•Sorsfordító utazás•✈

34. rész

Nagyon hamar elillant ez a három nap.

Harryvel folyamatosan tartva a kapcsolatot, meg még inkább növelte a hiányérzetet bennem, mint valaha. Igaz, hogy jó dolog kicsit külön is lenni, de valahogy vele voltam egész. Nem tudom megmagyarázni, hiába a sok tanulmány, hogy miért éreztem ezt.

- Kész vagy Zora? - lépett be anyu a szobámba. Engem elkapott a tipikus Dejavù érzés.

Pontosan két hete ugyan így lépett be a szobámba, azzal a különbséggel, hogy akkor tudta, hogy haza fogok jönni. Most meg a kilátástalansága miatt kicsit szomorkásnak tűnt.

- Kész vagyok igen, csak elemeztem a falamat. - bólintottam a képek irányába, mire anyu is leült mellém az ágy szélére.

- Ígérd meg nekem, hogy minimum napi kétszer beszélünk. Akárhol vagy, akármilyen időzónában hívj. Ha nem is veszem fel írj, hogy jól vagy. - mondta, majd megölelt. Láttam rajta, hogy könnyes a szeme, de nem akartam elrontani a hangulatot.

- Ígérem, hogy írni fogok, meg hívni is foglak. - mondtam neki.

- Rendben, na gyere készülődj még a reptérre is ki kell vinnelek. - mondta anyu, majd kiment a szobámból.

Magamra néztem a fürdőmben lévő tükörben. Tekintettel, hogy most már aránylag ismert ember lettem, kicsit többet adtam magamra, még így a repülő útra is, ami összesen harminc perces lesz, tekintettel, hogy most csak egy másik államba repülök át.

Harry foglalt nekem helyet egy aránylag üres járaton, nehogy kellemetlen legyen az odautam.

Visszatérve a ruhámra, az elmaradhatatlan fekete farmeremmel felvettem egy basic barna pólót, amit betűrtem, majd egy övvel kötöttem össze a két darabot. Felűlre egy fekete alapon fehér nagy kockás inget vettem fel, aminek kicsit lezserebb anyaga volt. Közelebb hajolva a tükörhöz elemeztem a tusvonalamat, majd miután konstatáltam, hogy sikeresen meghúztam belevigyorogtam a tükörbe, majd kilépve a fürdőből a hatalmas bőröndömet megfogva leindultam a lépcsőn. Nagy nehezen lecipeltem, majd a folyosón már a gurulós részét használva könnyebben boldogúltam. Mivel már reggeliztem így nem mentem be a konyhába, hanem az előtérbe érve levettem a kabátomat, majd belebújtam a fekete cipőmbe és még utóljára körbenéztem a házban. A táskámhoz kaptam, majd kivettem belőle a napszemcsimet, amit a fejemre toltam. Mindent rendben találtam a tatyómban így indultunk is.

Beszálltunk a kocsiba, majd másfél órás út után, amit végig beszélgettünk anyuval, megérkeztünk.

- Akkor ha jól értettem, holnap George átjön hozzánk. - mondtam anyura nézve.

- Igen. Sajnálja, hogy nem találkoztok, de megérti a dolgokat. - mondta, majd kiszálltunk a kocsiból. Egyből felismertek a szemfüles fanok, de nem jöttek közel hozzánk, csak messziről fotóztak. Anyu kiszedte a csomagtartómból a bőröndömet, majd letette az aszfaltra. Rámnézett, majd szorosan magához ölelt.

- Nagyon szeretlek kicsim. Büszke vagyok ám rád, hogy nem hagyod abba a tanulmányaidat. - mondta, majd könnyes szemekkel két nagy puszit nyomott az arcomra.

- Én is szeretlek anyu. Köszönöm, hogy hagyod, hogy elmenjek. Ígérem, visszajövök hozzád, hozzátok. - nevettem el magamat, majd még egyszer szorosan magamhoz öleltem és elköszöntem tőle, mert nem akartam kitenni annak, hogy őt is lefotózzák.

Miután beléptem az épületbe anyu elhajtott, mert a fanok már egyre közelebb kerültek hozzá. Mondanom sem kell kicsit feszélyezve éreztem magamat, de nem mutattam ki, csak kihúztam magamat, majd gyorsan siettem az átvilágításra, ami ismét zökkenőmentesen zajlott. Megmutatták nekem, hogy merre kell mennem, majd útban a recepció felé gyorsan lecsekkoltattam a jegyemet, majd a kapuhoz siettem, mert bemondták a nevemet a hangos bemondóban, hogy már csak rám várnak. Ekkor elkezdtem szaladni, mert egy csordányi lány sikítva rohant utánam mindenféléket kiabálva és nem akartam még tovább várakoztatni a repülőn lévő utasokat. A stewardess szerintem átérezte a helyzet komolyságát, így nem is ellenőrízte a beszálló kátyámat, hanem egyből beengedett, majd bezárta mögöttem a kaput.