•Sorsfordító utazás•✈

8. rész

...-Zora, én...-mondta, majd mielőtt kimondta volna, olyat tett, amiből már tudtam, hogy mi lesz a mondatának a másik fele.

A takaró alatt megkereste az összekulcsolt kezeimet, majd kihámozta azt. Megfogta a hozzá közelebb lévő kezemet, majd összekulcsolta ujjainkat.

-Én is megszerettelek. Imádom, ha veled vagyok. Az elmúlt 24 óra annyira intenzív volt, hogy egy spontán koncerten sem ért még ennyi meglepetés.- nézett végig a  szemeimbe.- Zora, én is szeretlek. És köszönöm, hogy te is így érzel. Tudom, hogy korai ezt még kimondani, ezért is külön értékelem a bátorságod. Direkt a korai időzítés miatt nem mondtam neked még el..- mondta. Nekem több sem kellett. A közös takarónknak köszönhetően eléggé közel kerültünk, de hát na. Ugye félig ülő pozícióba voltunk. Én meg csak úgy, a boldogságtól vezérelve lovagló ülésbe Harryre ültem. Mondanom sem kell, éreztem mindent, amit csak lehetett, és nem csak az érzelmek miatt, hanem khm.. bizonyos heyeken is. Sikerült meglepnem Harryt, de a reflexeinek köszönhetően egyből megfogta a derekam, hogy eszem ágában se legyen, hogy elmenjek. Azzal, hogy Harryn ültem, szemmagasságba kerültem vele. Majd mosolyogva még mindig a szemeimbe nézve ezt mondta.

-Legutóbb, mikor ilyen szituációban voltunk arra kért hölgyem, hogy egy szót sem szólhatok. Ez a mostani szitura is vonatkozik, vagy..- mondta, miközben egyre közelebb hajolt a számhoz, de nem csókolt meg egyből hanem megvárta a reakciómat. Mondanom sem kell, hogy nem nagyon kaptam levegőt, de úgy voltam vele, ha elájulok, akkor már előtte legalább megcsókolhatnám.

-Most sem beszélhetsz, de most nem azért mert nem fogom megengedni, hanem mert nem fogom hagyni.- mondtam, majd az ajkaimat az övére helyeztem. A kezeim autómatikusan a nyaka köré fonódtak. Elkezdtem a haját túrva csókolni. Majd kicsattantam a boldogságtól. A kezei fel le jártak a derekam és a hajam között. Többször is belemosolyogtunk a csókunkba. Egyszer közelebb húzott magához, és hát a férfiak ösztönös reakciójával reagált csókunkra. Igaz, hogy már biztos, hogy ő is több lánnyal csókolózhatott már, hiszen nekem is voltak már barátaim, de ez most valahogy más volt. Harry pontosan tudta, hogy mit kell csinálni. Egy kis idő után a számtól eltávolodva rám nézett, egy igen éhes tekintetével. Szerintem valahogy én is így nézhettem ki.

-Szerintem elsőnek ennyi elég volt. Nem szeretnék elhamarkodni semmit puszta véletlenből.- mondta, mire tudtam vagyis éreztem, hogy mire gondol. Bólintottam egyet, majd megpusziltam a homlokát. Visszaültem a helyemre, majd egymásra néztünk Harryvel és..elkezdtünk nevetni. Csak úgy, már nem is tudom, hogy min. Úr isten.. Harry Styles kimondta, hogy szeret. De úgy igazán szeret.

-Sajnálom, hogy ma haza kell menned. Mint mondtam, meg tudnám szokni, hogy melletted kelek fel.- mondta majd a kezét az én kezemre helyezte, majd összekulcsolta ujjainkat. Nem tudtam nem mosolyogni, majd úgy egyszerre csapódott le bennem minden. Ő konkrétan világsztár. Nagyon sokan bálványozzák, én is egy voltam közölük anno, és tessék. Annyira sok infó kavargott a fejemben, hogy muszáj volt megszólalnom mielőtt felrobbantam volna.

-Most mi lesz?- nyögtem ki elsőnek ezt a közönséges mondatot.

-Mi lenne? Együtt leszünk.- mosolygott Harry rám kedvesen, majd jobban megszorította a kezemet.

-De, hát.. Neked turnéid lesznek, több országban, sőt kontinensen. Nem tudlak majd utólérni, hiányozni fogsz, ott az egyetem és anyu is..- soroltam neki, mire szerintem szépen lassan kezdte felfogni, hogy lehet, hogy itthon csak egy anya fia, de a házon kívül a világon mindenki szereti és ismeri.

-Megoldjuk. Te megérsz nekem annyit, hogy megoldjuk.- nézett a szemembe, majd adott egy puszit a homlokomra.

-Na gyere, keljünk fel. Neked még haza kell vezetned, de előtte reggelizzünk egyet.- mosolygott majd felhúzott az ágyról.