Talált, süllyedt |L.S.| ✔️

💚XI.💙

- Mit szeretnél ma csinálni? - fordul  Harry a fiú felé.

- Nem tudom - von vállat félénken - Fáradt vagyok.

- Akkor szerintem az lesz a legjobb, ha ma csak itthon lustulunk - jelennek meg Harry arcán a kis gödröcskék ahogy mosolyogni kezd.

- Jól van, na én összeszedem a többieket - tápászkodik fel Niall - Majd szólok, ha van valami.

- Elmegyünk fürdeni? - kérdezi Harry, Louis pedig bólogatni kezd.

Harry ma a haját is megmosta a fiúnak, aki szinte dorombolt a göndör éritése alatt.

Amint kiértek a fürdőből már csörgött is a göndör telefonja.

- Szia James - szól bele a készülékbe.

- Szia Harry - hallotta a meg a menedzsere hangját, ami fojtott volt. Nem tudta, hogy az idegességtől ilyen, vagy esetleg más miatt.

- Mondjad csak - sóhajtott Harry, mert biztos volt benne, hogy látta a cikket.

Hosszú belégzés, majd kilégzés, és akkor James nekikezdett.

- Úristen! Ezt nem mondhatod komolyan! Nem szóltál? Hogy lehetsz ilyen gonosz? Az a fiú olyan mint egy földre szállt angyal! - visította, Harry pedig közben az ártatlanul csillogó kékségekben veszett el, és helyeselt az elhangzott szavakra - Tudod, hogy mindig próbálom visszatartani a fangirl énem, de JÉZUSOOOM! Be kell mutatnod majd neki! És a neve... Louis... Csodálatos! - tapsikolt a vonal végén.

- Tehát nem haragszol? - kérdezte végül a göndör.

- Haragudtam én valaha rátok? Ugye, hogy nem! Na mindegy is, csak ennyit akartam - fejezi be James.

- Rendben, akkor helló - köszön el Harry, és leteszi a telefont - A menedzserünk imád téged - mondta mosolyogva Lou-nak, aki csak értetlenül pislogott rá.

Kopogtak az ajtón.

- Igen? - kiáltott ki Harry.

- Na csak annyi, hogy próbálni kéne - libbent be Niall egy csokis fánkkal a kezében, ami egyből felkeltette Louis érdeklődését.

- Rendben - tápászkodott fel a göndör az ágyról - Louis, te addig itt maradsz?

- Nem... Van... Én... - kezdte, de nem merte kimondani azt, ami igazán érdekelte.

- Mit szeretnél Louis? - harapott egyet az ételbe a szőke - Fánkot? - kérdezte, mire a fiú egy alig láthatót bólintott.

- Már csak epres van, de ha az jó, akkor gyere, adok - szól Niall és Louis-val az étkező felé indulnak.

Miután Lou kezébe egy óriási epres fánk került, a fiút egyedül hagyva mentek próbálni a tetőtérbe. Néha lehallatszott egy-egy hang, amiktől a fiú mindig összerezzent. Végül nem bírta tovább és a bejárati ajtót kinyitva az udvarra sietett.

Körülnézett és az istálló felé vette az irányt. Az egyik üres boxba ment, és a szalmára ült. A fánk elfogyott, de a fiú nem ment vissza a házba. Pár perc múlva egy ott dolgozó nézett be hozzá.

- Hát te? - Louis feje le volt hajtva, de a hang ismerősen csengett. A hasában rossz görcs keletkezett, de mégsem tudta azonosítani, hogy ki állhat előtte, így felnézett.

Szemei tányér méretűre nyíltak és a szíve gyorsabban kezdett verni. Félt.

- Végre kettesben lehetünk megint. Örülsz ugye? - vigyorgott a férfi rá.

A fiú eszeveszett fejrázásba kezdett.

- Használjuk ki amíg kettesben lehetünk - markol a férfi Louis hajába, és így rántja talpra őt.

A box ajtaját bezárja az idősebb, így Lou-nak lehetősége sincs menekülni. A férfi nagyobb nála, a férfi erősebb nála, a férfi idősebb nála. Nem akarja ezt. Nem akar fájdalmat újból, elég az emlékekkel harcolnia.

- Hiányoztam igaz? - leheli a fiú fülébe a szavakat.

Rázza a fejét, rángatja a karjait, de a férfi lefogja és a hideg falhoz löki.

- Ugye nem akarsz ellenkezni? Tudod, hogy csak rontasz a helyzeteden - vigyorog ördögien a csóka.

A következő fél óra alatt csak a könnyek hullottak, mély nyögések hallatszódtak, fájdalmas sikítások és ordítások visszhangoztak.

Végül a fiút, mint egy kutyát otthagyta a férfi a saját vérében feküdni.

Egy óra is eltelt mire Louis meghallotta a srácok hangát, amint a nevét kiáltozzák, de őt csak rázta a hideg a szétszakított ruhája miatt, rázta a sírás is, de legfőképpen a félelem. Nem szólt, nem kiáltott vissza nekik, mert tőlük is félt. Rájött, hogy még itt sincs biztonságban. Hogy bármikor, bárhol elkaphatják és bánthatják.

De hát megtalálták. Pontosabban Liam bukkant rá.

A barna hajú egyből kiáltott a többieknek és odatérdelt a fiú mellé.

- Jézusom Louis... Louis, hallasz?! - fogta meg a kisebb kezét.

A kék szemű fáradtan és gyengén döntötte a hang irányába a fejét.
Eddigre már a többiek is odaértek és sokkoltan bámulták a jelenetet. Harry az aki először kapcsol és a kezébe veszi a fiút. Louis próbál ellenkezni, de mikor meglátja a zöld íriszeket kissé megnyugszik. A házba viszik a véres fiút.

- Niall csinálj teát, Liam készítsd elő az ágyát, Zayn hozz tiszta ruhát a fürdőbe - ossza ki a parancsokat a göndör.

A fürtjeit egy kontyba kötötte és lerángatta Louis-ról a maradék ruhát. A fürdőszobaszekrényt kinyitva elővett pár cuccot, amikkel kezelheti Lou sebeit csakhogy ezek a kenőcsök és tapaszok a lelki sebekre nem használnak.

A fiú meg sem tudta tartani magát, ha Harry nem fogja már rég összeesett volna. A göndör lefertőtlenítette az összes horzsolást a nagyobb vágásokig, és inkább nem akarta tudni mi történt a fiúval, viszont azt annál inkább, hogy mégis ki tette. Lemosdatta a fiút és bekötötte a nagyobb sebeket.

Zayn megérkezett közben a ruhával és az ajtóban állva aggódó szemekkel nézte a történéseket.

Louis már az ágyban feküdt és nézte a pakolászó göndört akinek minden izma meg volt feszülve és minden mozdulatából áradt az idegesség. Megint könnyek folytak a fiú arcán.

- Fáj.

**********

Jelezzétek valahogy, ha tetszik! ❤️

Köszönöm az 1800+ megtekintést és a 240+ vote-ot! <3