hogy ma is sokáig dolgozik, rendeljek valamit. Szóval itt kötöttünk ki. A filmre senki nem figyelt, hanem csak hangosan beszélgettünk és meséltünk mindenről, ami éppen eszünkbe jutott. A bortól egy kicsit oldottabb lett a hangulat, így egészen tabu témákat is érintettünk. Így tudtam meg, hogy Rhettnek nem volt önbizalma, bár ezt tizenhat éves korára kinőtte, vagy legalábbis nem mutatta. Megtudtam, hogy Tyler szokta vigasztalni azokat a lányokat, akik túlságosan belehabarodnak a barátjába mindössze egyetlen éjszaka után. Clara elszólta magát, hogy én nem szoktam pátyolgatni az ő partnereit, mire a fiúk hatalmas szemekkel néztek rá.
Egyszerűen csak beszélgettünk és jól éreztük magunkat, mint négy barát, akiknek nincsenek természetfeletti problémáik és teljesen normálisak.
A fiúk kilenckor mentek el, Clara pedig maradt éjszakára is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az elmúlt hónapban a kardforgatás mestere lettem.
Csak vicceltem.
Vagyis fogalmazzunk úgy, hogy már nem olyan idegen, hanem egész természetes érzés. Rengetek kék és zöld folt árán ugyan, de megtanultam, hogy hogyan ne magamban tegyek kárt, hanem inkább az ellenségemben. Ennek ellenére igazi fegyverrel még nem gyakoroltunk. Észrevettem hogy a testemen nyomokban a csont és bőr mellett izom is van. Hála apukám nyakigláb testalkatának sose voltam kövér, inkább olyan semmilyen. Nem mondom hogy se mellem, se seggem, de nem volt olyan, hogy azt bárki is észrevegye. Most már van egy kis formám, és jobban érzem magam a bőrömben.
Az edzéseket nagyrészt Rhettel csináltuk, mert a kardokhoz ő ért jobban és a sima fizikai edzések egyre ritkábbak lettek. A kapcsolatunk semmit nem változott, csak talán egy kicsit több a flörtölés és viccelődés. Clara és Tyler se változott semmit, ugyanúgy kerülgetik egymást.
A filmezős és beszélgetős délutánok is egyre gyakrabban voltak és így mi is egyre jobban megismertük egymást.
A látó képességemből semmit nem vettem észre. Se látomás, se árnyak. Még mindig meglepődtem, amikor megláttam egy tündért valamilyen hétköznapi szituációban, de ehhez is kezdtem hozzászokni.
A tanáccsal nem alakítottam ki közelebbi kapcsolatot, kicsit olyan érzésem volt, mintha a tanáraim lettek volna. Illedelmesen köszöntem ha találkoztunk, magázva beszéltünk egy pár szót, de ennyi. Clara szülei még mindig nem tudom miért nem állnak velem szóba, de úgy kezelnek, mint egy ismeretlen senkit. Először zavart, de rájöttem, hogy nekem attól nem lesz jobb ha ezen idegeskedek. Én is ilyen lettem irányukban. Amikor csak tehettem levegőnek néztem őket. Ha ők úgy, hát én is így.
Mondhatjuk azt, hogy megszoktam az új életemet. Ebben lehet, hogy közrejátszott apu is, mert tartottan az ígéretét több időt töltött itthon. Ha csak hetente egy délutánt is, de az pontosan eggyel volt több, mint az elmúlt évben s ennek én örültem a legjobban. A suliban is minden a szokásosan ment, a tanárok és a diákok már most kezdték a karácsonyi őrületet így december közepén, de ez normális. Ugye?
