Árnyak

Part 4

Meleg van. Már nem fázok.

Egy párnákkal teli, kényelmes, meleg ágyban fekszek.

Borzasztóan fáj a fejem.

Ezek voltak az első gondolataim ébredés után. És persze az, hogy fogalmam sincs hol vagyok.

Hirtelen felültem. Nem kellett volna, mivel a hirtelen mozdulattól elszédültem és majdnem visszahanyatlottam a párnára.Ez két okból sem sikerült, egy: sikerült legyőznöm az émelygést, kettő: erős karok fogtak meg. Eddig fel se tűnt hogy van valaki a szobában. Sőt, a szobát se néztem meg. Azonban ha akartam se tudtam volna körülnézni, mert Rhett aggódó arca kitöltötte a látóteremet. Valami erőt éreztem, ami az egész szobát betöltötte, de nem tudtam megmagyarázni, hogy milyet és miből jön. Minden nemű gondolkodáshoz korán volt.

Miért aggódik mindig?

Nem szóltam egy szót se csak néztem az arcát és az egész lényét. Amikor elnéztem mellette megakadt a szemem a fülein. Hosszúkás fülein, aminek vége elveszett a hajában, amire ráfért volna már egy vágás. Akkor visszanéztem az arcára. Valami természetfeletti szépség mindig sütött róla, de most valahogy sokkal szembetűnőbb volt. Nem tudtam mit gondoljak. Félnem kellene tőle csak mert nem emberi? Azok után, ahogy tegnap végzett azzal a lénnyel, minden bizonnyal tartanom kellene tőle. Valahogy mégsem félelmet éreztem ha ránéztem, hanem csak kíváncsi voltam. Arra, hogy ki és mi ő? Persze egy kis tartás volt bennem, de betudtam a tegnap este utóhatásának.

-Brielle?-szólított meg. Hangja visszarántott a valóságba és lesütöttem a szemeim, mert amíg gondolkodtam fel se tűnt, hogy végig őt bámultam.-Jól vagy?

Visszanéztem rá. Nem tudtam megszokni, hogy valahogy más lett. Nem volt semmi külső jele csak másnak éreztem.

-Nem tudom-nyögtem ki. Tényleg nem tudtam. Azt éreztem, hogy semmit nem tudok és ez kezdett zavarni.

-Mi lenne ha elmennél tusolni, addig én hozok neked ruhát, aztán beszélgetnénk?-kérdezte kedvesen és elengedte a karom. Helyette a combomra tette a kezét és várta a válaszomat.

Ekkor néztem szét először a szobában. Nem sok berendezése volt. A hatalmas ágy, amiben én feküdtem a tágas szoba egyik halványkék falának közepén volt. Az ágytól jobbra egy hatalmas fehér ruhásszekrény állt. Az ággyal szembe egy régi fa íróasztal állt egy hatalmas ablak alatt, amin keresztül láttam a napfelkeltét. Ahogy az ég alja a piros, a narancs és a rózsaszín összes árnyalatában játszik, míg végül megjelenik a kék is hogy együtt kússzanak fel minél magasabbra. Ismerős épületek felett kelt fel a nap. Ekkor jutott eszembe, hogy még mindig nem tudom hol vagyok. A másik falon egy fehér ajtó nyílt, gyanítottam, hogy a fürdőszobába.

-Hol vagyunk?-kérdeztem és visszanéztem rá.

-A Rend házában-közölte, mintha nekem tudnom kéne, hogy mi az a Rend, és hol van a háza. Nem tudtam elkezdeni a következő kérdésemet, mert megelőzött.-Fürödj le és utána mindent elmondok.

Tudtam, hogy addig semmit sem fog mondani, pedig ahogy egyre éberebb lettem nőtt bennem a zavar, hogy nem tudok semmit. A kezdeti zavart pedig kezdte felváltani a harag, hogy én semmit nem tudok, ő pedig mindent és mégsem mondja el.

-Rendben-egyeztem bele.

-Oké, a fürdőben találsz törölközőt és mindent ami kell-mondta. Kitakaróztam és fel akartam állni, de megfogta a kezemet.

-Lassan-mondta és segített felállni és bekísért a fürdőbe. Kellett is, mivel alig álltam a lábamon.

A fürdő hatalmas volt és fehér. A szemközti sarokban egy fürdőkád állt mellette egy kis mosdó és mellettem egy akkora zuhanyzó, hogy ketten is kényelmesen elférnek benne.