Árnyak

Part 34

- Brielle Scott, fél nyolc van és még mindig alszol - kiabálta apu, mire felriadtam. A fejemet felemelve az órára pillantottam és megállapítottam, hogy tényleg annyi az idő, majd visszafeküdtem Rhett mellkasára.

Mikor az arcom ismét a fiú bőrét érintette több dolog is realizálódott bennem. Egy, Rhettel tegnap este eladhattunk. Kettő, apu így talált ránk. Három, nem csinálunk ugyan semmi olyat, ami miatt kellemetlen lenne a helyzet, de azért kellemesnek sem mondtam volna. Főleg így, hogy Rhetten nem volt felső. Pedig tisztán emlékeztem, hogy tegnap úgy kellett rákönyörögnöm miután nagy nehezen elszakadtunk egymástól, de ezek szerint nem sokáig volt rajta.

Hogy sose tudja magán tartani a ruháit...

- Tizenöt percetek van elkészülni - jelentette ki szigorúan apa, valószínűleg a tipikus apa arckifejezésével, amit akkor használ, amikor valami rosszat csinálok, de nincs szíve kiabálni velem vagy megbüntetni. Szóval minden alkalommal amikor valami olyat teszek, amit nem kéne.

A távolodó lépteket hallgatva felébredtem annyira, hogy felfogjam a helyzetünket és élvezzem egy kicsit. A kellemes meleg. Az ágy melege, az alattam lévő test melege, az ölelő karok melege. Tipikusan olyan ébredés volt, amit a végtelenségig elhúznál, és ahelyett, hogy felkelsz inkább csak a másik oldaladra fordulnál, hogy ne kelljen.

Rhett hasán levő kezem alatt lévő izmok és a lábaim közé gabalyodott lábai is megmozdultak. Kezei ugyan nem engedték el a derekamat, de én azért egy kicsit erősebben kapaszkodtam belé, nehogy elengedjen.

Félelmem alaptalan volt, mivel csak szembefordult velem, ezzel még közelebb vonva magához és nyomott egy puszit a homlokomra. A fejem alatt levő karja, ami máskor kardokat forgatva feszül meg, most a legkényelmesebb párna volt, miközben olyan közel húzott magához, hogy az orrom a kulcscsontjához ért. Éreztem az illatát. Nem valamilyen parfüm vagy tusfürdő illatát, hanem az övét.

Könyvekben sokszor olyan furcsán írnak le illatokat. Nem is az illatot jellemzik, hanem azt amire emlékezteti a főszereplőt. Például ha azt olvasom, hogy valakinek hó és fenyő illata van, nem fogom tudni, hogy az milyen. Vagy napfény és levendula. Esetleg füst és pézsma. A legtöbb esetben még asszociálni sem tudok semmire. Ez olyan dolog, amit érezni kell. És ha egyszer érzed, sose fogod elfelejteni.

Rhett illata az eső utáni erdőt jutatta eszembe. Az esőnek a városban is van az a jellegzetes illata, de kint a természetben sokkal intenzívebb, mert ott nem csak az esőt és a földet érzed, hanem más ezer apró illatot is, amit meg sem tudsz különböztetni, nemhogy beazonosítani, mégis együtt valami felejthetetlent alkotnak.

Miközben lehunyt szemmel, csendesen feküdtem a karjában egy gondolat fogalmazódott meg bennem.

Minden reggel így akarok ébredni.

Mármint nem arra gondoltam, hogy apu ránk ront, hogy elaludtunk, hanem hogy vele. A karjaiban. Biztonságos melegben. Ahol a sötétség nem félelmetes, hanem kellemes. Ahol hogyha túl sok lesz a csönd csak a mellkasára kell hajtanom a fejem hogy halljam a szíve életteli dobogását vagy az egyenletes légzését.

Ha rajtam múlt volna biztosan egész nap így maradunk, de Rhett óvatosan kimászott alólam, amit egy nemtetszést kifejező morgással a tudtára is adtam, majd hallottam mögötte a fürdő ajtaját csukódni. Nem mintha szükség lett volna zárt ajtókra.

Miután kijött, a ruhákkal való susogása volt a következő hang, amit hallottam, ugyanis a szememet még mindig nem nyitottam ki, majd a szekrényem ajtajának nyitódása.

- Hercegnő - térdelt le az agy mellé - kikészítettem a ruhádat és megyek csinálok reggelit, viszont ha ma még szeretnél eljutni suliba, akkor magadtól lezuhanyozol - miközben beszélt folyamatosan cirógatta az arcomat - Lent várlak, jó? - nyomott egy puszit az arcomra, mint aki menni készül, de nem tette. - Addig nem hagylak itt amíg nem válaszolsz, de jobb lenne ha el is indulnál, mert tényleg késő van.