•Sorsfordító utazás•✈

23. rész

Leparkoltunk a nagy épülethez tartozó parkolóba, majd egy kicsit a már leállított autóban maradtunk.

- Ha most ezen az ajtón én kilépek, akkor nincs visszaút. Mától kezdve, pontosabban az interjú szerűség után én is ismert leszek. - mondtam leginkább magamnak biztatásul. Harry bal kezével megfogta az arcomat, hogy maga felé fordítva tudja nekem mondani amit szeretne.

- Ha szeretnéd elmehetünk. Viszont akkor velem is kiszúrnál, de elviselném, ha megíjedtél vagy ilyesmi. - mondta nekem kedvesen.
Persze, majd hagyni fogom, hogy elvigye helyettem a 'balhét' a hülyeségem miatt. Megmakacsoltam magam, majd Harryre felnéztem.

- Biztos, hogy nem viszed el egyedül a dolgokat, csak azért mert beszari vagyok. Menjünk be, biztosítsunk mindenkit arról, hogy mi nem csak egy újabb felhypeolt páros vagyunk. Én meg nem csak egy lány vagyok az életedben a sok közül. - mondtam. Elég magabiztosnak éreztem magamat a beszédem után, és annak is hathatott, mert Harry felnevetett, majd megcsókolt.

- Ez a beszéd Zora. Odamegyünk, válaszolunk, aztán jövünk. - mondta, majd kivette az autó kulcsát a helyéről és kiszáltunk a kocsiból.
Felnéztem az épületre csupán egy pillanatra, mert nem akartam visszaülni az autóba, hogy a-a köszi, nem kérek belőle. Vettem egy nagy levegőt, majd a mellém lépő Harryre néztem. Felém nyújtotta a kezét, mire elfogadtam azt és fellépcsőztünk a bejárathoz. Mielőtt beléptünk volna egymásra néztünk, megszorítottuk kezeinket, majd beléptünk a hatalmas fa ajtón.

- Jó napot! Az interjúra jött.. - köszönt Harry, de félbeszakította egy kisebb mikrofonnal a fején lévő kopasz férfi.

- Jó napot! Igen tudjuk. Harry Styles és Zora Lewis. A 118as terembe kell mennetek. Az első emeleten található, közvetlen a lépcsőházból kijövet. Sajnáljuk, de a liftünk a múlt héten felmondta a szolgálatot, ha követnek megmutatom merre van a lépcsőház. - hadarta nekünk a férfi, majd elindult feltehetően a lépcsőház irányába, így mi is követtük.

- Ahogy említettem, 118as terem, közvetlen a lépcsőházból kijövet. Köszönjük, hogy hozzánk jöttek. Megtiszteltetés! - hadarta még mindig, majd a headsetébe szólt, hogy megérkeztek a vendégek, azaz mi. Mosolyogva megköszöntük a segítséget, majd kettesével lépcsőztünk felfelé. Az első emeletnél kiléptünk az ablaktalan térből, majd egy sokkal barátságosabb környezethez értünk. Egy nagy barna folyosó látványa fogadott minket tele ablakokkal, ami a belső udvarra nézett. Jobb oldalt volt a 118as terem, így benyitottunk. Teljsesen másmilyen látványra számítottam. Egy hatalmas kanapé és vele szemben egy ugyan olyan színű egyszemélyes fotel fogadott minket rengeteg színes párnával a terem hátuljában. A háttér úgy volt berendezve, mintha csak egy hotelszobából filmeznének majd minket. Persze ez a látvány a millió kamerák, fények és mikrofon állványok mögül tárult elénk. Mikor beléptünk volt pár ember benn, akik nagyon izgatottak voltak, mikor megláttak minket. Letettük a kabátainkat a fogasra, közvetlen az ajtó mellé, majd bentebb mentünk.

- Sziasztok! Betty Walker vagyok, én leszek az interjúvolótok. Örülök, hogy személyesen is találkozhatunk. - köszöntött kedvesen minket, mikor a kanapéhoz értünk. Harry elment a stáb többi tagjával kezet fogni, míg én leültem és szoktam a helyzetet. Mosolyogtam, hogy milyen rendes már, hogy mindenkivel kezet fog a teremben. Nem tartott sokáig, mivel cirka nyolc ember tartózkodott benn.
- Szia Betty, Zora Lewis vagyok! - nyújtottam neki a kezemet, miután ő is visszajött egy gyors mikrofon igazításról.

- Nagyon aranyos vagy Zora és milyen különleges és igen ritka neved van. - mosolygott rám, mire én is csak mosolyogtam. Ekkorra érkezett meg mellém Harry is, majd felállt, mert még Bettyvel nem fogott kezet.