...-Rendben, akkor a repülőn majd megnézzük. - mondta, majd már a GPSen megláttam a repteret, ahonnan is a barátom a saját magángépével fog hazarepíteni Amerikába.
• • •
- Megérkeztünk. - mondta Harry az autóját leállítva.
- Ki fogja a kocsit hazavinni? - néztem rá kíváncsian, mert ez eddig eszembe sem jutott.
- Anya fog értejönni. Letaxizik, majd vissza meg a kocsimmal megy, van pótkulcsa. Már lebeszéltem vele, azt mondta, hogy nem probléma, szívesen megteszi. - mondta, majd kipattant a kocsiból és hátulra sietett kivenni a saját, majd az én bőröndömet is.
- Köszönöm. - mondtam, miközben felémnyújtotta a bőröndömet.
Hátamon azt a táskát viseltem, amit a gépre akartam felvinni, az egyik kezemmel meg a bőröndömet húztam, amikor Harry mellém lépett a kocsi lezárása után, majd a szabad kezemet megfogván indultunk a reptér hátsó részére, ahonnan a magánjáratokat indítják. A hajnali időpontnak köszönhetően a személyzeten kívül nem találkoztunk mással. Nem tartott sokáig amíg a magánjáratokhoz értünk.- Jó estét szépségeim! Merre tartanak? - kérdezte kedvesen, de fáradtan egy idős hölgy a recepciónál.
- New Yorkba utazunk és érdeklődnék, hogy a gépem felszállásra készen áll e már. Beszéltem a pilótával, még órákkal az indulásunk előtt. - mondta Harry a nőnek, miközben ő beütötte az infókat a gépbe.
- Még hajtómű ellenőrzésen van, nem tart sokáig, azt írják, hogy tíz perc. - olvasta le a monitorrol a recepciós.
- Rendben, akkor a közeli váróba megyünk. Köszönjük. - köszönte meg a nevemben is, majd továbbra is a kezem szorongatva sétáltunk a váróba. Csupán húsz méterre ha lehetett a pulttól így ahogy besétáltunk az elkerített helyiségbe. Egyből megláttam az üvegfalon túl lévő gépet.
- Életemben nem láttam még ilyen szép gépet. - mondtam Harry felé fordulva. Egyszerű fehér színű volt de engem teljesen megbabonázott.
- Áh, én láttam már szebbet tőle. - nézett le rám, mire felmosolyogtam rá.
• • •
Anyuval telefonáltam a várakozás ideje alatt. Értesítettem mindenről, de főleg arról, hogy ha lehet, akkor jöjjön elénk kocsival a reptéren, mert dél körüli órákban érkezünk meg, ami a csúcsforgalom kellős közepe. Biztosított róla, hogy értünk jön, majd letettük.
- Jó estét! Erre jöjjenek. - mutatott egy stewardess a gép irányába, majd elindult előttünk.
- Mr. Styles minden el lett rendezve, amit kért. - mondta a gép lépcsője előtt.
- Nagyon köszönöm. Jó munkát! És Boldog Új évet! - mondta a nőnek, majd ő szállt fel elsőnek, hogy a pilótával egyeztessen.
- Boldog Új évet! - szóltam én is a stewardessnek, majd Harry után én is fellépcsőztem. Nem csalódtam a látványban, nagyon illett Harryhez a gép stílusa. Kiválasztottam egy négyes boxot, majd egy közvetlen ablak melletti ülésre huppantam le. Magam mellé letettem a poggyászomat, a bőröndömet pedig addigra már elvitték a gép csomagterébe. Harry visszaért a pilótától, majd lehuppant velem szembe.
- Üdvözöllek az egyik legtöbb időmet elrabló helyen. - mutatott körbe.
- Otthonos. Te rendezted be? - néztem rá nevetve.
- Így vettem, de ez mellékes. Ha komolyan gondolod a dolgokat, akkor nemsoká ez lesz a te harmadik otthonod is. - nézett rám, mire átnyújtottam egy kis asztalka felett a kezemet és megfogtam Harryét.
ESTÁS LEYENDO
•Sorsfordító utazás•✈
Fanfic[...] - Készen vagy miattam a feje tetejére állítani a világodat? - kérdezte Harry egy pillanatra rám nézve. - Igen, érted igen. - néztem rá én is. [...]