Talált, süllyedt |L.S.| ✔️

💚IV.💙

Niall mosogatott, addig pedig a göndör felment a szobájába, hogy megnézze az alvó fiút. Louis magzatpózba feküdt az ágy közepén. Olyan kicsire húzta össze magát, hogy majdnem elveszett a takaróban. A göndör a látványra féloldalas mosolyra húzta a száját, és leült az ágy szélére. A fiú arcára simította a kezét, kinek erre kipattantak a szemei, és rettegve ugrott le az ágyról. Mikor meglátta, hogy csak Harry az, kissé megnyugodott. Lassan és óvatosan mászott vissza az ágyra.

- Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezte a zöldszemű kedvesen. A fiú értette mit mondott, úgyhogy bólintott. Jól.

- Örülök neki, felöltözöl, és lemegyünk, jó? - tudakolta a göndör.

Louis megint bólintott. A tegnapi ruhát vette fel, mert még nincs mása. A fiú akaratlanul is Harry tenyerébe csúsztatta a sajátját. Biztonságban érezte vele magát. A lépcsőn Louis óvatosan és nehézkesen lépkedett lefelé. A göndör a konyhába vezette, ahol elé is rakta a reggelit, de a fiú nem kért belőle. Nem szokott ennyit enni.

Niall megvonta a vállát, és elvitte a tányérját. Aztán Louis-t Liam-re bízták, hogy vezesse körbe a házban és a birtokon is. Ezt a barna hajú szívesen meg is tette.

Megmutatta neki a földszintet, ahol a konyha, egy fürdő, a nappali, és két szoba található. Az egyik helyiség Zayn-é a másik pedig vendégszoba. Az első emeleten van Liam, Niall és Harry szobája egymás mellett a folyosón, és itt két fürdőszoba van. És van egy padlástér, ahova Liam nem vitte fel Louis-t. Az udvar nem is nevezhető udvarnak, inkább egy teljes farmnak. Ugyanis voltak legelők, amire alig lehetett rálátni, volt egy nagy istálló, és rengeteg állat. Két-három ember dolgozott kint az udvaron, akiket Louis nem ismert. A fiú örült a nagy térnek.

Délig hamar eltelt az idő, hisz Louis-nak nagyon sok volt ez így egyik napról a másikra. El is fáradt a sok információtól.

Ebédkor öten ültek az asztalnál és rendelt kaját ettek. Természetesen, mint a legtöbbször, most is a Nando's-ból rendeltek ételt. Louis alig evett pár falatot. Nem volt éhes, inkább ki ment volna a napsütésbe, amit sok ideje csak egy rácson keresztül nézhetett. Az étvágytalanságát a többiek is észrevették, és meg is jegyezték.

- Louis miért nem eszel? - kérdezte Harry.

- Ki menni - motyogta Louis, remélve, hogy a többiek megértik mit szeretne.

- Tessék? Mondd hangosabban! - kérte Niall, ám a fiú nem merte, mert félt, hogy bántani fogják amiért kért valamit.

- Louis nyugodtan mondd - mosolygott biztatóan a göndör a kék szeműre.

- Ki menni - mondta Louis, úgy hogy már a többiek is hallják. A fiú lehajtotta a fejét, és várta hogy megüssék, vagy rákiabáljanak, de nem történt semmi.

- Megeszem és kimegyünk, jó? - nézett kérdőn Harry Louis-ra, aki erre aprót bólintott.

A délutánt tehát kint töltötték. Liam és Zayn frizbiztek, Niall beszélgetett a birtokon dolgozókkal, Harry és Louis pedig a fűben fekve élvezték a nap gyenge sugarait. Louis lehunyt szemmel pihent, és próbált magába szívni minél több energiát, de a pihenés percek elteltével alvásba torkollott. Kábé egy óra múlva ébredt arra, hogy valami a kezére csöppent.

Az eget már felhők borították, és látszott, hogy jön az eső. Körülnézett, hogy a többiek hol vannak, és meg is pillantotta őket. A pár méterre lévő kisebb tó partján üldögéltek, és viccelődtek. Louis elmosolyodott a látványra, ám egy csepp esett az orrára. Bandzsítva nézte az esőcseppet, majd tüsszentett egy kicsit. Liam fordult hátra a hangra, ám a következő pillanatban már nem volt sehol a barna hajú. Nem, nem párolgott el csak úgy, hanem Niall nagyon jó ötletnek találta belelökni a tóba szegényt. Ezen Zayn és Harry is óriásit kacagott, főleg mikor Liam maga után rántotta a szőkét is.

