Árnyak

Part 10

Oké, ez letaglózott. Elfehéredve szoborrá dermedtem. Nem álltam még készen semmire. Kétségbeesett voltam és ideges. Ahogy láttam, Rhett sem volt jobb állapotban, bár nem értettem, hogy ő miért van kiakadva. Nem neki kell hétfőn, ami mellesleg a nyakunkon van egy egész közösségnyi ember előtt előadni, hogy minden a legnagyobb rendben, teljesen tisztában van mindennel és még ezeken kívül megtesz minden tőle telhetőt egy olyan világért, amit alig pár hete ismer és olyan emberekért, akiket még soha életében nem látott.  Ráadásul hétfő előtt még van egy hétvége is, ami megfelelő idő arra, hogy végigagyaljam.  Amúgy se szívesen állnék ki emberek elé, de ők még csak nem is emberek. Ebbe belegondolva még idegesebb és frusztráltabb lettem.

Egyedül Tyler nem nézett ki úgy, mint aki menten elájul, vagy szétver valamit. Ügyesen átterelt minket az edzőterembe, anélkül, hogy én bármit is észrevettem volna. Rhettet pedig szerintem nem igazán érdekelte, hogy hol akad ki.

-Oké, nyugodjunk le egy pillanatra. Bri, jól vagy? Kicsit elsápadtál. Ugye nem fogsz elájulni?-kérdezte aggódva, mire csak megráztam a fejem, mert hang nem jött ki a számon-Huh, jól van. Rhett, te meg ha lehet a zsákot verd-utasított, és Rhett valóban olyat, vert a zsákra, hogy azt hittem leszakad, de egy jó percnyi himbálózás után, nyekeregve ugyan, de a helyén maradt.

-Na, szóval-folytatta-Gondolj bele, Bri. Előbb, vagy utóbb úgyis túl kellett volna essél ezen. Nem azért mondom, hogy még jobban izgulj, de már attól a naptól fogva voltak pletykát, hogy Rhett egy ájult lánnyal a karjában jött haza. Senki nem tudta ki vagy, hogy miért vagy itt, így azt tették, mint bármelyik normális ember. Elkezdtek találgatni. A legtöbben először Rhett egy szokásos kurvájának hittek. Bocs haver-tette hozzá Rhettre nézve, akinek a gondolatai egészen máshol jártak-aztán, mikor egyre többet láttak idejönni, leesett nekik, hogy vagy itt komoly a dolog, vagy közöd nincs hozzá. Itt kezdtek érdekessé válni a dolgok, mert ha nem vele vagy akkor, mégis kivel, és mit keresel itt? Mielőtt megkérdezed, fogalmam sincs, hogy honnan tudták, hogy majdnem minden nap itt vagy, de egy dolgot elárulhatok. Itt még a falnak is füle, úgyhogy csak óvatosan.

Végiggondoltam, amit mondott, és igaza volt. Viszont és akkor is azon a véleményen voltam, hogy ha eddig tudtak várni, akkor még egy kis idő mit számít? Különben is nem arról volt szó, hogy először még befejezzük a kiképzésem?

Nem sokat tudtam ezen agyalni, mert Rhett ekkor úgy döntött, hogy ránk zúdítja az összes sérelmét... az anyjáról.

-Nem igaz, hogy egyszer kérek tőle valamit, ráadásul nem is magam miatt, erre még ezt se képes megtenni. Hiába pofázok neki bármiről, hogy megjavultam, meg hogy két hónapja tiszta vagyok, nem érdekli. Soha semmi nem érdekli, kivéve ha köze van a "család hírnevéhez"-eddig csak fel-alá járkált, most pedig egy nagyot ütött a zsákba-Hiába esek haza ötkor mocsok részegen, ha senki nem lát még csak le se szar. Viszont abban a pillanatban, ha egy kicsit is ittas vagyok és valaki meglát a sárga földig lehord-újabb ütés. Kíváncsi vagyok meddig bírja. Mármint a zsák. Rhettet elnézve egy hétig éjjel-nappal tudná ütni, annyi indulat van benne. Tartása feszes, arcán tisztán látszik a düh. -Ha meg be voltam állva és volt itt valaki be se engedett. Nem azért küldött elvonóra,hogy jobban legyek, hanem hogy a világnak megmutassa milyen jó anya-még egy ütés, és a zsákot tartó rúd roppant egy keserveset-hát kurvára nem. Mellesleg még csak nem is volt semmi bajom. Néha szívtam, de durvább drogokat csak kipróbáltam, csak ő általában akkor látott mikor hajnalban nagy nehezen hazavánszorogtam, és akkor ő már ment dolgozni. Mivel mindig így látott neki az jött le, hogy egy lecsúszott drogos vagyok-újabb ütés-Ha mindenből megbuknék, akkor is neki csak annyi jönne át, hogy szégyent hoztam a családra és a nevemre. Kérdezd meg, hogy mikor kérdezte meg utoljára, hogy hogy vagyok-nézett rám-vagy hogy hogy megy a suli?-még egyszer beleütött a zsákba, ami hangos nyikorgással adta a tudtára hogy nem sok van már hátra-Kibaszottul nem emlékszem. Mindig csak parancsot ad, vagy beszámolót kér. A "hogy vagy fiam?" helyett mindig csak "sikerült elintézni?". Nem egy munkása vagy takarítója vagyok a kurva életbe, hanem a fia-egy utolsó ütés és a zsákot tartó rúd megadta magát, és csörömpölve esett a földre. Esküdni mertem volna, hogy Tyler azt motyogta, hogy direkt azért mondtam a zsákot, mert azt arra találták ki, hogy üssék. Ezek szerint nem tündéreknek tervezték.