•Sorsfordító utazás•✈

3. rész

...És még mindig volt hátra 5 óránk Londonig. Úgy, hogy már a létező összes elsőtalálkozásos szabályt megszegtünk, ami a nagykönyvekben le van írva..

-Még meg sem kérdeztem.-nézett fel telefonjából Harry. Annyira hirtelen történt, hogy összerettentem, hiszen pont egy magazint olvastam. A reakciómra egy mosolyt villantott, majd látta, hogy ránéztem és folytatta.

-Hogy hogy Londonba mész? Valaki vár, vagy..?- kérdezte, majd láttam rajta, hogy ez tényleg érdekli. Letettem a magazint, és felvázoltam neki a szitut.

-Apukámékhoz megyek a téli szünetre, mivel a hálaadáskor nem tudtam menni, a vizsgáim miatt. Bevezettem egy szigorú szabályt a válásukkor még Magyarországon, hogy minden ünnepet máshol töltök. Ha egyet kihagyok, akkor sincsen apelláta, akkor duplázni kell, így csak jövőre megyek vissza New Yorkba, anyukámhoz.- mondtam neki. Csak nézett rám és mosolygott, majd ezt mondta.

-Nagyon szigorú vagy magaddal, azt veszem észre. Szóval, nem valaki miatt, hanem a családod másik fele miatt repülsz ennyit, értem.- mondta végig a szemeimbe nézve. Nekem meg pingponglabda nagyságúra zsugorodott össze a gyomrom, mivel burkoltan, de a kérdéseinek a célja az az volt, hogy kiderítse, van e barátom. Szerintem már mindenkinek leesett, hogy jelenleg nincsen senkim.

-Egyébként mivel foglalkozol, mármint milyen egyetemre jársz?-kérdezte.

-Pszichológiai tanhallgató vagyok a New Yorki egyetemen. Nagyon szeretem, mivel ki tudok benne teljesedni.- meséltem neki mosolyogva, de még mindig zavartan mert ez az igazság.

-Akkor igaz az, hogy az ottani tanhallgatóknak van egy hatodik érzéke, amivel tudnak embereket elemezni, csak ránézésből?-kérdezte kicsit rémülten, de kíváncsian. Terelve az előző témát. Okos ő, nagyon. Talán túlságosan is jártas az ilyen szituációkban.

-Nem vagyunk látnokok- nevettem el magam -de igen, egyfajta hatodik érzékként rá érzek dolgokra. Például, a reggeli készülődésemnél, sosem szoktam még csak spirált sem feltenni ekkora utazásokhoz, most mégis tettem.-mosolyogtam Harry szemeibe nézve. Válaszul csak ennyit kaptam.

-Ha én tudtam volna, hogy veled találkozok, akkor jobb cuccba öltöztem volna fel, mert hát na.-nézett magára- egy hölgy egy úriembert érdemel.-mosolgyott rám-még ha csak egymás mellett ülnek, akkor is.- nem tudtam erre hogy reagálni, csak megköszöntem neki, és én kérdeztem.

-Anyukádék kint várnak majd a reptéren, vagy taxizol?

-Az a terv, hogy taxit fogok. Lelkiekben készítem magam a felismerésre, meg az embertönkelegre, de őszintén, most nincs kedvem bájcsevegni egy taxisofőrrel, hogy mennyire szeret a lánya, meg hogy tele van az arcommal a szobája, és hogy erről én tehetek.-nézett magaelé, kissé szórakozottan, de a hangján hallottam, hogy rosszul érinti az efféle szituáció. Ekkor eszembejutott valami.

-Figyu, én is taxizni fogok. Kb 20percre lakok a reptértől. Kölcsönkérem apum kocsiját és hazavihetlek, ha szeretnéd.- mondtam neki kedvesen, és láttam rajta, hogy jól esett neki, hogy felajánlottam.

-Ha apukád megengedi, akkor szívesen elfogadnám a fuvart. Los Angelesben hagytam a kocsimat, a Londoni pedig szervízben van, szóval jól jönne a segítség.- vigyorgott rám.
-Mit kérsz érte cserébe?- nézett hirtelen a szemembe, nekem meg ezer féle dolog cikázott a fejemben, de csak egy választ adtam neki.

-Majd még meglátom.- nyújtattam ki rá a nyelvemet, mire csak egy vigyort kaptam válaszul.

1 óra Londonig

-Ne aluuuudj, unatkozni fogok.- háborgatott megint Harry, mire már vagy huszadjára próbáltam elaludni.

-Mondták már neked, hogy néha rosszabb vagy, mint egy öt éves? -néztem rá félig aludva, félig morcosan, de szórakozottan. Majd mivel látta, hogy már ébren vagyok, így elkezdett nekem beszélni. Csak mondta mondta a magáét. Én csak mosolyogva hallgattam, ahogy teljesen váratlanul feloldódott mellettem. Mesélt a családjáról, a szülei válásáról, az apja haláláról, majd a nevelő apjáról, na róla rengeteg jó dolgot mesélt, az édesanyjáról és a nővéréről is megtudtam egy két információt, de kérte, hogy ne adjam tovább, mert akkor leszedik a fejét, ha lehozzák egy címlapsztoriban, hogy anno Gemma miket csinált az iskolában, vagy hogyan kapta meg az első csókját, meg ilyenek. Sokszor nevetve hallgattam, de sokszor komolyan néztem magam elé, mert egész érdekes és elgondolkodtató dolgokat mondott a koncertekről és ami a back stagben történik.