A cseppek kezdtek sűrűsödni, és ez Zayn-nek is feltűnt.

- Srácok menjünk be, esik - állt fel a tó mellől, és leporolta a fekete farmerjét.

A csuromvizes Niall és Liam egymásba karolva mentek a ház felé. Harry odalépett Louis-hoz, és felhúzva a fiút a földről, hogy ők is belépjenek a melegbe. Aztán Harry elment boltba ruhát venni Louis-nak, a többi srác a  nappaliban filmezett, Louis pedig a göndör szobájában ült. Pár hangosabb nevetés vagy beszólás behallatszott a csukott ajtón keresztül, ám a fiú egyáltalán nem ezzel volt elfoglalva. Az ablakon bámulta a kinti sötétedő világot.

Az esőcseppek hangos koppanással érkeztek az üvegre, majd lefelé versenybe szálltak egymással. Az ég egyszer csak robbant, és akkora robaj rázta meg az épületet, hogy Louis az egyik sarokba hátrált, ahol összehúzva magát feküdt a padlóra, és a könnyeit próbálta fékezni. Utálta a vihart. Nem tudta miért, egyszerűen taszították a hideg cseppek, a hangos zajok, és a hirtelen fényhatások. Az ég viszont mintha ellene játszana tovább háborgott. A fiú kapkodta a levegőt, és próbált elkövetkeztetni a tomboló időjárástól. Pánikolva markolta a pólóját, és keserves sírásba kezdett. A nappaliban lévők viszont nem hallhatták a hangoskodástól. Louis már remegett a félelemtől, és teljesen leverte a víz. Csapzott hajába tépett. A levegő kiszorult a szervezetéből. Pánikrohama volt.

Harry a vásárlással végezve csinált még pár képet a fanokkal akik megállították őt. Épp egy ilyen csoporttal társalgott, mikor egy nagyon rossz érzés kerítette hatalmába. Az arcáról lefagyott a mosoly, és a mondat felénél megakadt.

- Mi a baj Harry? - néz rá kérdőn az egyik szemüveges lány.

- Se... Semmi - rázta meg a fejét - de nekem most már indulnom kell.

- Szia Harry - köszöntek mind a négyen egyszerre a loknisnak.

- Sziasztok! - intett, és a kijárat felé sietett.

Hamarosan leparkolt a garázsban a kocsival, és bement a házba. Ott a zene harsogott a hangfalakból, a többiek meg kiabáltak, mert máshogy nem hallották volna egymás hangját. Harry egyből letekerte a hangerőt, és szúrós szemmel nézett a fiúkra.

- Hol van Louis? - kérdezte.

- Mióta elmentél nem láttuk - mondja Zayn.

- Biztos a szobádban - von vállat Niall.

Erre a göndör a szobája felé kezdett futni, aminek ki is vágta az ajtaját. Körbenézett, és egyből megakadt a tekintete a sarokban kucorgó fiún. A pánikrohama még mindig tartott, sőt egyre csak rosszabbodott. A göndör nem tudta mit csináljon, egyszerűen lefagyott a látványtól. Oda akart szaladni a kék szeműhöz, ám úgy tűnt a lábai gyökeret vertek a padlóban.

Louis tudatáig eljutott, hogy áll valaki előtte, és az összes erejét felhasználva próbálta beazonosítani az arcot.

Mikor a kék találkozott a zölddel Harry végre mozgásra bírta a lábait. Odaszökkent a vergődő fiúhoz, és szorosan a karjaiba zárta. Nyugtató szavakat súgott a fiú fülébe, és próbálta visszatéríteni ebbe a világba. Végül már kicsit meg is pofozgatta, hogy visszatérjen Louis, ám az csak erőtlenül reszketett, és zihált. Utolsó lehetőségeként olyat tett, amit sosem gondolt volna, hogy megtesz.

A fiú arcához hajolt majd egy puszit nyomott az orrára és lágyan megcsókolta annak mézédes ajkait. A kék szemű mint egy mágnesként húzta magához a göndört. Ez végül használt, a fiú légzése csillapodott, és már nem dübörgött a szíve olyan hevesen.

- Louis - suttogta a zöldszemű.

- Harry - motyogta a fiú, majd elájult az ölelő karok között.

**********

Jelezzétek valahogy, ha tetszik! ❤️

Köszönöm a 100+ megtekintést ^^

Extra hosszú részt hoztam most nektek! <3