Talált, süllyedt |L.S.| ✔️

💚XX.💙

~az előző részből~

- Inkább neked mondanám el. Hátha az segít.

- Rendben, szívesen meghallgatlak - karolta át és húzta az ölébe Louis-t.

*****

- Tehát miután berángattak arra a helyre, nem történt semmi. Igaz, nem mehettem ki, és kissé hideg, komor és sötét volt az épület, de nem éreztem azt, hogy be lennék zárva. Lehet, csak nem tudtam felfogni. Naponta adtak enni, keveset, de adtak. Szitok szavakat vágtak a fejemhez, becsméreltek és lebutítottak, de nem nyúltak hozzám egy ujjal sem. Persze ahogy telt az idő, és egyre jobban éheztem a napfényre, a friss levegőre és az emberek társaságára, annál rosszabb lett a sorom. Amikor kértem valamit rám ordítottak... Az elején. Később ütésekkel fenyítettek. Az egy-egy pofonból, rúgásból, ráncigálásból a hónapok alatt rendszeres verés alakult ki - itt vett egy nagy levegőt a fiú, hogy folytatni tudja anélkül, hogy a torkában keletkezett gombóc megfojtaná - másfél év után történt, hogy tényleg beállt úgymond a napi rutin. Kelés, éhezés, verés, vérveszteség miatti ájulás, alvás. Ennyiből álltak a napok, de szerencsére ekkor még volt, hogy békén hagytak. Aztán a napi evésből heti három lett. Éheztettek - remegett meg a Göndör karjai között lévő fiú.

- Semmi baj, itt vagyok - suttogta nyugtatóan, és Louis oldalát simogatta.

- Szóval - folytatta néhol elcsukló hangon - a második évre fogytam vagy 20 kilót, úgy hogy amúgy is vékony gyerek voltam. Aztán átköltöztettek egy cellába. Az eddig meglévő matracomtól és minden egyéb cuccomtól megfosztottak. Abban az időben rengeteget sírtam. Aztán rájöttem, hogy a könnyek még jobban kifárasztanak, és annyi energiám sem lesz, mint amennyi eddig megmaradt. Tehát eldöntöttem, hogy nem sírok többet. Ezt persze azóta milliószor megszegtem - mosolyodott el Louis, de az arcán semmi öröm nem tükröződött. A szemei sötéten világítottak, arcát ellepték a régi árnyak.

- Sírni emberi dolog - szólalt meg Harry rekedten.

- Egy férfi nem sír - rázta a fejét a fiú.

- Mindenki sír. Sírni férfias - erősködik a Göndör, és a fiatalabb vállat vonva megadja magát.

- Nem is mondtam, hogy volt egy amolyan fürdés nevezetű borzalom hetente, hogy az alvadt vért és a gennyes sebeket letisztítsam valahogy. Persze ez sem volt kellemes. A vizet ők engedték meg a kis zuhanyban. A rózsából erősen hullottak a cseppek, amik vagy jéghidegek vagy tűzforróak voltak. Nem volt átmenet a kettő között, és előszeretettel váltogatták a két hőfokot, addig míg a bőröm tűzpirosan hámlani nem kezdett, míg én vacogtam a hidegtől - húzta össze magát még jobban Louis, és próbált Harry mellkasába olvadni - Aztán volt egy orvosi szoba is az épületben. Először akkor jártam ott, mikor eltörték a kezemet. Annyi volt az ellátás, hogy egy koszos fáslit kötöttek a sérült helyre, és nem foglalkoztak az egészségügyi dolgokkal.

- Úgy érzem kerülgetsz egy témát - szólalt meg halkan a Göndör.

- Én csak... Félek az emlékeimtől - néz könnyes szemekkel Harryre.

- De nem bánthatnak - hint egy puszit a barna tincsek közé.

- Nem... Nem megy - rázza a fejét kétségbeesve - Nem tudom elmondani. Nem vagyok képes rá - kezd pánikolni.

- Semmi baj. Várok rád - suttogja a fiú fülébe.

Pár perc csend után megint a Göndör szólal meg.

- Ugye tudod, hogy csodálatos vagy?

- Mi? - kérdezett vissza a kisebb.

- Gyönyörű vagy - erősítette meg az idősebb.