•Sorsfordító utazás•✈

12. rész

...-Öhm, tudod ahhoz nem kell technika, amit én szeretnék- mondta, majd lecsukta az éppen betöltődésre kész laptopom. Kérdőn néztem rá majd..

-Szeretnék veled komolyan beszélni.- mondta, nekem meg felkeltette érdeklődésemet a mondanivalója.

-Rendben. Beszéljünk.- sóhajtottam egy nagyot, felkészülve mindenre.

-Gondolkoztam azon, amiket mondtál, még amikor nálunk aludtál.-mondta le sem véve szemeit az enyéimről.

-Szeretném, ha tudnád, hogy semmi olyat nem tudnék tenni, amivel árthatnék neked. Igaz, hogy kevés ideje ismerjük egymást, de ezt most nem vettem alapul. Olyan bizalmi kapcsolat van közöttünk, ami két ember közt nagyon ritka.- mondta, mire én bólogatva reagáltam rá. -Nem szeretném semmibe venni azt a tényt sem, hogy nagyon kedvesen fogadtál, és kétség és hátsószándék nélkül segítettél hazajutnom.- mondta.

-Bármikor.- feleltem, hiszen tényleg bármikor megtettem volna érte.

-Amit igazából ki szeretnék nyögni neked az az..- mondta, majd az ágyneműmet kezdte el pásztázni és úgy folytatta.

-Szeretném, ha komoly lenne a kettőnk közötti dolog. Mint mondtam, nagyon ritka az ilyen ösztönös kapocs két ember között. Szeretném, ha tudnád, hogy nem csak egy lány vagy, a kipipálandó és az amúgy nem létező listámon. Vagy hogy ismert emberként bármit és bárkit megkaphatok, és annak vagy most a szenvedő alanya. Nem. Nekem tényleg vannak érzéseim feléd, és le szerettem volna veled tisztázni, hogy a közel egy órával ezelőtti dolgokat, a spontán dolgokat csak a nagyon közeli barátaimmal szoktam csinálni. Ilyenkor vagyok igazán önmagam. Hiszen én egy teljesen normális, vagyis inkább átlagos srác vagyok, egy abnormális munkával.- fejezte be mondanivalóját, majd rám nézett. Nagyon örültem annak a ténynek, hogy komolynak gondolja a kettőnk dolgát, a rövid idő ellenére, amióta ismerjük egymást.

-Köszönöm, hogy őszinte vagy velem. Hálás vagyok neked, hogy 'nem csak egy kipipálandó embernek tartassz, az amúgy nemlétező listádon'- mondtam mosolyogva neki, miközben kezemmel megkerestem övét és rákulcsoltam ujjaimat az övére.

-Én is elég komolynak gondolom a kettőnk közti dolgot. Nagyon ritka szerintem is, hogy két ember között ennyire ösztönös és közvetlen reakciók, vagy beszélgetések zajlanak le. Nagyon szeretlek, és tudd, hogy ha szeretnéd felvállalni valamikor a jövőben, hogy a barátnőd vagyok, akkor szívesen állok a világ elé. Biztos lesznek utálóim, meg ilyenek, de ezek elkerülhetetlenek. Nem szabad velük foglalkozni. Azt kell nézni, hogy neked vagyis, hogy nekünk mi a jó.- mondtam, majd gyorsan hozzátettem..- és szeretnék sok sok belsős infót kapni a szakmából, mert tényleg érdekel. Szoktam ám énekelgetni is, de azt csak a zuhany alatt.- mosolyogtam rá. Hálás pillantásokat vetett felém, majd a kezeinket mégjobban összekulcsolván azokra nézve szólt hozzám;

-Mindig is hiányzott valami az életemből, amit nem tudok pénzen megvenni. Nem érdekel, hogy Gucciba, vagy egy anonim márkába öltöztetnek fel. Az sem érdekel, hogy milyen autóba ülök, vagy hogy éppen hol ebédelek. Szerintem nekem a lelkitársam hiányzott, amit lehet korai még kijelentenem, de úgy érzem, hogy a megfelelő személynek teszem.. Szerintem én megtaláltam a lelkitársamat benned.- nézett rám gyönyörű szemeivel. Erre nem tudtam máshogy reagálni, csak a homlokát megpusziltam, majd kezeinkre nézve a másikat is rátettem, és elkezdtem simogatni azokat.

-Tudod, nekem sosem volt ilyen lelkitárs féleségem. Oké, ott van anyu, meg a barátnőim, de veled a napokban olyan dolgokról is tudtam beszélni, amelyekről nem is tudtam, hogy vagy zavarnak, vagy éppen az ellentéte. Például, nem szoktam csak úgy beengedni az ágyamba akárkit csupán egy nap ismerettség után, vagy ilyenek..- néztem Harry szemébe.