•Sorsfordító utazás•✈

48. rész

Először azért, mert megláttam anyu profilját, majd három pontot a neve mellett. Idegesen megnyitottam, majd megnéztem amit írt. Idézem.

Anyu: ZORA!! FENT VANNAK AZ EREDMÉNYEK! AZONNAL NÉZD MEG, MERT MEGHALOK A KÍVÁNCSISÁGTÓL!! UTÁNA HÍVJ!! SZERETLEK!

Harry ekkor ért oda ahhoz a padhoz, amin ültem.

- A kajával van gond, vagy mással? - nézett rám kérdőn.

- Anyu most írt, hogy fent vannak az eredmények. Sík ideg vagyok. - mondtam, majd megvártam amíg leül mellém, majd a kezét a combomra teszik.

- Figyelj. Muszáj lesz megnyitnod, mert különben nem csak te leszel ideges, hogy mi lett az eredmény, hanem már én is. - mondta, mire elmosolyodtam ami a szituációból adódóan elég félőrült mosolyra sikeredhetett. Feloldottam a telefonomat, majd a mobilnetemet bekapcsolva vártam pár percet, hogy minden betöltődjön. A felugró értesítési szalagon láttam, hogy az email fiókomra jött egy üzenet, de nem nyomtam rá egyből. Kikerestem a gmailt, majd beléptem. Legfelül volt az egyetemtől kapott levelem, majd mielőtt megnyitottam vettem egy nagy levegőt.

- Szoríts. - mondtam, mire Harry szó szerint megszorított, majd megnyitottam az emailt.

Tisztelt Zora Lewis!

A New Yorki egyetem ezen a napon elvégzett vizsgáját elemezte és kiértekelte. Mind a két részét a vizsgának teljesítette, és esetleges csalásnak nyomát nem találtuk. Ezúton szeretnénk értesíteni, hogy a fenti szabályok betartásával örömmel értesítjük, hogy a féléves vizsgáját kiugróan magas pontszámmal teljesítette mind a két vizsgarészen. További szép napot és sikeres hátralévő tanévet kívánunk önnek!

Tisztelettel a tanszékvezető és a tantestület vizsgabizottsága!

Ahogy elolvastam az emailt a szemem könnybe lábadt, majd a telefonomat leejtettem az ölembe. Szerintem a telefonommal egyszerre esett le egy óriási teher a vállamról.

- Megcsináltad! Szívből gratulálok! Tudtam, hogy megcsinálod! - mondta Harry, majd nem foglalkozva az emberekkel szorosan magához húzott és megölelt. Annyira megkönnyebbültem, hogy akarva-akaratlanul a könnyezésből sírás lett.

- Na, ne sírj. Csak abban az esetben, ha ezek örömkönnyek, mert megcsináltad! - mondta, mire elnevettem magamat.

- Megkönnyebbültem, csupán ennyiről van szó. Muszáj lesz elmondanom anyunak, mert megőrül, ha nem mondok neki semmit. - mondtam, majd felhívtam anyut, aki szinte azonnal válaszolt a facetimera.

- Mond azt, hogy azok ott örömkönnyek. - kezdte köszönés nélkül aggódva nézve a kamerába.

- Ezek örömkönnyek. Anyu, az enyém lett az egyik legjobb! - mondtam, mire anyu kicsit kiengedett a vizslató tekintetéből. Ekkor vettem észre, hogy a kanapénkon ül otthon. Annyira távolinak tűnt, engem meg hirtelen elkezdett mardosni a bűntudat, amiért nem neki olvastam fel először a vizsgaértesítést és ezért ha lehetett mégjobban elkezdtem sírni.

- Naa, miért sírsz drága? - kérdezte Harry, mire megtöröltem a szememet, majd anyura néztem.

- Nagyon hiányzol, ugye tudod? - kérdeztem, ezzel választ adva Harrynek.

- Igen tudom. Viszont elég ebből a gyászos hangulatból. Legyél büszke magadra, hogy a körülményekhez képest is hozod a már tőled megszokott szintet. - nézett egyenesen rám anyu, majd a mellettem lévő fiura vezette tekintetét. - Harry drágám, vidítsd fel helyettem is. - mondta.

- Persze. - ígérte meg anyunak.

- Jólvan kincsem, elköszönök, mert már itt eléggé későre jár.