Talált, süllyedt |L.S.| ✔️

💚XIII.💙

Ezzel a résszel szeretnél boldog születésnapot kívánni az egyik legfontosabb barátomnak.
Hbd cs_alex08! Ily <3

Az elkövetkezendő hétben nem történt semmi. Louis beköltözött a vendégszobába, Harry pedig a sajátjában volt. Nem is találkoztak, mert mindent úgy terveztek, hogy még véletlenül se fussanak össze. A fiúk próbálták kibékíteni őket és faggatták Lou-t, hogy mégis ki tette vele azt. Persze a fiú nem mondott semmit, pedig jól tudta ki volt az.

A göndörnek fájt a szíve. Nehezen aludt el, mert tudta, hogy nincs mellette a kék szemű angyal. És még nehezebben kelt, mert érezte, hogy ma sem fog vele találkozni. Ahhoz persze, hogy odamenjen a vendégszoba ajtajához, bekopogjon rajta és megbeszélje Louis-val a dolgokat nem volt mersze. Pedig a fiú várta. Minden percben az ajtóra pillantott és reménykedett, hogy talán most Harry jön. De sosem jött. Mindig a többiek néztek be hozzá és ellenőrizték jól van-e.

Ismét kopogtak az ajtaján.

- Harry? - kérdezte a fiú reménykedve.

- Nem Louis. Zayn vagyok - ül le az ágy szélére a pakisztáni.

Lou szemei alatt sötét táskák húzódtak, a haja olyan volt, mint a szénaboglya. Az elmúlt napokban ismét elkezdett fogyni és nem nézett ki biztatóan.

- Enned és aludnod kéne - néz rá szomorúan az idősebb.

- Nem tudok - rázza a fejét Louis.

- Ez miatta van vagy a történtek miatt? - kérdezte Zayn.

- A hiánya miatt - hajtja le a fejét - Hiányzik az illata, a közelsége, a hangja, és minden apró dolga.

- Elhiszem, de mégis mit csináljunk mi, hogy ez jobb legyen? - érdeklődött Zayn.

- Nem lesz jobb - mosolyodik el szomorúan, majd befekszik az ágyba.

A fekete hajú elhagyja a szobát ezzel ismét egyedül hagyva Louis-t a gondolataival.

- Még mindig szarul van - mondja amint a konyhába ér.

- Harry is borzalmasan néz ki - sóhajtja Liam.

- Nem lesz ez így jó. Pár nap múlva koncert és nem gyakoroltunk be semmi koreográfiát, még dallistánk sincs - rázza a fejét Niall - Francnak veszekednek!

- Már nem bírják sokáig egymás nélkül - mondja Liam és ebben mindannyian egyetértenek.

Harry az ágyán feküdt, Louis párnáját magához húzva, mert abban halványan élt a fiú illata. Lou pedig Harry pulcsijában pihent az idegen ágyban. Szinte belebetegedtek egymás hiányába.

Másnap reggel a fiú nyúzottabban nézett ki, mint eddig bármikor. Egész éjjel forgolódott és gondolkozott.

Kiment a szobából, de a házban még teljes sötétség lakolt. Elindult az emeletre azzal a szándékkal, hogy végre láthassa a göndört, de félúton megijedt, szóval csak letelepedett a lépcsőre.

Harry korán kelt. Nem aludt sokat, azt is rosszul. Kilépett a szobájából, de még sötét volt az egész házban. Elindult a folyosón, hogy lemenjen a fiúhoz, hogy elmondhassa neki, mennyire hiányolja. A lépcső tetején állva megtorpant, hisz ott ült Ő. Összekeverhetetlen alakja látszott csak a sötétben. Tétovázott, de végül elindult lefelé. Az egyik lépcsőfok megreccsent, mire a fiú összerezzent és lassan hátrafordult.

- L... Lou - lehelte Harry gyengén a szavakat.

- Hazz - állt fel Louis a lépcsőről - Annyira sajnálom. Nem akartam.

- Én sajnálom - lép a fiú mellé a göndör, és szorosan magához öleli mélyen beszívva az illatát - Soha többet ne hagyj egyedül ennyi ideig.

- Te se engem - fúrta a kisebb az arcát Harry vállába - Hiányoztál.

- Te is hiányoztál nekem - támasztja meg az állát Louis fején.

A lépcsőn egy ölelkező pár sziluettje rajzolódott ki a sötétségből. Egy páré, akik újra érezhetik egymás érintését. Egy páré, akik ismét lehetnek boldogok. Egy páré, akik majd' belehaltak egymás hiányába.

Felmentek Harry szobájába és leültek az ágyra.

- Elmondod ki tette? - kérdezte a göndör.

- Ott volt... Ő mind... Mindig bántott... Nem... Félek... - motyogta Louis.

- Hé! Nézz rám - kérte Harry - Itt vagy velem. Segítek. Bízhatsz bennem. Megvédelek. Nem esik bajod. Már elmúlt - nyugtatta.

- Szóval... Volt ott egy férfi, akinek én voltam a kedvence. Mindig engem erőszakolt és kínzott meg. Teljesen rám volt szállva. Majdnem minden nap jött és elvitt egy kis szobába, ami erre volt kitalálva. Mindig beszélt. Rossz dolgokat mondott. Tőle féltem a legjobban, mert tudtam, ha ő jön, nekem végem. A neve S... - akadt meg.

- Gyere ide - húzta az ölébe a fiút - Soha többé nem hagyom, hogy bántson.

- A neve Simon... Simon Cowell - még a kiejtésébe is beleborzongott a fiú. Ismét könnyezni kezdett.

- Nem bánthat. Itt vagyok neked. Nyugodj meg - kérlelte Harry Louis-t.

- Ne, ne mondj ilyeneket - remegett meg a fiú hangja.

- Bízol bennem?

- Akarok. Akarlak - suttogta szinte némán.

- Te... Tessék? - sokkolt le Harry.

- Semmi - kezdett hátrálni Louis az ölelő karok között.

- Én is téged - mondta a göndör, mire a fiú szinte a karjaiba olvadt.

**********

Jelezzétek valahogy, ha tetszik! ❤️

Köszönöm az 3000+ megtekintést és a 350+ vote-ot! <3