Brielle Scott élete egyszerű volt. Köszöni szépen nagyon jól meg van az apjával és legjobb barátnőjével, Claraval. Egészen addig a bizonyos pénteki buliig, amikor egy arrogáns seggfej ráborított egy pohár sört. Azon az estén mérgébe ledobta a jókisl...
Biztos voltam abban, hogy a mai nap a sors büntetése. Nem elég, hogy reggel beleegyeztem, hogy elmegyek valami buliba-ismét- de most itt állok, pontosabban fekszek az iskola lépcsője előtt, amin az imént gurultam le.
Épp a vidáman mentem volna haza Clarával az oldalamon, mikor a folyosón mellénk csapódott Rhett és Tyler. Tegnap már Tyler is Rhettel tartott mindenhova így a nevét is megtudtam. Annyira lekötött,hogy Rhettet kérjem számon, hogy miért koslat egész héten utánam, mikor kiértünk az épületből. Negyedik éve járok ebbe az iskolába, szóval ismernem kellene kívül- belül a gyönyörű téglaépületet. A hatalmas ablakait, a boltíves kaput, a pepita kővel kirakott folyosókat, amik régi hangulatot adnak az iskolának. Természetesen azt a tíz fok lépcsőt is és az azt megelőző három lépésnyi helyet is, ami elválasztja a bejáratot a lépcsőtől. De a csodálatos Brielle Scott annyira el volt foglalva a vad gesztikulálással és azzal, hogy mit mond, hogy észre se vette, hogy vészesen közeledik a lécső szóval csak ment, amíg már nem egyenes talaj volt a lába a alatt. Jellemző. Ki más lenne az a szerencsétlen aki a fél iskola előtt zuhan le a lépcsőn, mint én? Ráadásul egy szegény elsőst is meglöktem miközben a vaskorlát után nyúltam és ő is majdnem elesett. De vele senki nem foglalkozott csak velem, ahogy a földön fekszek. Clara, Tyler és Rhett is a lépcső tetején álltak és egy pillanatra senki nem mozdult és mindenki csendben maradt, csak az én zihálásomat lehetett hallani. Rhett kapcsolt először és sietett le a döbbent tömeg mellet és segített fel.
-Hercegnő, te állandóan össze akarod magad törni, remélem nem így akarsz megszabadulni tőlem- szidott meg és próbált komoly maradni de láttam a szája sarkában bujkáló mosolyt. Azokon a gyönyörűen ívelt cseresznyeszínű ajkakon bujkáló mosolyt. Ez csak egyre szélesedett, ahogy a hónom alá nyúlva talpra állított. Ekkorra már a tömeg is felocsúdott, néhányan kuncogtak, voltak akik egyenesen fuldokoltak a röhögéstől és voltak akik egy egyszerű vállvonás után mentek a dolgukra. Valahogy ők voltak a a kedvenceim, de én se bírtam sokáig kitört belőlem a nevetés. Mire Clara és Tyler is leért már Rhett is kétrét görnyedt a nevetéstől.
-Csak a lépcsőről estem le, ha meg akarnák szabadulni a harmadikról ugranék ki-nyugtattam meg nevetve, és rácsaptam a mellkasára. Igen, még mindig kemény.
Nem lehet,hogy hozzáérek és máris csak körülötte járnak a gondolataim!
-Úr Isten Bri! Jól vagy? Fáj valamid?-aggodalmaskodott Clara.
-Most hogy így mondod a könyököm és itt fáj-mutattam a fenekem oldalára, amire estem. Mikor megláttam Rhett arckifejezését tudtam, hogy inkább nem kellett volna elmondanom.
-Ha gondolod szívesen bekenem és megmasszírozom-a lehető legcsábosabb mosolyával nézett rám és felhúzta a szemöldökét. Felemelte a kezét hogy a derekam köré tegye, de még időben egy ügyes mozdulattal arrébb csúsztam.
-Köszi, majd átgondolom-mondtam tárgyilagos hangon.
-Tényleg?-csillant fel a szeme.
-Nem, te hülye-mondtam és vihogva karon ragadtam Clarát-Nos bocsássatok meg, de mennünk kell-és ezzel el is indultunk a buszhoz.
Clara az egész úton arról áradozott, hogy szerinte mennyire oda van értem Rhett és hogy hagynom kellene neki hogy megmasszírozza a fenekem. Bevallom, csak egy pillanatra gondoltam bele milyen lenne a kezeit magamon érezni és még a hideg is kirázott.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
