Árnyak

Part 30

A nap hihetetlenül hamar eltelt és már az ebédlőben találtam magam Clara és Rhett társaságában. A fiú szokásához híven, ha most egyedül is ugyan, de egy tornádó erejével foglalta el a helyét. Mintha folyamatosan sietne, de hogy hova arról fogalmam sincs.

A lényeg, hogy levágódott mellém, majd egy gyors puszi után az arcomra már mondta is.

- Tyler teljesen kész van Abrahamtől - nevetett gúnyosan - Még mosdóba sem engedi el egyedül miután kétszer akart kiszökni mellőle. Hogy hova akart menni azt még nem derítettem ki, de rajta vagyok.

Rhett a kezét a székem háttámlájára tette, ujjaival a vállamat cirógatta, miközben egy hatalmasat harapott a kezében tartott szendvicsből. Én meg csak szemeztem a tányéromon lévő, kicsit égett sült csirkével és száraz krumplival.

- Megmondtam neki, hogyha viselkedjen - fújtatott Clara - Sőt még azt is mondtam neki, hogy valami jutalmat is kaphat, de ezek szerint még makacsabb, mint eddig volt.

- Nem szeretném tudni, mi lenne az a jutalom - jegyeztem meg halkan, mert gondoltam, hogy nem csokit akar neki adni, de a lány mégis meghallotta.

- Ne is, ehhez még kicsi vagy, Bri - kacsintott rám.

- Ohho, gondolod te azt, kedves Clara. A mi kis Brielle-ünk tud ám dolgokat - sandított rám Rhett, mire elpirultam - Főleg azok az ajkak, Istenem- sóhajtott, én pedig a kijelentésére félrenyeltem a falatot, ami éppen a számba volt. Még javában fuldokoltam, mikor Clara válaszolt.

- Hallgatlak - nevetett Clara a nyomoromon és az elhangzó információn egyszerre.

- Neeem - nyújtotta el a szót Rhett és megütögette a hátamat, mert még mindig könnybe lábadt szemmel köhögtem, majd a kezembe nyomott egy vizesüveget - Maradjunk annyiban, hogy én is imádom a száját, minden értelemben, és ő is imádja az enyémet - nézett rám ferdén megint, mire kis híján most meg a vizet nyeltem félre. Szerencsére sikerült komplikációk nélkül inni egy pár kortyot, amitől már a köhögésem is abbamaradt.

- Na, ez így egész szép megfogalmazás - értettem egyet végül, mert végül is igaza volt - és te is megkaptad, amit akartál - mutattam Clara felé.

- Jól van, jól van. Ennyi elég is volt - mondta mindentudó vigyorral az arcán, mint aki megtudott mindent, amit akart - Tudom, hogy megegyeztünk, de Rhett előtt nem szívesen beszélek erről.

- Mármint Tylerről? Mert akkor el kell, hogy szomorítsalak, de nem hiszem, hogy tudsz újat mondani - a fiú egész teste megrázkódott, gondolom azért, mert nem kiváncsi az ilyen dolgokra, mégis tudja őket.

- Öhm és honnan tudsz te ilyeneket? - kérdezte Clara megrökönyödve.

- Azon kívül, hogy a beszélgetéseinkből megtudom azt, amire kiváncsi vagyok, a többit pedig a hangokból szűröm le - vont vállat a fiú.

- Pontosan miket is hallasz? - érdeklődött kissé félve Clara.

- Igaz, hogy a szobáink nem egymás mellett vannak, de Tyler nem az a csöndes típus. És ha az egész házban síri csönd van, akkor majdnem mindent hallani lehet. Legalábbis az emeleten biztos. Bár az utóbbi időben ritkábban hallottam őt, vagy bármelyik partnerét - jegyezte meg a végén elgondolkodva.

- Mit jelent az, hogy az utóbbi időben? - hangzott a lány következő kérdése.

- Két három hónap - vont vállat Rhett.

Clara először elfehéredett, aztán elpirult. Ezek szerint Rhett nem egyszer hallotta őket. Clara reakciójából Rhettnek is leesett.

- Nem mondod komolyan, hogy az te voltál - nézett rá a fiú leesett állal.