•Sorsfordító utazás•✈

2. rész

... A mozdulata után már biztos lehettem a teóriámban. Harry Styles mellett fogok utazni Londonba.

Ekkor 2 lehetőségem volt. Vagy beadom azt, hogy ismerem, és nagyon rég óta imádom a munkáját, meg magát őt is, vagy adom a hülyét hogy nem ismerem és beégek. Nos én a harmadik opciót választottam, amit mindjárt láthattok.

-Zora vagyok- nyújtottam neki a kezemet- ha már 12 órát mellettem kell ülnöd, és a cuccaimat sem vetted észre, akkor legalább a nevemet tudd- mosolyogtam közben rá.

-Harry vagyok- fogadta el a kezemet, majd megrázta azt és végig a szemembe nézett. Éreztem, hogy az elkövetkezendő perceken fog múlni a 12 órás utunk hogyanja. Szerintem reakciót keresett, hogy ismerem e vagy nem, tiszta lappal indulhat e vagy sem. És ekkor megfogadtam még valamit.

-Őszinte leszek veled.-kezdtem bele, mire csak újra rámemelte a tekintetét és kíváncsian nézett rám.
- Ismerem a munkásságod, nagyon szeretem a zenéidet, de nem fogok elkezdeni fan girlöset játszani, hiszen valószínű, hogy nem véletlen jöttél egy korosztályodtól eltérő repülőre- mosolyogtam rá. Majd ki ugrottam a bőrömből reakciójára várva.

-Értékelem, hogy őszinte vagy velem. Tényleg köszönöm- pillantott rám hálásan.

-Igen, nem véletlen nem mentem másik géppel Londonba, jól látod- nevetett fel a hozzászólásomon, nekem meg egy nagy kő esett le a szívemről, hogy ennyire közvetlenül kezeli a helyzetet.

- Hogy bírod?- kérdeztem kedvesen, mert amúgy is érdekellt, hogy hogy lehet egy ilyen tömegszeretetet elviselni.

-Igazából szeretem, hogy felismernek, meg hogy elismernek. De tudod, van egy egészséges határ, amit nem nagyon szeretek ha átlépnek. Már megszoktam, hogy ha meglátnak akkor sírva fakadnak, vagy sikítógörcs tör rájuk, de még mindig fura, annyi év után is. - mondta nekem őszintén.

-Ezért is külön köszönöm, hogy az ismertségem ellenére ennyire közvetlen és barátságos vagy velem- nézett a szemembe.

- Nem akartam bunkó lenni, hogy nem ismerlek, hisz igen.- mosolyogtam rá.

- Köszönöm- mosolygott vissza rám. Majd hirtelen eszembe jutott valami.

Lenyúltam a táskámhoz ami a lábam alatt volt.

- Sós mogyoró, kérsz?- kérdeztem felé tartva a zacskót, amit a 20perces várakozás alatt vettem.

-Ühüm, kérek. Nem volt időm venni kaját, majdnem elkéstem..- vett ki 2 szemet. Ekkor ránéztem és elnevettem magam az utólsó mondatán.

- Na nem mondod hogy késtél?-néztem rá nevetve, majd ő is realizálta a szitut.

És ekkor történt meg az, hogy én elnyomtam a fangirl énemet, azért, hogy neki legyen egy olyan 12 órája, amikor 1 emberen kívül a többi 60 nem ismeri.

▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪

11 óra Londonig

-És milyen filmeket szeretsz?- kérdeztem kíváncsian Harrytől felé fordulva.

-Inkább a romantikusakat. Az örök kedvenc a Titanic és a kedvenc sorozat pedig a Notebook marad.- válaszolta lelkesen.
Én végig csendben figyeltem és vártam, hogy mikor esik le neki. Mikor már 5 másodperce befejezte, rám nézett a gyönyörű szemeivel, majd ezt mondta;

- Jaa, aha, hogy ezt te már tudtad, csak azért kérdezted, hogy ne legyen ciki. Értem én, aranyos- mosolygott rám. Én meg tovább faggattam.