Árnyak

Part 9

Elég kínos volt, amikor Tyler közölte, hogy akkor ő most el szeretné rabolni a barátnőmet. Egy pillanatra meglepődtem, de megnyugtatott, hogy csak akkor, ha erre engedélyt kap. Fel volt háborodva, hogy miféle úriembernek nézzük. Erre inkább nem feleltünk semmit, hanem felpattantam Rhett mögé, nem törődve a szinte a lelkemig ható pillantásokkal, amiket kedves iskolás társaimtól kaptunk. Vagyis inkább kaptam.

Egész úton azon gondolkoztam, hogy konkrétan megszerettem ezt a motorozást, és megértem, hogy Rhett miért szereti. A szabadságérzés, mikor csak száguldunk és azt érzem, hogy a világ végéig el tudnék így menni. Lehet, hogy csak Rhett miatt érzem magam így, de nem hiszem, mert ilyenkor arra is elfelejtek figyelni, hogy a kezem a helyén maradjon. Nem. Azt hiszem csak a száguldás önmagában ekkora hatással van rám és Rhett csak ráadás. Bárki ülhetne előttem.

Míg én a gondolataimba merültem meg is érkeztünk. Egymás mellett mentünk be a házba, pontosabban a konyhába. Mialatt én kézmosás után nekiálltam a kajának, Rhett kényelmesen elhelyezkedett az egyik széken és hatalmas szemekkel figyelt.

Na nem, ilyet nem játszunk...

-Ha már itt vagy segíthetsz is-mondtam neki.-Abban az alsó szekrényben találsz krumplit, abban a fiókban pedig kést, pucold meg légyszíves-utasítottam, miközben össze-vissza mutogattam a konyhában. Egy nagy konyhakéssel kezembe. Nem tudom, hogy emiatt, vagy más miatt, de tette amit kértem.

-Oké Hercegnő, és tál merre van?-fordult körbe a tengelye körül. Csak rámutattam a megfelelő szekrényre és folytattam, amit elkezdtem.

Mire végeztem és a husi szépen pihent a tepsiben Rhett csak a krumpli felével végzett. Eddig nem is néztem, hogy mit csinál, most pedig nem tudtam megállni kuncogás nélkül. Amilyen jól bánt a fegyverekkel, olyan rosszul állt a kezében az a kis kés.

-Figyelj csak, lehet így egyszerűbb lenne-kivettem a kezéből és megmutattam hogy kellett volna csinálni. Mikor adtam volna vissza neki, egyszerűen nem vette el, hanem duzzogava leült az asztalhoz és folytatta a bámulásomat.

-Hercegnő, nem tudom miféle szakácsnak nézel, de nekem ez nem megy-hisztizett, ami méginkább kuncogásra késztetett.-Azt hiszem maradok annál, hogy nézlek.

-Rhett, ez csak egy krumpli-mondtam neki, de hiába, bevágta a durcit és nem volt hajlandó segíteni.

Fél órával később, mikor már kész volt a kaja így szóltam:

-Felmegyek átöltözni, te meg maradj itt. Egy perc és jövök-ezzel el is indultam felfelé.

Rhettel a nyomomban.

-Hallod? Mondom maradj ott. Öltözni megyek- magyaráztam visszafordulva a lépcsőn állva. Kísértetiesen hasonlított a helyzet, ahhoz, mint mikor először találkoztunk és én leöntöttem. Neki is ez járhatott a fejében, mert nem válaszolt azonnal.

-Igen, hallottam, Hercegnő, de nem akarok egyedül lenni lent, amíg te majd órákig válogatod, hogy mit vegyél fel-mondta.

-Na, álljon meg a menet. Ha egy perc alatt megtalálom, amit felveszek, veszel nekem egy hamburgert a Harleqiun-ben. De ha nem találom, akkor... nem tudom.-mondtam neki, mert már tudtam, hogy mit veszek fel és hol van. Egyszer rendeltem egy pár edzős nadrágot, ami igazából inkább leggings. Ez abban az időszakban volt, amikor elhatároztam, hogy márpedig én mozogni fogok. Gondolom mondanom sem kell, hogy végül nem arra használtam. Ennek ellenére nem csak porosodott a szekrényemben, mert rájöttem hogy nagyon kényelmes, így itthoni gatyának tökéletes.

-Hercegnő, nekem lennének ötleteim. Legyen az, hogy lehet egy kivánságom-mondta vigyorogva.

-Mi vagyok én dzsinn?-kérdeztem.-Jó, legyen-hagytam rá mielőtt válaszolhatott volna, és a győztesek nyugalmával folytattam az utam felfelé a lépcsőn.