•Sorsfordító utazás•✈

1. rész

Zora Lewis-nak hívnak, 20 éves pszichológiai tanhallgató vagyok. Magyarországon születtem, de a szüleim válásakor édesanyámmal Amerikába költöztünk. A húgom, Amelia, aki mindössze 10 éves, édesapámmal költözött Londonba. Szép kis életmódváltás. Szimplán elidegenedtek egymástól a szüleim, és mint; A két Lottiban, azzal a különbséggel, hogy mi nem vagyunk ikrek a hugival, választottak és magukkal vittek. Ezért mái napig van egy kis tüske bennem feléjük, de hát mit tehetek ellene? Nem sokat. Nagyon hiányzik Amelia és apu is. Mikor kicsi volt Lia sokat gondoskodtam róla még Magyarországon. Napi szinten tartom vele a kapcsolatot, de ez nem olyan, mintha egy háztartásban élnénk.

Általában úgy néz ki egy évem, tekintettel a hatalmas távolságra, az egyetemre, anyára meg apára, hogy nagyon sokat utazom. Inkább nem is azt a szót használnám, hogy utazom, hanem azt, hogy ingázok. New York-London, majd visszafelé fordítva. Az ünnepeket évente cserélődve töltöm a szüleimmel. Jelelnleg úgy alakult, hogy az idei téli szünetre én megyek apuékhoz Londonba.

Még mielőtt lelkiismeretfurdallást keltenék magamban, mégegyszer tudatosítom a kis agyamnak, hogy anya a barátnőivel fog karácsonyozni.

Mondanom sem kell, hogy nagyon bánt a dolog, hogy itt kell hagynom anyut, de a szabály az szabály. Én alapítottam, és eddig mindig betartottam, most sem szegem meg. Persze kivételek mindig vannak, de jelenleg nem voltam beteg vagy hasonlók, így kötelességemnek éreztem, hogy menjek.

- Elkezdtél már készülődni Zora?- nyitott be a szobámba anya.

- Igen, már bepakoltam. Még el kell ugranom a boltba egy kis kiszerelésű samponért és meg is vagyok.- néztem rá a listámra. Már minden ki volt pipálva, csak a kisméretű sampon nem. Ugye a repülőkre nem lehet felvinni a nagytubusost. Pechemre pont nem volt tartalékom itthon.

- Rendben, ha szeretnéd elmehetünk most venni.-ajánlotta fel kedvesen.

- Okés, öltözök és mehetünk.- mondtam. Anya is kiment a szobámból öltözködni, így nekiláttam én is. Tekintettel arra, hogy Decemberben hideg van, próbáltam rétegesen öltözködni. Felvettem a szürke színű garbómat, egy fekete farmert. Gyors feltettem magamra egy kis sminket, ami egy gyors alapozásból, kontúrból szempillaspirálból és egy a barna hajszínemhez passzoló barnásabb rúzsból állt és kész is voltam. Nyakamra tekertem a bordó kötött sálamat, egy szintén hozzápaszzoló bordó bakancsot vettem fel és indulásra kész voltam. Kb 2 percet kellett várnom és anyu is kész volt.

Indultunk is a sampon kereső túrára.

• • •

Ahogy az szokás szokott lenni, az anya-lánya vásárlásoknál, mindent vettünk, csak azt nem amiért elindultunk. Úgy voltam vele, hogy majd Londonban veszek egyet, addig meg az itthonival megmosom a hajam. Mondjuk erre gondolhattam volna hamarabb is, de már lényegtelen. Vettünk sok sok édességet, étel alapanyagot, alkoholt.. tekintettel anya barátnőire, meg a Szilveszterre. Igen, majd csak jövőre jövök vissza, mert a Hálaadást kihagytam apuéknál, mert akkor voltak pont a vizsgáim. A vizsgák is a kivételes esetekhez tartoznak. A szabályaim szerint pedig, a kihagyott ünepeket, be kell pótolni. Bármennyire is mardos a lelkiismeretem.

- Zora, minden rendben? - nézett rám anyu mosolyogva. Gondolom az ezelőtti poénomon somolygott még mindig, amit a postásról mondtam. Ugye pszichológia szakos vagyok. Tehát olvasok az emberekben. Nagyjából. Ez olyan hatodik érzék nálam. A mellettünk lévő háznál beszélgettek. Megmondtam előre, csak abból a testarttásból, hogy mikor fogja kibökni végre amit akar a nőnek, plusz még azt is kitaláltam, hogy mit. Anyu ezeken remekül szokott szórakozni.

- Persze, persze - mentegetőztem - Csak ajj, nem akarlak egyedül hagyni.. - mondtam ki végül, ami egész nap bántott. Egyből megenyhülve nézett rám.